Egy magyarokért kiáltó lármafa

Szépen vagyunk! Karácsony Gergely két napja volt Budapest főpolgármestere, amikor egy interjúban lenácizta Wass Albertet. Jól van, gondoltam, ha arc, hát legyen arc. Berongyoltam a kedvenc könyvesboltomba és a friss kötetek polcáról leemeltem a vaskos Wass Albert Kicsike lángok a magyar éjszakában – Kötetben meg nem jelent írások című könyvet. 

Kép forrása

Igaz magyar kincsek 
Az Erdélyi Szalon Könyvkiadó gondolt egyet és tető alá hozta az 1908-ban született és 1998-ben elhunyt Wass Albert azon írásainak kellemesen egybegyűjtött kiadását, melyeket a neves író eredetileg különféle amerikai lapokban jelentetett meg. Most külön nem térnék ki Wass Albert munkásságának jelentőségére, az általa megalkotott hazafias regényekben fellelhető üzenetekre, hanem inkább azzal ajánlom e szép kivitelezésű könyvet a Kedves Olvasónak, hogy művei, legyen azok regények, elbeszélések, tanulmányok vagy újságcikkek, igaz magyar kincsek. 
A Kicsike lángok a magyar éjszakában című kötet minden lapja aranytól sugárzó, ráadásul a szerkesztésért, tördelésért felelős kollektíva egy merész gondolattól vezérelve az eredeti cikkek reprintjét helyezte el a baloldalra, majd a jobboldalon az olvashatóbb, nyomtatott változatú szöveg szerepel. Wass számos, hazáját és szűkebb pátriáját, Erdélyt érintő témában írt cikkeket, ha jól látom, amolyan feature-eket, glosszákat, publicisztikákat, melyekben már-már heroikus küzdelmet folytatott a magyar igazságért, valamint a magyarokat ért igazságtalanság, Magyarországot és Erdély eltipró, vagy eltiporni szándékozó fizikai, erkölcsi, jogi szándékok ellen. 

Kép forrása

A legnagyobb kitüntetés
A szövegek születésének idején Wass Amerikában élt, s talán érdemes tudni, hogy irodalmi hivatása mellett, megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, cikksorozatot indított Magyar szemmel címmel, angol nyelvű lapokkal próbálta életben tartani a kossuthi dunai föderáció eszméjét, illetve a kisebbségbe szorult magyarság védelmében lépett föl a szlovák, a román és szerb állammal szemben, ráadásul lapjait az egyetemeknek és a Fehér Ház tagjainak is megküldte, hogy így hasson az amerikai kultúra és politikai döntéshozóira. 
Nemzetközi tevékenységéért és művei esztétikai értékének elismeréséül a Száműzött Írók Amerikai PEN Klubjának tagjává választották, illetve a clevelandi Magyar Kongresszus által létrehozott Erdélyi Világszövetség társelnökévé választottak. 
Harcos kisebbségvédelmének eredményeképpen Ceaușescu a bukaresti rádióban Románia Első Számú Közellenségének nevezte. „Ennél nagyobb kitüntetés soha nem ért még életemben!” – írta erről Szeleczky Zitának.

Kép forrása

Életmű, ami összetart
Cikkeiben egyszerű szavakkal, de mindig ízesen és logikusan fejtette ki álláspontját, ismertette az általa és mások által napvilágra került tényeket, adatokat. Igazi kordokumentum ez a kötet, ahol több tucat újságcikk mutatja a kényszerű emigrációban is hazája ügyéért harcoló magyar értelmiségi és művész egyszemélyesnek tűnő, de valójában egy legalább tizenötmilliós közösséget is összekovácsolni tudó életművét, életét.  
A könyvről Kovács Attila Zoltán többek között így összegez: „Az amerikai kitaszítottságban-lét különleges feladatot rótt az íróra, aki lármafaként emelt szót az erdélyi kisebbségi helyzet tarthatatlansága ellen mindazon igazságtalanságokért, amelyek az erdélyi magyarokat érték az újkori Romániában. Abban az Amerikában, ahol senki sem tud semmit Európa történelméről, ahol nem értik az európai gondolkodást és mentalitást, s ahol a politika csak marketing…”