Ön ismeri a Marron 5 Memories című számát? Nem? De!

MEGJELENT: 2020. május 18., hétfő | SZERZŐ: Rónaszéki Rómeó

A mai zenei tömegtermeléses világban, ahol futószalagon érkeznek a „slágerek” a rádiókba, miközben ezek szavatossági ideje durván lecsökkent, kimondottan figyelemreméltó teljesítmény tud lenni, ha egy szám nyolc hónap után is ott tud lenni a toplisták élén. Ezt a nem mindennapi eredményt érte el a Maroon 5 új remekműve, a Memories, amely valahogy képes volt arra, hogy különleges húrokat pengessen meg az emberekben. De lássuk mi is van a szám hátterében, és mitől olyan különleges. 

Kép forrása

Jordinak
Az Adam Levine vezette amerikai Maroon 5 zenekar rendkívül népes rajongótábort, és számos komoly sikert tudhat maga mögött. 2017 Red Pill Blues albumuk után két évet kellett várni az újabb nagy dobásra, de nagyjából mondhatjuk, hogy megérte. A banda 2019 szeptember 20-án bemutatta új kislemezét, a Memories címre hallgató kissé melankolikus, kissé szomorkás, de rendkívül lírai és letisztult slágerét, amely egy elég súlyos témát pedzeget. A szám lényegében szeretteink elvesztéséről szól. Ahogy Adam Levine is írta a Twitteren: „Ez a szám azoknak szól, akik megtapasztalták a veszteség érzését. Más szóval, ez a szám mindannyiunknak szól”. A többes szám első személy használata pedig fokozottan indokolt, ugyanis a szám mély érzelmes alapja nem véletlen a banda részéről. Akik látták az egyébként rendkívül egyszerű és mégis valahogy tökéletesen működő videoklipet – a Youtube megtekintések alapján több, mint négyszáznyolcvanmillióan –, azok felfigyelhettek rá, hogy a záróképen egy „For Jordi” felirat látható. Ennek oka, hogy a számban Levine valójában gyermekkori barátjára, a 2017-ben, mindössze negyven éves korában tragikus módon elhunyt Jordan Feldsteinre emlékezik vissza, aki nem mellesleg az egész banda menedzsere is volt, egészen a kezdetektől. Többek között ettől a tragikus személyes vonaltól lesz az egész szám annyira érezhetően hiteles és ettől tudja mindenki rendkívül könnyedén a magáénak érezni, aki átélt már hasonló veszteséget az életében. 

Kép forrása

Hallotta már
De nem csak ettől érezzük annyira elképesztően ismerősnek és megmagyarázhatatlanul nosztalgikusnak. Talán nem állítok nagyot, hogy ha azt mondom, hogy kedves Olvasó, Ön is ismeri ezt a számot, még akkor is, ha még sohasem hallotta. Pontosabban: ismeri a szám alapjául szolgáló akkordmenetet. Hogy honnan? Nos, mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy a szám alapját nem más adja, mint Pachelbel Canon in D című nagysikerűje? Nem lett hűha élménye ettől? Pedig valószínűleg rengetegszer hallotta már. Mi lenne akkor, ha azt mondanám, hogy ez lényegében nem más, mint konkrétan minden második filmes – és valós – esküvőjelenetnél az ara bevonulózenéje? Így pedig már talán érthető, hogy miért érezzük úgy elsőre, mintha már régóta ismernénk a Memories című számot. Ez persze nem von le semmit a zenekar érdeméből, hiszen ettől eltekintve tökéletesen dolgozták át a Pachelbel alapot úgy, hogy egyrészt megtartsa különleges érzésvilágát, másrészt, hogy azt érezzük, ezt már ismerjük, de ne kapcsoljuk össze automatikusan a fátylas menyasszonyok és az őket kísérő büszke apukák képével. Az pedig nyilván nem újdonság, hogy a zenei iparban sincs új a nap alatt, így nyugodtan fogadjuk el ugyanakkora erénynek és pozitívumnak, ha egy zenekar méltóképp tud fel- és átdolgozni egy klasszikust, mint ahogy tette most ezt a Maroon 5 is. 

Kép forrása

Pachelbel nyugodt lehet
A Memories tehát 2019 szeptemberében robbant be a köztudatba – és nem mellesleg a Billboard Hot 100 huszonkettedik helyére, ahol később egészen az ezüstéremig menetelt –, de a népszerűsége azóta se csökkent. Hazánkban sem igaz ez másképp, jól mutatja ezt, hogy a Petőfi Rádió minden vasárnap délben induló, nagysikerű „Petőfi 40” slágerlistáján nem rég a rendkívül előkelő harmadik helyet foglalta el. Tette mindezt a top 10 legrégebbi slágereként. Levine visszaemlékezését mindössze Lady Gaga legújabb mélyenszántó és durván összetett nagysikerűje, a „Stupid Love”, valamint a Dal 2020-ból megismert „Tovább” előzi meg Ember Márk „tollából”. Johann Pachelbel tehát azt hiszem nyugodt lehet, a Canon in D utóda, ha nem is lesz olyan meghatározó a jövendőbeli párok életében, mint felmenője, de azért kellően minőségi lett, amit kissé szomorkásan, és lehet, hogy fájóan szép emlékek közepette, de majd egy év elteltével is szívesen dúdolunk, vagy éneklünk a rádiót hallgatva.
Megosztás