Elsőre talán nem is gondolnánk, a rituálék mekkora szerepet töltenek be a mindennapi életünkben. A rítusok átalakultak ugyan, a vallási, társadalmi szertartásaink helyett már inkább a hétköznapi szokásaink, munkahelyi rituáléink kapnak nagyobb hangsúlyt, de a jelenlétük valójában nem csökkent. Gondoljunk a reggeli kávézásra, egy régi barát köszöntésére, munkahelyi rutinokra, a szinte már belénk programozott hazautakra, ezek mind a rituálék körébe tartoznak. 
De van valami közös a versekben és a rítusokban is…

Kép forrása

Olvadás 
Arnold van Gennep kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy az apró, hétköznapi rituáléink segítenek átvészelni a változásokat, kapaszkodót nyújtanak az élethez, segítenek élni. Akárcsak a versek. 
Akárcsak Áfra János Rítus című verseskötete.
„Nevetés jön, ez kíséri reggeledet, 
a halk robbanás, ami felszínre hív, 
és elnyeled a jelent egy kávé feketéjével.” 
(Olvadás)
Áfra János a fiatal költőnemzedék elismert tagja, 2017-ben jelentkezett harmadik verseskötetével. Stílusára általánosságban jellemző a távolságtartás, a higgadtság és az esetenként megrázó, húsba vágó képek használata. Ennek megfelelően a Rítus sorai kimért, súlyos sorok, amik ezúttal bátran merítenek a misztika világából és a népi hiedelmekből, de nélkülözve minden ezoterikus giccset. 

Kép forrása

Szemek virágzása
A kötet olyan, mint egy rég elfeledett tájon történő utazás, ahol a négy versciklus (Lékvágás télvíz idején; Kertek ébredése; Verőfény, mélyülő árkok; Hervadás a ködben), mint a négy évszak, váltja egymást. A költő minden versében megszólítja az olvasót, szól a gyermekhez, a felnőtthöz, a hitveshez, a szeretőhöz, a születőhöz és a haldoklóhoz egyaránt. 
Sámánok énekére, boszorkányok praktikáira emlékeztető feljegyzéseket, egyéb ráolvasásokat, és öngyógyító trükköket találunk a könyvben. 
 „Ha nincs nyugalmad a döntésben, 
menj el a figyelem csarnokába, 
és fordítsd befelé az arcképeket,
összetart őseiddel esendőségetek.” 
(Szemek virágzása)
Ha szó szerint értelmezzük a szövegeket egyfajta álmoskönyvet vagy varázstekercset forgathatunk a kezünkben, azonban ha elvonatkoztatunk a szövegek szó szerinti jelentésétől egészen más irományt olvasunk. Annak ellenére, hogy a versek az ősi rítusok köré épülnek, olvasva azokat, hasonlóságot fedezhetünk fel a saját apró rítusaink között. Rátalálhatunk valami egyetemesre, amely már hosszú idők óta meghatározza az emberek viselkedését. 

Kép forrása

Zarándoklat a sziklához 
A hatást erősíti, hogy a rontások, amikkel meg kell küzdenie a versben megszólított alanynak, mind olyan krízisek melyek a legtöbb ember számára ismerősek lehetnek. Felnövés, szülőkről való leválás, gyermeknevelés, szerelem, hűtlenség, halál és még hosszan sorolhatnánk azokat a nehéz helyzeteket, amelyekre Áfra János rítusai vonatkoznak.
„Üres kézzel indulj, 
hisz minden szükséged kielégül, 
ha nem tartozol tovább semmihez. 
Fogadd el saját jelentéktelenséged, 
és képes leszel megszabadulni tőle.” 
(Zarándoklat a sziklához)
A Rítus versei megszólítanak és utazásra hívnak. Meglehet ez az utazás a töredezett hétköznapokból, a zajból, a káoszból indul, de legtöbbször a rend, az egységesség és a folytonosság irányába tart. 
Ajánlott azoknak, akik szeretnek elidőzni egy-egy szövegen, valamint azoknak, akiket izgatnak a babonák, a népi hiedelmek, a misztika és a belső utazás.