A bőbeszédű idegen

Elöljáróban szeretném leszögezni: Camus regényének új fordítása élvezetes olvasmány és egészében véve kitűnő fordítói teljesítmény, bravúros megoldásokkal. Nem is tenném szóvá a kifogásolható részeket, ha nem olvasom Ádám Péter interjúját, amelyben Gyergyai Albert fordítását szőröstül-bőröstül elfuserált munkának minősíti, és ezt mondja róla: „legjobb akarattal sem tekinthető hibátlannak”. Ez igaz. Tény és való, hogy Gyergyai Albertnek nem ez a legjobb fordítása, ha Proust és Flaubert nagyszerű átültetésével vagy Ramuz kisregényeinek csodálatos tolmácsolásával vetjük egybe.

A szűkszavú és a bőbeszédű

Ugyanakkor az új fordítás sem tekinthető hibátlannak „a legjobb akarattal sem”. Sőt, Gyergyai tolmácsolásában nem kevés az olyan megoldás, amelyek nem csupán megállják helyüket, de hűbben tükrözik a camus-i gondolatot.
Ahogy mondani szokták, a teljesség igénye nélkül lássunk ezekből néhányat. Az új fordításban az a legproblematikusabb, hogy nem adja vissza a mesélő egyéniségét. Camus Meursault-ja a regény első részében rendkívül szűkszavú, korlátozott szókinccsel rendelkező kishivatalnok. Vagy nem válaszol az őt körülvevők kérdéseire vagy a minimális választ ad: igen, nem. Ezért több helyen szerencsésebb Gyergyai Albert fordítása. Csak néhány példát említsünk: amikor Meursault felébred a buszban, a mellette ülő katona megkérdezi tőle, messzitől jött-e. „J’ai dit «oui» pour n’avoir plus à parler.” Gyergyai pontosan úgy fordítja a választ, ahogyan az eredeti szöveg szól: „Azt mondtam: − Igen−, csak azért, hogy ne folytassuk a beszélgetést.” Az idegenben ez áll: „Messziről, mondtam, csak hogy ne kelljen beszélgetni.” Ugyanez a helyzet, amikor Meursault igenlő választ ad az igazgatónak. „J’ai dit: «Oui, monsieur le Directeur.” „Azt feleltem: − Igen, igazgató úr.” − olvassuk Gyergyainál. „Ahogy mondja, igazgató úr.” – szól az új fordítás. Amikor a gondnok le akarja venni a koporsó fedelét, hogy Meursault láthassa anyját, az megállítja. „Vous ne voulez pas?» J’ai répondu: «Non.»” A Közönyben: „Miért? Nem akarja? – amire azt feleltem: − Nem.” Az Idegenben: „Akkor ne vegyem le? „Feleseleges”, válaszoltam.”
Még néhány példa, ahol úgy érzem, hogy az írói szándékkal szembe megy az új fordítás. Amikor Meursault tömören és szárazon kijelenti: „Ainsi, je pourrai veiller”, Az idegenben szinte bőbeszédűvé válik: „Így egész éjszaka nyugodtan virraszthatnék a mama mellett.” Jellemző fordítási hiba, hogy Ádám Péterék lépten-nyomon olyan kifejezéseket adnak Meursault szájába, amelyek az eredeti szövegből hiányzanak. Ráadásul Meursault csak ritkán használ szlenget, így tőle idegenek az ilyen mondatok: „Ce n’était pas ma faute.” „Nem tehetek róla, ez van.” Vagy amikor főnöke egy párizsi állásról beszél neki, Meursault ezt válaszolja: „J’ai dit que oui mais que dans le fond cela m’était égal.” A fordításban: „Miért is ne, válaszoltam, de nekem igazából tök mindegy.” A „Miért is ne” fordítás nem csupán a szóhasználat miatt helytelen, de meghamisítja Meursault gondolatát is. Hisz az igen, csak egy kitérő válasz, míg a miért is ne határozott egyetértést fejez ki. A tök mindegy pedig nem tartozik Meursault szókincsébe. Ugyanígy, amikor Marie megkérdezi tőle, mit szólna ahhoz, ha összeházasodnának, az eredeti szövegben ez áll: „J’ai dit que cela m’était égal.” A fordításban: „Azt válaszoltam, nekem tök mindegy.

