Egyre gyakrabban találkozhatunk a kiégés fogalmával, mely a köznyelvbe, mint egyfajta modern betegség íródott be. A téma népszerűsége ellenére keveset tudunk a meghatározó tünetekről és arról, pontosan milyen hatással vannak az emberre. Vajon hogyan emészti fel a kiégés egy ember mentális, érzelmi és fizikai tartalékát? Hogyan roskad össze valaki a boldogság rutinjait követve? Vajon visszafordulhat ezen a lejtőn? Balaskó Ákos idén megjelent Tejsav című kötetében ezeket a kérdéseket járja körül.

Kép forrása

A kiégés nem válogat
A kiégés-szindróma következménye az érzelmi, mentális és fizikai kimerülés, melynek hátterében általában fokozott teljesítéskényszer, vagy hosszú időn át tartó stresszhatás áll. A kiégés-szindrómát 1974-ben határozták meg, először a kutatók úgy vélték a segítő foglalkozású embereknél (szociális munkások, orvosok, pszichológusok stb.) fellépő jelenségről van szó. Mára azonban bizonyossá vált, hogy a kiégés nem válogat, tehát bármely munkavégzés mellett megjelenhet, sőt ki lehet égni az emberi kapcsolatban is, például házastársként vagy szülőként. A kiégés jelenségére fontos és időszerű felhívni a figyelmet, ezért is szimpatikus számomra a Tejsav szerzőjének témaválasztása. 
Balaskó Ákos már előző kötetében is (A gépház üzen) kiérlelt költői nyelvvel dolgozott, melyre jellemző a precíz építkezés, a hétköznapi témák feldolgozása, az erős, érzékletes metaforák használata és a nagyotmondás mindennemű nélkülözése. Ilyen szempontból a Tejsav sem mutat változást, őrzi a költő stílusjegyeit, melyek kiváltképp alkalmasak az összetett téma feldolgozására.

Kép forrása

Teljesítménykényszer és éltető humor

A Tejsav lírai én-je saját magán demonstrálja, hogyan indul el, és lépdel a kiégés lépcsőfokain. A versek szólnak olyan gyermekkori traumatikus helyzetről, amelyben elültetésre kerül a teljesítménykényszer „Anya akkor szeret, ha segítek rajta.” (Tejsav). Ezen felül bemutatják a kezdeti lelkesedés korszakát, majd a kiábrándultságot és a stagnálást is. 

Balaskó Ákos beszédmódja kreatívan használja a humort és az iróniát, gesztusainak többféle értelmezése lehetséges. Olvashatjuk úgy, hogy a sejtelmes szarkazmus hozzátartozik a szerző stílusához, valamint jelen esetben helyenként még élhetőbbé is teszi az olykor húsba vágó verseket, ugyanakkor a kiégés-szindróma előrehaladott tünetei közé tartozik a folyamatos gúnyolódás, öniróna, mellyel a személy elbagatellizálja helyzetét, és stimulálja magát, hogy még ébren, életben tudjon maradni. A két értelemzés megfér egymás mellett, sőt jelen esetben erősíti is egymást. Legjobb példa a Pörkölt nevet viselő nyúl szomorú története a Vattacsomók című versben. 
„Pörkölt alig aludt, pedig a hálóba raktuk, 
elvégre ott szokás megszokni az új ketreceket, 
és átaludni mások gyötrelmes álmait.” 

Kép forrása

A felaprózódás folyamata
A könyv számos forrásból meríti a témáit, olvashatunk gyermekkorról, házasságról, családalapításról, morális kérdésekről, munkahelyi helyzetekről, kietlen városról és hanyatló vidékről. A sokszínű témákat egésszé szervezi az egységes versnyelv, melynek köszönhetően úgy érezhetjük, mintha egy fásult ember szemén keresztül vizsgálhatnánk meg egy panorámaképet. Balaskó Ákos új kötete mellébeszélés nélkül tárja fel előttünk a lélek felaprózódásának folyamatát, melybe érdemes és tanulságos betekinteni. 
Noha nem szolgál életvezetési tanácsokkal, gondosan dokumentálja egy kiégett személy megoldási kísérleteit. A D3bug című vers értelmezhető egyfajta megoldási kísérletként, a versben a lírai én próbálja felfejteni a saját programkódját, és keresni benne a hibát, számolva azzal az ijesztő kérdéssel, vajon mennyire láthatunk rá egyedül a saját programhibáinkra. 
„Kitapintani és szétszálazni a tudattalan mederszintjén
a legapróbb gócokat. A tükörszilánkmélyben, 
ahol rajtad kívül nincs senki más.”