Nem kellenek a férfiak!

A nők tehetnek arról, hogy a mai férfiak sokáig éretlenek, legalábbis ezt állítja Manning up című könyvében Kay S. Hymowitz. A Manhattan Institute kutatónője – akinek szakterülete a gyermekkori, családi problémák, a szegénység, valamint az amerikai kulturális változások – szerint minek is nőjenek fel, ha senkinek sincs rájuk szüksége.

Elavult férfitulajdonságok

„A mai férfiak sokféle elvárással néznek szembe. Helyt kell állniuk a munkaerőpiacon, de nem mutatkozhatnak túlságosan magabiztosnak vagy kioktatónak. Elvárják tőlük, hogy érzékenyek legyenek, de ne atyáskodjanak mások felett, tűnjenek okosnak, de még véletlenül se fölényesnek. Közben pedig azt látják, hogy ahogy erősödik a nők helyzete, férjekre és apákra egyre kevésbé van szükség, a régi férfitulajdonságok pedig szintén elavulttá váltak” – fogalmaz könyvében az írónő.
A kritikák szerint a Manning Up alapvető könyv annak megértéséhez, milyen drámai változások zajlanak a fiatalok életében szerte a világon. William J. Bennett kritikus szerint a „Manning Up fontos ábrázolása annak, ahogyan szétesik a nemek közötti régi szövetség.” Mások szerint a kötet annyira megdöbbentő erővel ábrázolja az amerikai, illetve a modern párkapcsolatok alapproblémáit, hogy mindenkinek, aki elolvassa – függetlenül életkorától – el kell gondolkoznia azon, miféle jövőt képzel el párja mellett.

Éretlen férfiak

Kay S. Hymowitz szerint mindennek oka a nők előretörése, ami úgynevezett „Pán Péter-szindrómát” vált ki a férfiakból. két radikális változás zajlik ugyanis napjainkban: késik a felnőttkor, és egyre inkább tekinthetjük nő-barátnak a gazdaságot. A nők helyzetének javulása karrierlehetőségeket jelent számukra, így a mai asszonyoknak később lesz gyermeke, mint valaha.
Ez azt eredményezi, hogy a férfiak felnőttkoruk ellenére továbbra is tinédzserként viselkednek. Az éretlen férfiak effektust a kötet még statisztikai adatokkal is alátámasztja, például azzal, hogy míg 1970-ben a huszonöt és huszonkilenc év közötti amerikaiaknak mindössze tizenhat százaléka nem volt házas, addig ma ez a szám elérte az ötvenöt százalékot.
Ehhez tartozik még egy magyar adatsor is, melyből kiderül, hogy a mai negyvenhat-ötven éves férfiak több mint fele huszonöt éves korában már elköltözött otthonról, addig a harmincegy-harmincöt éves férfiak több mint hatvan százaléka még szüleivel él.

Élnek bele a világba

A hiányos életkép, a változó társadalmi környezet miatt a férfiak nem igazán tudják, mit várnak el tőlük, milyennek is kellene lennie egy felnőtt férfinek.
„Mivel ezeknek a férfiaknak semmiféle családi kötelezettségük nincs, ellenben számos szórakozási lehetőség vár rájuk, csupán élnek bele a világba. A nők ideig-óráig elvannak velük, de aztán kiábrándultságukban vagy feladják a családról szóló álmaikat, vagy elmennek egy spermabankba és választanak maguknak megfelelő DNS-t anélkül, hogy egy férfit is haza kéne vinni, akivel csak a baj van. A nők ilyetén hozzáállása a dolgokhoz azonban csupán tovább erősíti a férfiakban a feleslegesség érzését. Minek nőjenek fel, ha senkinek sincs rájuk szüksége? Akkor inkább isznak még egy korsó sört...”.
Hogy ezt mennyire így gondolja a kutatónő, azt mi sem jellemzi jobban, minthogy könyvének A nők felemelkedése hogyan változtatta kisfiúkká a férfiakat? alcímet adta.