Logikus a logika hiánya
Néhány helyen a szintaxissal is felmerülhetnek kérdések. Meursault pszichológiáját, a tükrözés közvetlenségét, a beszélt nyelvi pongyolaságokat hangsúlyozza Camus a mondatok tömör egyszerűségével valamint a felidézés logikájának hiányát bizonyító mondatkapcsolásokkal is. Az első részben Camus összetett mondatai többnyire mellérendelőek, s ezek között is a legritkább esetben találunk következtető vagy magyarázó mondatot, amelyek a főhős összetettebb, logikusabb gondolkodását feltételeznék. Meursault többször helytelenül használja a mert (parce que) kötőszót. Az eredeti szövegben ez áll: „J’ai eu très envie d’elle parce qu’elle avait une belle robe à raies rouges et blanches et des sandales de cuir.” Az idegenben: „Olyan jól állt rajta a piros-fehér csíkos ruha meg a bőrszandál, hogy nagyon megkívántam.” A fordításban elsikkad a logika hiányát szuggeráló nyelvi megoldás: a magyarázó kötőszó (parce que) ott, ahol nem várná az ember, mert tartalmilag nincs logikai szükségszerűség a két mondat között. Hasonlóképpen a mellérendelő és (et) kötőszó nyelvtanilag indokolatlan használatát sem látjuk viszont a fordításban. A fordítók „kijavítják” Meursault nyelvi pongyolaságát. „J’ai cru qu’il me reprochait quelque chose et j’ai commencé à lui expliquer.” Az idegenben ez áll: „Valami szemrehányás-félét éreztem a hangjában, ezért magyarázkodásba kezdtem.”
Meursault azt mondja, hogy az öregotthonban anyja eleinte „a megszokás miatt” sírt. Majd arra gondol, hogy néhány hónap után azért sírt volna, ha hazaviszik. „Megint csak a megszokás miatt.” „Quand elle était à la maison, maman passait son temps à me suivre des yeux en silence. Dans les premiers jours où elle était à l’asile, elle pleurait souvent. Mais c’était à cause de l’habitude. Au bout de quelques mois, elle aurait pleuré si on l’avait retirée de l’asile. Toujours à cause de l’habitude.” – írja Camus. Az idegenben ezt olvassuk: „Amikor még együtt laktunk, a mama minden idejét azzal töltötte, hogy némán ült a helyén, és állandóan engem figyelt. Miután megérkezett az öregotthonba, az első napokban gyakran sírdogált. Hiába, az új helyet meg kell szokni. Néhány hónap múltán meg akkor sírt volna, ha haza akartam volna vinni. Akkor az otthonát érezte volna új helynek.” A száraz, tömör megállapítást: „a megszokás miatt”, Meursault megismétli: „Megint csak a megszokás miatt”. Nem gondolom, hogy ezt így kellene visszaadni: „Hiába, az új helyet meg kell szokni” és: „Akkor az otthonát érezte volna új helynek.” Ezek a mondatok nem hangozhatnak el Meursault szájából.

Stílusváltás
A regény második részének stílusa merőben más, mint az elsőé. Letartóztatása után Meursault a börtönben kénytelen végiggondolni a történteket, a tárgyalások során fokozatosan „beletanul” a jogi kifejezésekbe, így fel tudja idézni az ügyész, a bíró és az ügyvéd szavait. Maga Meursalt mondja, hogy „megtanulta az emlékezés tudományát.”Az egyszerű, tő és mellérendelt mondatokat felváltják az ok és okozat összefüggéseit feltáró alárendelt mondatok. Ezek tolmácsolásában a fordítók alig hibáznak.
Ám itt is vannak részek, ahol a Gyergyai-féle fordítás szerencsésebb. A börtönben a pap ezekkel a szavakkal fordul Meursault-hoz: „Moi, je suis chrétien. Je demande pardon de tes fautes à celui là.” Gyergyai fordítása pontos és szép: „Keresztény vagyok. Tőle kérek én a te vétkeidért bocsánatot.” Az új fordítás nemcsak pontatlan, de feleslegesen toldja meg az eredeti szöveget: „Én keresztény vagyok. És én igenis esedezem Jézushoz, hogy oldozzon fel bűneid alól.”
Egy helyütt nemcsak terjengős, egyenesen félrevezető Ádám Péterék fordítása. Az eredeti szövegben ez áll: „Et „pour être sûr que la besogne était bien faite”, j’avais tiré encore quatre balles, posément, à coup sûr, d’une façon réfléchie en quelque sorte.” A fordításban: „Majd „biztos, ami biztos” alapon, a jól végzett munka elégedettségével még négyszer belelőttem, bizonyos értelemben csakugyan nyugodtan, megfontoltan.” Egyrészt itt is „túlfordítás” történik, másrészt az „à coup sûr” „csakugyan”-nal történő fordítása azt sugallja, hogy maga Meursault ismeri el a gyilkosság könyörtelen jellegét. Talán így lehetett volna visszaadni a mondatot: „És „hogy biztos legyek a dolgomban”, még négyszer lőttem, nyugodtan, minden bizonnyal egyfajta tudatossággal.”

