Új fordításban jelent meg Proust első kötete

MEGJELENT: 2017. június 30. | SZERZŐ: Magyar Miklós

Az idei Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Marcel Proust, Az eltűnt idő nyomában című monumentális regényének első kötete új fordításban. Az Atlantisz Kiadó gondozásában közzétett mű címe: Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában Swannék oldala. Fordította: Jancsó Júlia. Az előző fordítás Gyergyai Albert munkája és a címe: Proust Az eltűnt idő nyomában I Swann. 
  
Újrafordítani? Miért?

Egy irodalmi mű újrafordításakor joggal merül fel több kérdés is: szükséges volt az újrafordítás? Az előző rossz volt? Elavult?
Nos, az Utószóban Jancsó Júlia maga válaszolja meg ezeket a kérdéseket, mégpedig nagyon szimpatikusan és szerényen. „A „Swann-rész kapcsán feltétlenül szeretném elmondani: az újrafordítást nem az előző elfogadhatatlansága vagy gyengesége indokolta. Gyergyai Albert munkája nem véletlenül vált kultikus szöveggé.”
Az Atlantisz kiadó, amelyik a Gyergyai által le nem fordított köteteket (Szodoma és Gomorra, A fogoly lány, Albertine nincs többé (A szökevény) és A megtalált idő) megjelentette Jancsó Júlia fordításában, joggal gondolja, hogy Proust életműve megérdemli, hogy „egységes kiadásban” jelenjen meg Az eltűnt idő valamennyi kötete. Így került sor a már lefordított első rész újrafordítására.
Jegyezzük meg gyorsan: hibátlan fordítás nem létezik. Mégoly fontos rész elhibázott fordítása sem határozza meg a fordító munkájának minőségét. A mérce az eredeti mű stílusának, hangulatának visszaadása. És e tekintetben mind Gyergyai Albert, mind Jancsó Júlia munkája előtt fejet kell hajtanunk.
Az alábbiakban felsorolt fordítási problémák így korántsem jelentik egyik vagy másik fordító bírálatát, inkább a prousti szöveg buktatóinak kétfajta megközelítésére szeretnék rámutatni.

Az incipit
Az incipit a latin ’incipire’ (elkezd) szóból származik. A regényben az oly meghatározó első mondatokról van szó. A hagyományos, Balzac nevével fémjelzett regényben az incipitnek több funkciója van. Elsősorban az elkövetkező események beharangozója, egyben a mű jellegét is meghatározza. Az incipit második funkciója az olvasó figyelmének felkeltése. Az incipitben ad a szerző információkat a szereplőkről, a cselekmény helyszínéről és idejéről. A modern regény szakít ezzel a hagyománnyal, és in medias res, az események sűrűjébe vezeti azonnal az olvasót, aki zavarban van, mit is kezdjen ezzel a bevezetéssel. A világirodalom talán két legtöbb figyelmet kiváltó incipitje Camus Az idegen és Proust Az eltűnt idő nyomában című regényeiben található.
Az eltűnt idő nyomában első mondata: „Longtemps, je me suis couché de bonne heure.” A „longtemps” határozószó a mondat élén egy folyamatos, megismétlődő cselekvés kifejezője, ami után „je couchais” (imparfait) kívánkozik. Ezzel szemben Proust „je me suis couché”-t (passé composé) ír, ami szemben áll a „longtemps” jelentéstartamával. 
Gyergyai Albert fordításában a mondat így hangzik: „Sokáig korán feküdtem le.” Jancsó Júliánál: „Jó ideig korán feküdtem.” A „longtemps”-ban benne van a regény témája és utolsó szava: „temps” (idő). Ezért szerencsés Jancsó „Jó ideig” fordítása. Ugyanakkor a „je me suis couché”-t Gyergyai „feküdtem le” fordítása adja vissza pontosabban.

