Határon túli sikerszínház

MEGJELENT: 2020. május 8., péntek | SZERZŐ: Oxi

Az idén 68 éves a Komáromi Jókai Színház évente közel 170 előadással szolgál. A szlovákiai intézmény nemcsak jelentős múltra tekint vissza, de kifejezetten rangos helyet foglal el a kárpát-medencei magyar színházak, illetve a határon túli magyar színházak között. Ezt mutatja több nemzetközi rangú alkotó vendégrendezése, illetve a különböző népszerű darabok bemutatójának szakmai és közönségsikere. A révkomáromi teátrum múltjáról, sikereiről és járványban való online működéséről Tóth Tibort, a színház igazgatóját kérdeztük.

Kép forrása

- Milyen alapokról indult egykor a Komáromi Jókai Színház?
- Intézményünk jogelődje az 1952-ben a csehszlovák kulturális kormányzat által alapított Magyar Területi Színház, a MATESZ volt. Az alapító célja az volt, hogy a csehszlovák szocialista propagandát népszerűsítsék, ezért elég szigorúan előírták, hogy mi lehet a színház tematikája, illetve keményen cenzúráztak is, előírták, hogy milyen szerzőktől mit kell bemutatni kötelezően. Ez vonatkozott a szlovák, csehszlovák, szovjet és orosz szerzőkre. Ezt úgy lehetett némileg kivédeni, hogy orosz klasszikusokat, Dosztojevszkijt, Csehovot, Osztrovszkijt vették elő a rendezők, így megúszták a szovjet szerzők bemutatását. Színházunk tájoló jellegű teátrum volt a kezdetekről fogva, tehát, miként neve is mutatta, a magyarok lakta területnek szóló színházként működött. Az első időkben amatőr, képzetlen, de kétségkívül lelkes tagokból állt a társulat, majd az évek alatt folyamatosan, szépen lassan kinevelődött egy érett, képzett csapat, melynek köszönhetően egy profi színházzá nőtte ki magát a Komáromi Jókai Színház. A rendszerváltás tájékán, amikor már több tagunkat is felvették a pozsonyi színművészeti főiskolára egy teljesen jól működő, ütőképes társulat lett. A színházat ekkor, a rendszerváltás után már a szlovák és a magyar szakma is elismerte. 
- Milyen jellege van most a teátrumnak?
- Intézményünk a művészszínházi és a szórakoztató színház előadásokat egyaránt műsorára tűzi, miként a közönség is ennek megfelelően érdeklődik itt a színházi előadások iránt. S ahogy máshol, úgy nálunk is a kisebbik rész a művészszínház iránt érdeklődő, a nagyobb a szórakoztató színházat részesíti előnyben. Ezzel együtt nekünk a művészszínházi előadásainkkal is sikerült teltházakat csinálni, de tény, hogy ezzel nehezebb, mint a kommersszel, vagy a zenés műfajú darabokkal. Ez utóbbiba tartoznak az olyan művek, mint A padlás vagy a Dzsungel könyve, melyeket szintén bemutattunk. Nagy élmény volt számunkra, amikor Presser Gábor és Sztevanovits Dusán eljöttek egy előadásra és elismerősen szóltak róla, egész pontosan azt mondták, hogy a magyar nyelvterületen már szinte minden színház bemutatta A padlást, de ez a komáromi ez benne van az első háromban., Hasonlóan nyilatkozott a Dzsungel könyve előadásunkról Dés László szerző. Kiemelném a sok közül a Glembay-ház című komoly, művészszínházi darabot is, mely ugyancsak elnyerte a közönség tetszését, vagy ilyen volt Székely János rendezésében a Caligula helytartója című dráma fogadtatása is. Ez utóbbival hússzor is vendégszerepeltünk Sopronban, nagy sikerrel. Szintén emlékezetes volt 2011-ben Vidnyánszky Attila rendezése, Tamási Áron Énekes madár című darabja, mely ugyancsak nagy siker volt. 
- Jelenleg hány fős a társulatuk, és színészeik intézményünkön túl hol alakítanak még?
