A progresszió költője beizzítja a huszadik századot

MEGJELENT: 2016. február 19. | SZERZŐ: Oxi

Az elmúlt időszakban több helyen, platformon, helyzetben idézték Ady Endrét, ami nekem azt jelzi, hogy a lánglelkű költő a huszonegyedik századi Magyarországon ugyanolyan aktuális, mint a múlt század elején. Kezembe vettem tehát Ady Új Versek című kötetét, mint az alkotó egyik legfontosabb kiadványát, amelyet a rendszerváltás után éledő új kiadói, irodalomtörténeti kör az elsők között adott ki ismét reprint változatban.

A század nyitánya

A huszadik századi magyar irodalomnak nem is lehetett volna frappánsabb, hangsúlyosabb nyitánya, mint Ady Új versek című kötetének megjelenése. Az 1906-ban kiadott kötet egy radikálisan más, friss gondolatvilágot, fogalmazási, értelmezési, hitvallási, vagy ha úgy tetszik vezérszónoki kiállást mutatott fel. Ady Endre ezzel a líragyűjteményével vált kitörölhetetlenül a magyar irodalom vezéralakjává.  A cirka A5-ös méretű könyvben olyan legendássá, kötelezően ismert, elementáris és bombasztikus művek találhatók, mint például A magyar Ugaron, A Hortobágy poétája, Egy párisi hajnalon, Harc a nagyúrral, A Tisza-parton, Három Baudelaire-szonett, illetve a Léda asszony zsoltárai című füzér, melynek legszebb virágai között ott találjuk a számtalanszor idézetteket, melyeket szerelméhez, Adélhoz írt.

Lédától Magógig
És ekkor még Ady alig jelzi a Teremtő Isten keresését, ugyanakkor önmagában máris a Jó és a Rossz harcterévé teszi lelkét, ahogy a Baál istenhez címzett költeményéből halljuk. Ady ekkor huszonkilenc éves, testi és szellemi ereje teljében pályája csúcsára lép fel, Diósyné Brüll Adéllel való szerelmi kapcsolata ekkor érik be és magasztosul múzsai ösztönzésűvé.
Az irodalomtörténet egész sorozatot mondhatna akár magáénak az ebből a kötetből készült elemző írások, cikkek, tanulmányok révén. Ezek közül természetesen mindegyik megemlíti, hogy a kötetet Ady Lédának ajánlva publikálta, illetve érdekességként azt is, hogy a könyv egyetlen cím nélküli verse pont az egyik legfelkavaróbb, leginkább figyelemre méltó, a „Góg és Magóg fia vagyok én…” kezdetű.

A szecesszió jegyében
Az 1990-ben reprint kiadott kötet egy az egyben, lapról-lapra pontosan az 1906-os eredetivel megegyezően adja vissza Ady Endre harmadik lírai összegzését. A Nagy Sándor grafikus által alkotott rendkívül visszafogott, csontfehér borítóra halvány fűzölddel írt tipográfia a szecesszió jegyében hirdette a kor nagy lantosának új verseit. A borítón, a jobb alsó sarokban szerényen meghúzódva áll: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság.  Belül aztán már merészebb a stílus. A hetedik oldalon a Léda-zsoltárok előképeként, az ismert és akkor divatos szecessziós ornamentikába ágyazva látunk ábrázolást a műfaji hangulathoz illő díszes-bús sugallattal, a férfi, a nő és a csecsemő alakjában. A szuggesztív képbe kétversszakos lírát illesztettek, a szöveg illetve a kép maga is egyfajta borús jóslás is lehetne akár, utalva a kötet első megjelenését követő egy év múltán bekövetkező drámára, amikor Ady és Léda szerelmének gyümölcse, a gyermek halva születik.


Címkefelhő
Megosztás

Egypercesek

Várjuk az eredményt

Várjuk az eredményt

Kis türelmet kell kérnünk a pályázóktól

Éjszaka könyvekkel

Ízelítő, kedvcsináló gyanánt mutatunk pár lehetőséget

Könyves tavasz

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál nyitónapján megjelent a Könyvkultúra Magazin idei első, nyomtatott száma

Nyit a Könyvfesztivál

Könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, játékok, dedikálások, irodalmi estek várják a közönséget

Tanácskoznak a honismerők

Hogyan készítsünk helytörténeti kiadványt?

Feliratkozás a hírlevélre

Email