„Zenét minékünk, csak zenét”
Jancsó Júlia fordításának egyik csúcsteljesítménye a prousti mondatok zeneiségének visszaadása. Proust nemcsak a regény szerkezetét építette fel egy katedráliséhoz hasonlatosan, de szövegét minden szempontból át- meg átdolgozta. Ahogyan Esterházy Péter mondja, „Lélegzetelállító látni egy Proust-kefelevonatot, a burjánzó betoldásokkat, fekete felhőállatokat, ahogy mindenhová bedugják fejüket.”
Elegendő hangosan felolvasni Proust alábbi mondatait és a két fordítást, hogy kitűnjön: Jancsó Júlia hűen visszaadja a prousti szöveg zeneiségét. Proust szövege: „J'appuyais tendrement mes joues contre les belles joues de l'oreiller qui, pleines et fraîches, sont comme les joues de notre enfance. Je frottais une allumette pour regarder ma montre. Bientôt minuit.”
Jancsó Júlia fordítása: „Gyengéd szeretettel szorítottam orcámat a párna szépséges orcájához, mely olyan pufók és friss, mint gyermekkorunk orcája. Gyufát gyújtottam, hogy az órára nézzek. Mindjárt éjfél.”
Gyergyai fordítása ehhez képest darabos, szakadozott: „Az arcomat odanyomtam gyengén a párna szép arcához, amely oly telt és olyan friss, akárcsak gyermekségünk arca. Meggyújtottam egy gyufaszálat, hogy megnézhessem az órát.”
Ha pedig közelebbről megvizsgáljuk a két fordítást, a szóhasználat szintjén is Jancsó fordítása a szerencsésebb. A francia „joue” szóra a magyarban két szót is használunk: „arc” és „orca”. Azon túlmenően, hogy az orca az irodalmi nyelvi változat, a gyermekkori emléket is hűbben tükrözi, mint az arc. Továbbá a „tendrement” fordítása nemcsak pontosabb, de sokkal szebb is Jancsónál, mint Gyergyainál: „gyengén” (Gyergyai) és „gyengéd szeretettel” (Jancsó) .A „gyermekkorunk” (Jancsó) is találóbb, mint a „gyermekségünk” (Gyergyai). Végül a „Bientôt minuit” kétszavas megállapítást Jancsó „Mindjárt éjfél” kifejezése pontosan visszaadja, míg Gyergyai feleslegesen bővíti ki a mondatot: „Nemsokára éjfél lesz.” 

Utalások, idézetek
Tudjuk, Proust gyakran utal a legkülönbözőbb szerzőkre. A közvetlen elődök közül a legtöbbször Baudelaire-re. De az ókori forrásokra és a klasszikus mitológiára is. Gyergyai Albert fordításában ezeknél az utalásoknál találjuk a legnagyobb tévedéseket. Nem fedezve fel a prousti utalásokat és idézeteket, a következő rész fordításakor szabadjára engedi fantáziáját, aminek eredménye, hogy fordításának köze nincs az eredeti szöveghez. Proust ezeket írja: „Mon grand-père ne voulait pas troubler leur plaisir mais regardait ma grand'mère en fredonnant : 
quel est donc ce mystère ? Je n’y puis rien comprendre. 
Ou : 
vision fugitive...
Ou : dans ces affaires le mieux est de ne rien voir.”

Gyergyai fordítása: „Nagyapám ilyenkor nem akarta megzavarni az örömünket, éppen csak nagyanyámra nézett, s ily operettáriákat dúdolgatott:
Ki fog derülni a titok,
s akkor leszünk mi boldogok
vagy: 
Míly múló látvány…
esetleg:
Fogadd meg tanácsomat,
Ne üsd bele az orrodat.”

Jancsó Júlia változata: „Nagyapa nem akart ünneprontó lenni, de miközben nagymamára nézett, így dúdolt:
Ugyan, mi ez a rejtelem?
Bizony, semmit sem értek.
Vagy:
Tűnékeny látomás,
vagy:
Az effajta ügyekbe
legjobb nem belelátnunk.”

Jancsó Júlia hűen adja vissza Proust szövegét. A könyvhöz írt jegyzetekben pedig Karafiáth Judit pontosan megadja az utalások helyét: François-Adrien Boildieu: La Dame blanche; Jules Massenet: Hérodiade és André Grétry: Amphitryon. Itt jegyzem meg, hogy Karafiáth Judit, Proust kitűnő ismerője, rendkívül alapos jegyzetekkel látja el az egész kötetet, ami egyik nagy értéke az új kiadásnak. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy Gyergyai Albert is írt – más jellegű − értékes jegyzeteket a kötethez.

