Egy következmények nélküli világban a felnőtté válás küszöbéhez érkezett, magukra hagyott kamaszokról szól Totth Benedek napokban megjelent Holtverseny című, sodró lendületű, mellbevágó thrillere, amelyből a közeljövőben film is készülhet.

Krimibe illő történet
„A regény úgy született, hogy megjelent előttem négy fiatal, akik egy autóban száguldanak valahol az éjszakában. Fogalmam se volt, mi fog történni velük, hová mennek, honnan jönnek, még abban sem voltam biztos, hogy kik ők egyáltalán, de amikor nekiálltam írni, ebből a képből bontakozott ki az egész történet" – nyilatkozta Totth Benedek legújabb kötete kapcsán.
A történet szereplői végül 16-17 éves fiúk, egy vidéki úszócsapat tagjai lettek. Nyilván nem véletlenül, hiszen a kaposvári szerző maga is úszó volt valamikor. „Biztonságérzetet adott, hogy olyan közegről írhatok, amelyet belülről ismerek, és amelyről szép emlékeim vannak, de magának a történetnek nincs köze a saját élményeimhez. Nagyon jó bandánk volt, az edzőink vigyáztak ránk. Hetente tízszer edzettünk, hét végén versenyekre jártunk, nyaranta edzőtáboroztunk, szóval nem unatkoztunk."
A fiatal író tehát az ismerős környezetet elegyítette a fikcióval, s, hogy az unalmas úszóedzéseken túljuthassunk, olyan eseményeket szőtt bele a történetbe, amelynek az ő életéhez már semmi köze nem lehetett.
Ugyanakkor a történetnek van köze a valósághoz. „Amiket erről a korosztályról olvastam és láttam az interneten és a tévében, az mind valahogy így, ebben a történetben csapódott le. A műfordító remete életet él, alig érintkezik valakivel a családján kívül. Így a legkisebb külső ingerek is nagyon fel tudnak erősödni. A híreken keresztül beszüremlő valóság sokáig rezonál az emberben" – mondta a szerző új könyvéről, és aki belelapoz a kötetbe, valóban úgy érzi, megelevenednek a hírek. Az akciófilmre emlékeztető történet a drogok, a szex és a brutalitás örvényében egyre mélyebbre merülő kamaszok, krimibe illő története lett.

Az Átkelés és a Holtversenyen
Totth Benedek az egyetem után, ahol angol és amerikai irodalmat hallgatott, tíz évig műfordítóként dolgozott. Tanulmányai és a fordítások révén az angol-amerikai próza volt számára a meghatározó, és saját elmondása szerint, nagy hatással volt rá Dragomán György A fehér király című regénye. „A mondatai magukba szippantottak, úgy gondolom, hogy így kell hatnia a jó irodalomnak."
Legutóbb Cormac McCarthy Átkelés című regényén. „Amikor befejeztem az Átkelést, teljesen kiégtem, kemény könyv. Hónapokig sem olvasni, sem fordítani nem bírtam" – mesélte magáról a harmincnyolc éves író.
Most megjelent regényébe azonban korábban kezdett bele. A Holtversenyen még szabadúszó műfordítóként kezdett dolgozni, számtalanszor átírta az első fejezeteket, többször meg is akadt, végül a McCarthy-könyv fordítása közben fejezte be az első változatot. „Amikor az ember fordítóként szöveget alkot, sokszor kompromisszumokra kényszerül. Szeretek fordítani, de egy idő után úgy éreztem, szükségem van a szabadságra, arra, hogy ne egy másik író lábnyomában kelljen lépkedni, hanem tényleg úgy történjen minden, ahogy én elképzelem és szeretném."
Persze nem pusztán az írók hatnak az íróra, hanem az a valóság is, amelybe hőseit szeretné elhelyezni. A Holtverseny nyers, kamaszos szlengen szólal meg. „Ez egy tudatosan megkonstruált nyelv. Nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy hiteles legyen, ne vesszen el belőle az élőbeszédszerűség. Állítólag Nabokov, amikor a Lolitát írta, a buszon utazva hallgatta az iskolásokat, és sűrűn jegyzetelt. Ha kint járok az utcán, az elcsípett beszélgetések megerősítenek abban, hogy a könyv nyelvezete tudatos megkonstruáltságával együtt is reális. Más kérdés, hogy ez nem feltétlenül teszi boldoggá az embert."
Tudatos anyaggyűjtése ellenére ösztönös írónak tartja magát, és bár rengeteget dolgozott ezen a regényen, örömet szerzett neki az írás. Már van előtte néhány újabb kép, amelyekből újabb regény születhet, de még nem döntötte el, hogy melyiknek áll neki.

Magukra maradtan, következmények nélkül
A Holtverseny sötét tónusú, de burleszkes, abszurd jeleneteket, humort sem nélkülöző történet. A regény maroknyi szereplőjének sorsában közös, hogy mind magukra lettek hagyva. Az egyik újgazdag fiú erősen karikírozott családjára hosszabb pillantást vethet az olvasó, de a többiek ilyen-olyan okból hasonlóan sivár családi háttere is megismerhető a történet elejtett mondataiból. „Egyedül vannak egy következmények nélküli világban, ezért nagyon könnyen elvadulhatnak" – foglalta össze az író. Az elbeszélő alakját úgy alkotta meg, hogy legyen egy szereplő, akivel – ha nem is rajongani, de – részben azonosulni lehet.
Nem kell figyelmesen olvasni, hogy kiderüljön, ez a fiú 'vetít'. Sok kamasz hajlamos úgy előadni a sztorijait – vagy esetleg mások történeteit –, hogy minél vagányabbnak tűnjön" – elemezte saját hősét.
A történet azonban annyira jól sikerült, hogy filmes berkekben is felfigyeltek rá. Totth Benedek most Mátyássy Áronnal, az Utolsó idők és a Víkend rendezőjével és Bodzsár István producerrel már a Holtverseny filmváltozatán dolgozik. Mint mondta, nagyon hamar megtalálták a közös hangot. „Áront az fogta meg a regényben, ami engem is foglalkoztatott: hogy ezek a fiúk következmények nélkül élik az életüket. Az őket körülvevő világból szűrik le azt a tapasztalatot, hogy mindent meg lehet úszni, ezt játsszák újra az életükben."
A Magvető kiadó gondozásában megjelent regényt november 5-én mutatják be a VII. kerületi Kazimir Bisztróban.