Még mielőtt…

MEGJELENT: 2018. november 30. | SZERZŐ: Szappanos Csenge

Ilyenkor, karácsony tájékán előszeretettel ajándékoznak egymásnak szakácskönyvet az emberek. Érdekes, hogy a legtöbben pont ebben az időszakban fogadják meg, hogy soha többé nem esznek semmit, majd vágnak még egy szeletet a bejgliből. „Akkor már a mákosból is hozzál egyet, légy szíves!” Persze ha jobban belegondolunk érthető az adventi szakácskönyvdömping. Politikailag kétségkívül korrekt döntés szakácskönyvet adni a másiknak (és itt most nagyvonalúan figyelmen kívül hagyjuk a Gyurcsány a konyhában című remekművet), hiszen enni mindenki szeret, úgyhogy annyira nem lőhetünk mellé. A csíkos zoknit, vicces könyvet, Wass Albertet, Müller Pétert meg már amúgy is odaadtuk tavaly, meg tavalyelőtt. 

Kép forrása

Bloggerek, tévések, színésznők, celebek
De mivel is szembesülünk, miközben gyanútlanul kapirgálunk a könyvesboltok gasztrokupacán? Főzelékes Feri, Ízhuszár és Gasztroangyal: bloggerek és tévések. Liptai Claudia, Hegyi Barbara és Szulák Andrea: színésznők és celebek. Stahl Judit minden mennyiségben, Jamie Oliverből még annál is több. Lajos Mari és Horváth Ilona pedig már csak mementóként pettyezi az összképet. 3+2 akció, 50+50%, egyet fizet, kettőt vihet a mentes-, megúszós-, paleo- és vegán könyvekből. Az ember határozottan úgy érzi, hogy van választék és tobzódhat a lehetőségekben, miközben menthetetlenül rámelegszik a kabát.
Szerintem a helyzet csak látszólag rózsás, valójában viszont szárított szegfűvel van dolgunk. A Yotam Ottolenghi könyvek magyarra fordításán kívül nem is tudom, hogy történt-e bármi említésre méltó mostanában a magyar szakácskönyvpiacon. Persze a címadás ebben a kivételes esetben is kudarcba fulladt, hiszen a fordítóknak sikerült a „Plenty”-t Vegetáriánus finomságoknak, a „Plenty More”-t pedig Újabb csodás zöldségételek-nek fordítani. Tudom, nem szép dolog látatlanban ítélkezni, de az, aki rendszeresen használja a „finomság” szót, nem fog főzni az Ottolenghi könyvekből, melynek stílusa fényévekre van az effajta óvodás terminológiától.  
Persze kiemelhetnénk még a Larousse magyar nyelven is megjelent gasztronómiai lexikonját, ám abban a szemfüles olvasó akkora blődségeket találhat, hogy a fal adja a másikat. Az egyik ilyen kedvencem a „choux” nevű klasszikus francia desszert (amely előkelő párizsi nagynénje a mi képviselőfánkunknak) „töltött káposzta”-ként való fordítása. Mondhatnánk, hogy tévedni emberi dolog, de azt, hogy valaki teljesen komolyan leírja, hogy „a töltött káposztákat töltsük meg tejszínhabbal lazított vaníliakrémmel”, már kikérem magamnak. És ezt nem csak lefordította egy egyetemet végzett választópolgár, hanem egy másik még lektorálta is…
Ezen kívül még talán érdekes lehet a Paul Bocuse Intézet – A főzés magasiskolája című kiadvány, amely annyit nyom, mint egy közepes vizsla, és ami inkább a szakácstanoncoknak lehet hasznos, mintsem a szomszéd Ildiéknek. 