A galagonyabokor és Napóleon
A madeleine mellett a galagonyabokor is sokszor előfordul Proust művében mint az akaratlan emlékezést kiváltó motívum. Nos, Proust a galagonyabokrok illatáról azt írja, hogy „intermittente odeur”. Gyergyai „időközi illatár”- t mond. Jancsó Júlia „időnként felrebbenő illat”-tal fordítja. Proust az „intermittent” szóval többször jelöl valamit, ami kihagyásokkal, szakaszosan jelentkezik. A Gyergyai által írt „időközi illatár” nem csupán nem létező fogalom, de nem is felel meg az eredeti szövegnek. Ugyanakkor Jancsó Júlia az „időnként felrebbenő illat” metaforával nagyon szép fordítást ad.
Egy beszélgetés alkalmával Swann, arra a kérdésre, hogy játszana-e valamit, elkezd egy mondatot: „Boldog lennék…”, amit a doktor gúnyosan félbeszakít, mert fellengzősnek tartja a közhelyet. Proust szövegében ez áll: „− Un bonheur pour la France!” Gyergyai fordításában: „Boldogan halnék meg érted!” Jancsó Júliánál ezt olvassuk: „Boldogok a lelki szegények!” Látszik, hogy mindkét fordító a „boldog” szóval akar valamit kezdeni. Ám egyik megoldás sem illik a beszédhelyzetbe. A problémát az okozza, hogy egyikük se fedezte fel, hogy az „Un bonheur pour la France” (Boldogság Franciaország számára) Napóleon emlékirataiból való kevéssé ismert idézet: „A Bourbonok visszatérése Franciaország számára boldogság volt.”  

Fordítói lelemények
Egy asszonyságról írja Proust: „laquelle devait avoir tiré le cordon”. A „tirer le cordon” kifejezés arra utal, hogy régebben a házmesterek anélkül, hogy kimozdultak volna fülkéjükből, egy kötél meghúzásával nyitották ki a kaput a későn hazatérőknek. Gyergyai ezt így fordítja: „aki ifjabb éveiben házmesterné lehetett”. Azon túlmenően, hogy az „ifjabb éveiben” önkényes megtoldása Proust mondatának, a „házmesterné” eltünteti Proust utalását a kapunyitás módszerére. Jancsó Júlia egy fordítói leleménnyel ülteti át magyarra a mondatot: „aki azelőtt feltehetően kapuzással kereste kenyerét.” Az „azelőtt” pontosan visszaadja a Proust által jelölt időbeliséget, a „kapuzással” kifejezés pedig nagyon ötletes megoldás a házmester szó megkerülésére és a prousti utalás érzékeltetésére.
„Tu gardes toujours ton sang-froid, je ne peux te définir.” – olvassuk Proustnál. Gyergyai: „Mindig egyformán higgadt vagy, nem tudlak meghatározni.” Jancsó: „Sosem jössz ki a sodrodból, nem tudok kiigazodni rajtad.” Nem kell bizonygatni, hogy a „définir”-t szó szerint lefordítani „meghatározni”-val, fordítói hiba. A „nem tudok kiigazodni rajtad” tökéletes megoldás. 
Megismétlem: a fenti fordítási problémák nem változtatnak azon, hogy mind Gyergyai Albert, mind Jancsó Júlia fordítása kivételes fordítói teljesítmény. A kiragadott példák inkább az újrafordítás létjogosultságának igazolására szolgálnak.
Biztos vagyok abban, hogy a könyv új kiadása eléri a fordítónak az Utószóban megfogalmazott célját és „új olvasókat szerezhet egy nagy műnek.” Ennek biztosítéka Jancsó Júlia ihletett fordítása.  



Megosztás

Egypercesek

Várjuk az eredményt

Várjuk az eredményt

Kis türelmet kell kérnünk a pályázóktól

Éjszaka könyvekkel

Ízelítő, kedvcsináló gyanánt mutatunk pár lehetőséget

Könyves tavasz

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján megjelent a Könyvkultúra Magazin idei első, nyomtatott száma

Nyit a Könyvfesztivál

Könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, játékok, dedikálások, irodalmi estek várják a közönséget

Tanácskoznak a honismerők

Hogyan készítsünk helytörténeti kiadványt?

Feliratkozás a hírlevélre

Email