A kis automata
Vannak esetek, amikor egy pontatlan fordítás egyenesen eltünteti a lényeget. Ez történik Ádám Péterék fordításában az „automata nő” esetében.
Az „automata nő” a regény ötödik fejezetében tűnik fel, amikor Meursault Céleste vendéglőjében ebédel. „Puis elle s'est levée, a remis sa jaquette avec les mêmes gestes précis d'automate et elle est partie.” „Majd felállt, ugyanazzal a gépies mozdulattal, mint amivel levetette, felvette a kabátját és kiment a vendéglőből.” Itt a fordítás hűen adja vissza a camus-i mondatot. Ám amikor a büntető eljárás során ismét feltűnik a különös asszony, Camus „petite automate”-nak nevezi. „Pendant tout ce temps, les journalistes écrivaient. Je sentais les regards du plus jeune d'entre eux et de la petite automate.” A fordításban elsikkad a lényeges kifejezés: „a kis automata”: „Közben egyfolytában magamon éreztem a legfiatalabb újságíró meg a vendéglőből ismert kényszeres nő szemét.” Ugyancsak helytelen a „petite femme” „alacsony nő”-vel való fordítása az asszony következő feltűnésénél, hisz Camus nem a nő méreteire tesz utalást. Az eredeti szövegben: „Le jeune journaliste et la petite femme étaient toujours là. Mais ils ne s'éventaient pas et me regardaient encore sans rien dire.” A fordításban: „A fiatal újságíró meg a vendéglőből ismert alacsony nő is ott volt.” A tárgyalóteremben az újságírók mellett látjuk az „automata nőt”: „J'ai encore regardé la salle. Tout était dans le même état que le premier jour. J'ai rencontré le regard du journaliste à la veste grise et de la femme automate.” A fordítás itt is eltünteti a lényeget. „Tekintem összetalálkozott a szürke zakós újságíró meg a vendéglőből ismert alacsony nő tekintetével.”
A regény végén is megjelenik az automata nő, abban a mondatban, amelyik előrevetíti A bukás központi témáját, az egyetemes bűnösséget. „La petite femme automatique était aussi coupable que la Parisienne que Masson avait épousée ou que Marie qui avait envie que je l'épouse.” Már nem meglepő módon most sem a camus-i megnevezés szerepel a fordításban. „A vendéglőből ismert alacsony nő ugyanolyan bűnös, mint Masson párizsi felesége vagy éppen Marie, aki annyira hozzám akart jönni feleségül.”
Nyilvánvaló, hogy Camus nem véletlenül használja az „automatikus nő” megnevezést. De ki ez a titokzatos szereplő? Mivel a regényben semmi utalás nincs funkciójára – tudomásom szerint maga az író sem beszélt erről soha −, a kritikusok ezen a ponton a legképtelenebb találgatásokba bocsátkoznak. Egyesek a halál szimbólumát, mások a világ abszurditásának megtestesítőjét látják benne. Olyan is akad, aki egy mechanikus, mindenféle empátiára alkalmatlan anya képével azonosítják. Ami bizonyos: szimbolikus szerepe van az „automatikus” jelzőnek, és az is, hogy a „la petite femme automatique” fordítása nem lehet „a vendéglőből ismert alacsony nő”.

Albert Camus: Az idegen
Fordította Ádám Péter és Kiss Kornélia
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016, 163 oldal, 2690 Ft