- Tizenhat fős, de folytonosan kiegészülünk vendégszínészekkel, rendezőkkel.  Én tizenhét éve vezetem a színházat, ez alatt az idő alatt számos vendégfellépő volt nálunk, így többek között Pogány Judit, Nagy-Kálózy Eszter, Csuja Imre, Papp Zoltán, Horányi László, Puskás Peti. Jó színháznak és jó társulatnak tartanak minket, színészeink elég jól megállják a helyüket a piacon, bár a szlovák területen pici hendikepet okoz a nyelv, mert senki nem beszéli közülünk anyanyelvi szinten a szlovák nyelvet, így inkább filmekbe hívják színészeinket, szlovák és cseh produkciókba. Emellett Magyarországon is többen vendégszerepelnek közülünk, így például Bandor Éva a Vígszínházban, jómagam a Nemzeti Színházba kaptam meghívást Vidnyánszky Attilától egy Wass Albert műbe. Sajnos a koronavírus járvány miatt ezt a trianoni centenáriumi előadást csak kétszer tudtuk bemutatni, de remélhetőleg ősszel folytatjuk. 
- Kérem idézzen fel néhány előadást, melyek az elmúlt évek legsikeresebbjei voltak!
- A leginkább nagy sikert hozó darabok Martin Huba a pozsonyi színművészeti főiskola emblematikus tanára vendégrendezései nyomán születtek. Ilyen volt a Glembay-ház, melyet Martin Huba kilenc előadás között rendezett színházunkban. Huba az egyik legnagyobb színházi alkotó Szlovákiában, de Csehországban is dolgozik, ott is rendez színházakban vagy a Jiri Menzel által rendezett Őfelsége pincére voltam című filmben is játszotta a főszerepet. Martin Huba többször is nyilatkozta, hogy azért is szeret magyar színházakban magyar színészekkel dolgozni, mert nekik a szlovákoktól eltérő, más temperamentuma van. A Komáromi Jókai Színházban orosz klasszikusokat is rendezett, így Csehovtól a Cseresznyéskertet és a Három nővért, Bulgakovtól az Álszentek összeesküvését vagy Dosztojevszkijtől a Karamazov testvéreket és a Félkegyelműt. Ez utóbbival, a határon túli magyar színházak közül egyedüliként részt vettük a Nemzeti Színházban a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón. 
- Most, a koronavírus járvány idején, amikor be kellett zárni a színházakat, milyen megoldásokkal tartják fenn a nézőkben az érdeklődést?
- Büszkén mondhatom, hogy talán mi volt az elsők, akik minden előadást rögzítettünk. Három kamerás felvételeink vannak hosszú évekre visszamenőleg minden bemutatónkról. Archívumunkban tehát jó minőségű videók találhatók, melyeket Youtube-csatornánkon megtekinthet a közönség. Amikor most március közepén jött a járvány miatti változás, épp egy próbaidőszakban voltunk, melyet szintén félbe kellett szakítanunk, ezért úgy döntöttem, hogy néhány olyan előadást, melyet nem köt olyan szigorú jogdíj, közzétesszük a videómegosztó csatornánkon. Ezek alól általában kivételek a tengerentúli szerzők darabjai, így például a Chicago vagy a Kabaré című musical, de szintén nem lehet felrakni a Csárdáskirálynőt. Általánosságban elmondható, hogy azokat a darabokat lehet közzétenni az interneten, melyek szerzői, alkotói elérhetők és beleegyezésüket adják a publikáláshoz. Ezek mellett vannak a klasszikus művek, ezeket a szerzők szempontjából nem védi semmilyen jog, de a rendezőt, így például az említett Martin Hubát felkerestük, hogy hozzájárul-e a nálunk rendezett alkotásai közléséhez és természetesen igent mondott. Hubához hasonlóan Vidnyánszky és Székely Csaba rendezései is felkerülnek majd a videómegosztónkra.
Megosztás