Manapság az emberek túlnyomó része úgy véli, hogy az állatokkal ábrázolt karakterek felbukkanása, példának okáért a filmekben, plusz célközönség bevonzásának célját szolgálja, mégpedig a gyermekekét. Azonban az állatokat gyakorta a karakterek könnyebb felfogásáért és megértéséért alkalmazzák. Egy jó alkotó azonban valami háttérben lappangó gondolatnak is teret adhat az állatszereplők segítségével. Efféleét fedezhetünk föl a Blacksad képregénysorozatban. 
Nos, tény, hogy most a megszokottól kicsit eltérő kritika következik, de az is tény, hogy a képregény ma már megkerülhetetlen. 

Kép forrása

Aprólékosság, igen 
Francia eredetű képregénysorozat egy (nagy)macskaként ábrázolt magánhekusról, a nehéz fiatalkort megélt John Blackmore-ról szól. A sorozatot két spanyol alkotó jegyzi: a rajzoló, Juanjo Guarnido és Juan Diaz Canales, az író. Felmerülhet a kérdés, ha spanyol férfiak munkája, miért volna francia eredetű. Erre igen egyszerű válasz: Franciaországban publikálták először. 
A sztori az 1950-es évek Amerikájában játszódik, a szereplők pedig egytől-egyig antropomorf állatok. És senki sem véletlenül az, ami. Az állat-alakok itt is karakterek jellemzéséül szolgálnak. Szakértők szerint a sorozat igazi mintapéldánya a hardboiled, valamint a „fim” noir műfajoknak. És, ha már noir, idézzük ide a magyar noir-nagymester, Kondor Vilmos, a Bűnös Budapest-ciklus szerzőjének szavait: „A Blacksad világa és városa vadító élmény a szemnek: elképesztő aprólékossággal megrajzolt városképek, szobabelsők, kocsmák és vadító, szexi femme fatale-ok késztetnek arra, hogy lassan, óvatosan, a lap minden négyzetcentijét kiélvezve olvassuk."  
Aprólékosság, igen, de a Blacksad képi világa több ennél. A sötét-realizmust remekül éreztetik a képek. A kontrasztoknak gyakran igen nagy szerepe van a hangulatok és indulatok bemutatásában. A főbb karakterekben lévő belső, avagy külső forrású viszályokat jól visszaadja a szürke tónusok játéka. Ráadásul az akció-jelenetek is meglepően jól sikerültek, noha ezek gyakran okoznak komoly problémát a képregény-rajzolóknak.

Kép forrása

Elcsépelt karakterek
A magyar kiadást a Pesti Könyv Kiadó forgalmazza, s eddig négy kötet látott napvilágot: az Árnyak között, a Hófehér nemzet, a Vérvörös lélek és a közelmúltban megjelent Néma pokol.
Az olvasónak pedig – bármelyikkel is kezdi, bármelyikkel is folytatja – a második kötet közepe tájékán kezd el motoszkálni a fejében egy gondolat: A karakterek kidolgozottsága igencsak felületes. Vagyis, inkább elcsépelt, közhelyes, lapos, ötlettelen. 
A főszerepben egy depressziós és cinikus magándetektív, aki a szervezett és szervezetlen bűnözés népét tizedeli. Segít, ahol és akinek csak tud. Ugyanakkor saját múltjával, sőt jelen önmagával is viaskodik, s bár mások problémáinak megoldására képes, a sajátjaira nem talál megoldást. Feláldozván magát mások életéért, mártírként jelenik meg az olvasó előtt…
Állandó társa Weekly, a bohém segéd, aki az elszórt, kisebb humorokért felelős. 
Ha valaki otthonra lelt már, a könyvek, a színház, a képregények, a filmek, a játékok, a sorozatok...stb. világában, akkor hasára csapva tud jó pár példát hozni hasonló, elcsépelt karakterekre. 

Kép forrása

Általános műveltség, speciális tudás
Itt-ott sikerült véghezvinni pár nyelven a fordítók legnehezebb feladatát: hogy a humorok, és a mögöttes gondolatok országokon és ezáltal nyelveken is átívelőek legyenek. Nagy Krisztián magyar fordítása szórakoztató és szellemes, leginkább korrektségével hívja föl magára a figyelmet.  

Ki kell térjek, arra is, mennyire tájékozódott módon lett megalkotva a sorozat. Az általános műveltsége, mondjuk a bibliai idézetek sora tükrözi, a speciális tudást pedig sok apró részlet. A legutóbb megjelent Néma pokol című részben például olyan nagy művekkel találkozunk, mint George Gershwin-től a Summertime, miközben a jazz akkoriban a bebop korszak kezdetét élte. Új műfaj próbált betörni, s eleinte igen szűk közönségre talált, így sokáig még a swing és a blues maradtak előtérben. Nem tudom, hogy csupán a szerencse műve vagy az alkotók ténylegesen tájékozódtak a témában, de felüdítő volt látni, hogy ilyen kis dolgokban is, mennyire hűek a jazz-történethez.

Minden hibájával és pozitív tulajdonságával együtt tudom ajánlani bárkinek. Azoknak elsősorban akik még nem igazán olvastak képregényeket, de szívesen kiszakadnának a filmek, sorozatok és könyvek világából néhány kisebb krimi erejéig. Netán még azoknak, akik elrugaszkodnának a modern világban játszódó történetektől, és fekete-fehér lapoktól. És, ha már fekete-fehér: azoknak feltétlen ajánlom, akik hasonló Noir hangulatban lelik magukat.  
Tegyenek egy próbát vele!