Számtalanszor lyukra futottam már ilyen-olyan internetről vadászott, grammra kimért „elronthatatlan” és „tuti” receptekkel. Az eredmény a legtöbb esetben kiábrándító volt. Ilyenkor először a receptre kezdtem el haragudni, majd a recept szerzőjére, és csak éjjel, mikor álmatlanul forgolódtam az ágyamban, jöttem rá, hogy nekem ehhez semmi érzékem, totál tehetségtelen vagyok. Ebből hamar le is vontam a szomorú következtetést: kész piskótalapon, grill fűszerkeveréken, maggi pörköltalapon, és mirelit pizzán fogok tengődni életem végéig. Ezután sorozatosan következtek a lidérces álmok a nagymamám paprikás rántásáról, míg mint egyfajta megváltás, a hajnal rám nem virradt. Velem együtt újra feltámadt a harci kedv: márpedig én bármire képes vagyok. Lázasan kutattam az interneten, három különböző receptből átlagot vontam és létrehoztam egy negyediket, majd nekiálltam újra. Az étel vagy sikerült vagy nem, vagy csak jobban sikerült, mint az előző nap. Inkább az utóbbi volt a jellemző. 

Kép forrása

Lelkiismeretesen és aprólékosan
Persze jogosan kérdezheti tőlem bárki, hogy „nincs nekem Anyám, aki megtanítson főzni?” De van, csak ő szemre főz meg érzéssel, bármit behelyettesít bármivel, sehol egy stabil pont, amihez igazodni lehetne. Szerintem ez minden kezdő rémálma, meg az, amikor recept azt írja, hogy „A tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan hozzákeverjük a lisztes keverékhez. Vigyázzunk nehogy összetörjük!” Az államvizsgám napján sem voltam olyan ideges, mint mikor eljön ez az ominózus pillanat, mert már előre tudom, hogy rommá fogom törni azt a nyomorult tojáshabot. 
Mautner Zsófia (aki gasztrofronton üdítő alternatívája Stahl Judit évtizedes egyeduralmának) átérezte a kezdők kálváriáját és Főzőiskola – alapfok, középfok és felsőfok címmel piacra dobott egy három részes könyvsorozatot. Pontosabban nem is piacra dobott, hiszen itt nem egy laza csuklómozdulatról van szó, hanem három, lelkiismeretesen és aprólékosan megírt, és összeállított könyvről melyek nagyszerűsége éppen abban áll, hogy még a legprimitívebb fogások hozzávalói is pontosan kimérve, receptjei pedig egyértelmű instrukciókkal ellátva jelennek meg. Itt nem a mennyiség hanem a minőség a lényeg. Egyébként is kiráz a hideg a „100 legjobb szárnyas étel”, és a „99 kihagyhatatlan muffin” típusú könyvektől. Mit várhat az ember az olyan kiadványoktól, ahol szinte telesen biztos, hogy futószalagon legyártott receptekről és soha meg nem főzött ételekről van szó? 
Mautner Zsófia saját megfogalmazása szerint: „Ez a kötet az előző szakácskönyveimmel ellentétben nem rólam szól, nem önkifejezési eszköz. Azért írtam, hogy – elsősorban kezdőknek – segítsek megtalálni vagy megszerezni azt a magabiztosságot a konyhában, amely megalapozza olvasóim későbbi rutinját és kreativitását. Nem profi séfként teszem mindezt, hiszen nem vagyok az – hanem mint egy legjobb barátnő, aki ott áll mellettünk a konyhában.”. 

Kép forrása

Magyar és klasszikus 
Ez a barátnős koncepció tényleg nagyon bejött. A három könyvből az általam megfőzött ételek (melyek elsöprő sikerét nem csak én tanúsíthatom) az alábbiak: sült brokkoli, palacsinta, piskóta, csokoládémousse, házi lepénykenyér, hummusz, fokhagymás padlizsánkrém, tabbouleh, joghurtos padlizsánsaláta, fűszeres grillfasírt és francia hagymaleves. Ez a felsorolás (mely leginkább az én nemzetközi érdeklődésemet tükrözi) csak töredéke a könyvekben található recepteknek, melyek bővelkednek hagyományos magyar és klasszikus ünnepi fogásokban is. 
A Főzősikola - alapfok című könyvből a kezdők például megtanulhatják a tyúkhúsleves, a grízgaluska, a burgonyapüré, a házi majonéz, a lencsefőzelék, a palacsinta, a csirkepörkölt, a fasírt és az almáspite elkészítését. A középfok már alapoz az elsajátított alapműveletekre és olyan receptekkel támad, mint a pizzatészta, hideg almaleves, spenótos-rokfortos pite, lecsó, szilvás gombóc, cézársaláta, valamint különböző krémek, szószok, mártások, lekvárok és fagylaltok elkészítése. A felsőfokban terítékre kerülnek a valódi extrák, úgy, mint tatár bifsztek, bélszíncarpaccio, grillezett libamáj kalácson, halászlé, steak béarni mártással, créme brulée, zserbó, bejgli, flódni, sós karamellaöntet, és csokoládétrüffel. 

Kép forrása

Feldob és szórakoztat
A hab a tortán pedig az, hogy mind a három könyvhöz készült DVD-melléklet, melyeken Mautner Zsófia bemutatja az egyes ételek helyes elkészítését. Nekem nagyon sokat segített, hála a Főzőiskolának szorongó kezdőből lassan kezdek átváltozni lelkes amatőrré, nincs olyan nap, hogy ne főznék valamit (egyszerűt vagy bonyolultat, ez most részletkérdés), és nem csak azért mert éhes vagyok, hanem mert a főzés feldob és szórakoztat. Mautner Zsófia örök jókedve, főzés iránti rajongása és határtalan energiája ragadós. Szerintem minden kezdőnek, leendő kollégistáknak, nőknek, férfiaknak és halandónak hasznos lehet a három kötetes sorozat.
Ezen a ponton be is fejezem a könyvek magasztalását, mert most lemegyek a konyhába és újra megfőzöm a francia hagymalevest, amihez igazán alig kell valami a kosár alján szomorkodó fél kiló hagymán kívül, utána pedig sütök egy almáspitét, még mielőtt végleg az enyészeté lesz az a négy alma, amit valamilyen rejtélyes okból kifolyólag még senki sem reszelt bele a reggeli zabkásájába.