A helyzet reménytelen, de még nem súlyos!

Már 2019 sem éppen úgy zajlott úgy, ahogy szerettük volna. Hogy mást ne mondjak, akkor égett le a Notre-Dame. 2020 csak jobb kellett volna, hogy legyen, de természetesen nem így történt. Ránk tört a járvány, és ezzel mindannyiunk élete nehezebb lett. Azonban ne keseredjünk el: mint mindig, most is lehet rosszabb! Hogyan? Nos, ebben tud segíteni Paul Watzlawick A helyzet reménytelen, de nem súlyos anti-önsegítő, vagy még inkább önmarcangoló könyvével. 

Kép forrása

Hogyan tedd pokollá az életed?
A mérhetetlenül cinikus kötet telis-tele van javaslatokkal, módszerekkel, amelyeknek segítségével könnyű szerrel teheti az átlagember is pokollá a saját életét. Nem kell hozzá különleges képesség, szépen elvezet minket a haladó szintig, ahol gyakorlatilag szó szerint semmit sem kell tenni ahhoz, hogy kilátástalanul elforduljunk a világ elől.
Olyannyira konkrét tanácsokkal áll elő a kezdő boldogtalanság-jelöltek számára, hogy nemcsak egy cikk, de egy teljes kvíz születhetett belőle. 
Íme: 
Nem kell meglévő konfliktusokat túlbonyolítani, sem pedig újakat kreálni. Lehet ugyanis null-pontból generált konfliktust is előidézni, hiszen így a legkevesebb az energiabevitel.
Mit tehet tehát a kezdő "boldogtalanság-jelölt", ha például szüksége lenne egy kalapácsra?
Elmegy a boltba és vesz egyet.
Átmegy a szomszédhoz és kölcsönkéri.
Átmegy és előre feltételezi az elutasítást, így nincs más választás, mint lehordani valami frappáns szöveggel, például ezzel: Tartsa meg a kalapácsát, maga önző disznó!
A bevezetőből már sejthető, hogy az első két megoldás túlzottan célravezető lenne, és nem nehezíti meg kellőképpen az életünket. Így természetesen a 3. a helyes válasz, hiszen a szomszéd tényleg egy önző disznó lehet, csak éppenséggel egyelőre jól titkolja.
Az olvasó már minden bizonnyal sejti, minden problémát elég fejben előidézni, és hoppá, máris kész a konfliktus! Ez azonban vonatkozhat a problémák megoldására is.
A hétköznapi életben is hasznos a kreatív és higgadt hozzáállás. Vehetjük példának a férfit, aki napjainkban a home-office idegörlő fogságában tengeti munkaóráit, azonban környezete vagy esetleg felesége folyton megzavarja. Watzlawick beszámol arról a férfiról, akinek sikerült problémáját ügyesen orvosolni. Mikor felesége megkérdezte tőle: 
– Megérkezett? 
Mire ő, ahelyett, hogy gondolkozni kezdett volna azon, miről is lehet szó, csak ennyit felelt: 
– Igen. 
A következő kérdést is ügyesen kicselezte.
– És hová tetted?
– A többi közé! 
Emberünk, bevallása szerint, soha nem tudott még ennyi időt zavartalanul dolgozni. 

Kép forrása

Biztos módszer a problémacsinálásra
Azonban mindez már túl sokban segíti, mintsem, hogy megnehezítené a boldogtalanságra vágyó olvasók életét. Adódhat a kérdés, ha ennyire könnyű már fejben is kezelni a problémákat, nem nehezebb-e fenntartani őket. Gondoljuk csak el, hogy lehet egy fejben generált problémát könnyen állandósítani?
Sehogy! Ha fejben született csak meg a gond, fejben könnyen feloldható. Nem tud állandó lenni.
Kitalálhatunk egy indokolatlan problémát is, ami kizárólag azért nem csap le ránk, mert gondoskodunk az elhárításáról. Így a szorgos megelőzés olyan szokássá válhat, ami önmagában is remek konfliktusforrás.
Csak szimplán megtartjuk a problémát a magunk számára állandónak, míg a környezetünk folyton cserélődni kényszerül bosszantó aggodalmunk miatt.
Watzlawick válasza szerint az indokolatlan probléma kitalálása és kényszeres elhárítása a legcélravezetőbb, ha feltétlen őrületbe szeretnénk mi is kergetni környezetünk minden tagját.
Az anti-önsegítő könyvből ide is idézek egy ilyen esetet a férfiről, aki minden tizedik másodpercben tapsol. Mikor megkérdi tőle valaki, hogy mi az oka ennek a különös viselkedésnek, azt válaszolja: elijesztem vele az elefántokat. (Bármilyen magyarázat kitalálható arra, hogy miért fél alanyunk ilyen nagyon az elefántoktól.) Majd mikor a szemére merik vetni, hogy itt ugyan egy elefánt sincsen, okosan annyit mond: Szívesen!

Kép forrása 

Keresd a jeleket és bízd rájuk magad!
Ezen a ponton viszont jogosan lehetne arra gondolni, hogy a jóslatok is hasznos eszközök lehetnek életünk feltétlen túlbonyolításában. Sokan ismerhetik az „önbeteljesítő jóslat” fogalmát. 
Nem hiába van a könyvben egy külön fejezet arról, hogy óvakodjunk a megérzésektől. Lássuk is mindjárt a harmadik feladványt: 
Hogyan használjunk önbeteljesítő jóslatot életünk megnehezítésére?
Ha a jóslat már létezik, úgy is bekövetkezik.
Olvassunk rendszeresen horoszkópot.
Találjunk ki saját jóslatot a biztos baljóslás kedvéért.
A kérdés becsapós volt, mert a második és harmadik megoldás is helyes. Hiszen mindegy honnan származik a jóslat, a lényeg, hogy kellőképpen tartsunk a következményeitől. Így elkerülő manővereink kellőképpen megnehezítik majd életünket. 

Kép forrása

Mindig csak passzívan!
Végezetül hadd mondjam el, hogy ha a könyv minden utasítását követjük, egy idő után könnyen kerülhetünk őrület-közeli állapotba, ami több-kevesebb ideig még fenntartható. Azonban elkerülhetetlen, hogy egy ponton megkérdezzék tőlünk (feltehetően a pszichiátrián):
Maga őrült? És válaszunk ismét három féle lehet: 
Nem!
Igen!
Egyszerűen csendben maradunk.
Szerzőnk szerint nem mindegy mit válaszolunk: igaz ugyan, hogy amennyiben már egy ideje a könyvben foglalt útmutatások szerint járunk el, mindhárom esetben őrültnek leszünk bélyegezve, mégis legjobb lesz, ha csak csendben maradunk.
Ezzel elérjük Paul Watzlawick könyvének kitűzött célját: a legkevesebb energiabevitellel érhetjük el a biztos boldogtalanságot. Ez a passzivitás útmutatónk szerint nem csak azért is fontos, hogy takarékoskodjunk erőnkkel a nehezebb időkre, hanem főképp azért, mert ezzel megmaradhatunk az áldozati szerepben, így téve habot a depresszív tortára!