Kép forrása


Csak komolyan
Most, hogy áttekintettük a parasztvakítás különböző írott formáit, lássuk, hogy mi képvisel valódi értéket!
Ha van egy kis szabadidőm, főzök egy kávét és felkeresem a Cookbooks.hu weboldalt, ahol belefeledkezem a Michelin-csillagos séfek, sztárcukrászok, francia kézművesek és egyéb gasztronómiai nagyágyúk könyveibe. Itt aztán órákig tudok böngészni, nézelődni, vágyakozni, áhítozni. 
A Cookbooks talán az egyetlen olyan könyvesbolt, amely a világ legnívósabb szakácskönyveinek magyarországi forgalmazásával foglalkozik. Az áru világszínvonalú, az árak nem kevésbé. Tízezer forint alatt itt nem igen találni könyvet, de az gondolom, hogy a bolt vásárlói elsősorban nem is ár, hanem témakör és szerző alapján válogatnak. A „drágaság-olcsóság” kérdése persze relatív, a legtöbbször még mindig sokkal jobban megéri tőlük vásárolni, mint a külföldi oldalakról rendelni, és kifizetni a súlyos szállítási költséget.  
Nekem is több, nagy becsben tartott cukrászkönyvem származik a Cookbooks.hu-ról, nekik köszönhetem, hogy Kemény Andrásné pudingporos rögvalóságát most már olyan mesterek kiadványai egészítik ki, mint Pierre Hermé, William Curley vagy Thomas Keller.
Ha valaki komolyan fontolgatja, hogy szakácskönyvet vásárolna, és nem csak a brandys pohár alá kell egy előkelő alátét, annak a Cookbooks-ot ajánlom tiszta szívemből. A webshopjuk folyamatosan bővül, a honlapjukon és a facebook-on mindig tájékoztatják a közönséget az újdonságokról, érdemes őket követni. Bemutatótermük is van, heti két nap nyitvatartással. Én ugyan még nem jártam náluk, és, hogy őszinte legyek, nem is tervezek, mert csak úgy járnék, mint a szegény gyerekek az Andersen mesékben: dideregve állnék a szemetelő esőben, és lábujjhegyre állva kukucskálnék a kirakaton keresztül, bárcsak egyszer az enyém lehetne ez a sok szép könyv!

Kép forrása

Nem mindennapi választék

Mivel most érzelmileg eléggé elragadtattam magam, segítségül hívom Fekete Antonio-t a Cookbooks tulajdonosát, aki a honlapon így ír a vállalkozásáról: „A Magyarországon egyedi szolgáltatással és választékkal rendelkező gasztronómiai webshop, amely idegen nyelvű szakács, cukrász és barista könyvek, magazinok forgalmazásával igyekszik az ezen a területen lévő hiányosságokat pótolni.
Egyedi és egyben minőségi tartalommal rendelkező kiadványok ajánlása séfek, szakácsok, cukrászok, étteremtulajdonosok, szakoktatók, szakiskolák, főzőiskolák, gyűjtők és könyvtárak részére. Vendéglátó szakemberként és gasztronómiai témájú könyvek gyűjtőjeként állíthatom, hogy jelenleg a vendéglátó szakma képviselői – művelői kevés oktató célzatú és tematikájú kiadvány közül válogathatnak kis hazánkban, ezért hoztam létre a Cookbooks.hu webshopot hogy ebben segíthessek, álljak rendelkezésre.
Az alap szakmai oktatáson kívüli továbbfejlődési, továbbképzési lehetőségek, tanfolyamok, a gasztronómia területén csekélyek, elhanyagoltak és hiányosak. A trendek, a modern konyhatechnológiák elsajátítása, alapanyagok szélesebb ismerete elméleti és gyakorlati módon lehetségesek. Az általam forgalmazott és ajánlott szakkönyvek egyaránt segítenek az aktuális tudás tovább fejlesztésében, kiegészítésében és közvetve a gyakorlati tudás tökéletesítésében. A nem mindennapi választék kialakításánál fő szempont volt a szerző /szerzők ismertsége-hitelessége, a témaválasztás, minőségi-és fejlesztő-oktató tartalmuk egyaránt.”





Megosztás