Guillaume Apollinaire első képverse
Önmagában Apollinaire első képverséről megemlékezni nem lenne indokolt, ha a költő szóalkotásával kalligrammának nevezett költemény magyar fordítása már megjelent volna. Egy költői ciklus első verse mindig különleges figyelmet érdemel, Sajnálatos módon azonban Apollinaire Óceán-levél című költeménye egészen a legutóbbi hetekig nem talált magyar fordítóra. E hiátust pótolta most Vörös Viktória esztergomi költőnő fordítása, a képverset pedig Dudok Dávid, az ELTE doktorandusza ugyanabban a formában ábrázolja, ahogyan azt az eredeti számítógépes „átiratban” látjuk.
Kép forrása
„Én is festő vagyok”
Apollinaire 1914 júliusában elhatározta, hogy egy csupa képversből álló kötetet publikál Én is festő vagyok címmel. Majd közzétett róla egy előfizetési felhívást, amely így szólt: „Guillaume Apollinaire által írt lírai és kiszínezett ideogrammák a szerző portréjával, amely egy Pierre Roy által készített fametszet, Giorgio de Chirico nyomán. Megjelenik a Soirées de Paris kiadásában, mindössze kétszáz, számozott példányban.”
A háború kitörése miatt terve végül nem valósult meg, ugyanakkor kiérlelődött benne új kötetének címe: Calligrammes (Kalligrammák). A szó Apollinaire találmánya, és a calligraphie és idéogramme szavak összevonásából alkotta meg. Az ókori görög irodalomban a Kalos kagathos szépet és jót jelent, innen a rövidített forma: Kalos. A kalligramma tehát egy olyan költemény, ami a szemnek tetszetős.
„A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük, azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot szülnek, amely napjainkig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét” – mondta Apollinaire.
Jóllehet Apollinaire a kalligramma névadója, az első képverset az időszámításunk előtt a IV. században élő görög költőnek, Szimiasznak tulajdonítják. A reneszánsz és a barokk költői is szívesen alkalmazták a képverset. Apollinaire hatására Tristan Tzara, a dada „kitalálója” és megalapítója számos kalligrammát alkotott. A magyar költők közül Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Petőcz András, Nagy László, Tandori Dezső, Tamkó Sirató Károly és Juhász Ferenc képversei a legismertebbek.
A Kalligrammák Apollinaire második és egyben utolsó nagy verseskötete, az 1912 és 1917 között írt verseket tartalmazza, s a háborúban elveszített gyerekkori barátjának, René Dalize-nak ajánlotta. A Kalligrammák-ban nem csupán képversek vannak: legnagyobb részt „hagyományos” írásmódú költemények sorakoznak a kötetben, melynek alcíme: Poèmes de la paix et de la guerre (A béke és a háború versei).
Kép forrása
Az Óceán-levél
Apollinaire első kalligrammának nevezett verse a Les Soirées de Paris-ban jelenik meg 1914 júniusában. Ekkor még egyszerűen „vers”-nek nevezi. A címe, Lettre-Océan (Óceán-levél), a mai olvasónak nem mondhat sokat, ezért álljon itt a magyarázat: Apollinaire korában az óceán-levél egyik tengerjáró hajóról a másikra küldött drótnélküli távirat volt, amit ajánlott levél formájában lehetett átvenni a postahivatalban. Egy ilyen levelet küldött Apollinaire testvéréhez, Alberthez, aki 1913-ban Mexikóba utazott, hogy egy bankban dolgozzon.
A képvers első része egy hagyományos levél stílusában íródott. Ezután azonban első ránézésre is feltűnik a két sugarakból és koncentrikus körökből álló ábra, amely mintha csak a Herz-féle elektromos hullámot jelképezné. Az óriás betűkkel szedett TSF (a télégraphie sans fil, drótnélküli távíró rövidítése) Giuseppe Marconi találmánya. Az alsó ábra közepén a „300 méter magas” kifejezés az Eiffel-toronyra vonatkozik, amelynek tetején a rádió adó-vevő van.
A szöveget az olvasó először képként érzékeli, majd sokféle megközelítésből olvashatja. Hasonlatos ez ahhoz, amit Apollinaire a festményekkel kapcsolatban mondott: „A festészetben minden egyszerre jelentkezik, a szem kalandozhat a képen, visszatérhet egy-egy színre, nézheti először alulról felfelé, majd megfordítva.”
Ebben a képversben a francia szavak angol és spanyol kifejezésekkel, mondatokkal keverednek. Minden logikai összefüggés nélküli felsorolások: francia postabélyegző (11 45 29-5 14 Rue des Batignolles), mexikói, amerikai bélyegek (Correos – Mexico – 4 centavos – U.S. Postage 2 cents 2) sorakoznak. A csonka szavak, mondatok, mint a Mes (Messieurs), ture (en voiture) az utca zajában nem jól kivehető mondatokat jelzik.
Kép forrása
Vörös Viktória fordítása
Óceán-levél
Átszelem a várost arccal előre és 2 félbe vágom
A Rajna partján voltam amikor te Mexikóba utaztál
Eljutott hozzám a hangod az óriási távolság ellenére
A Vera Cruz-i rakparton rosszarcú emberek
A L’Espagne utasai mielőtt útra
kelnek Coatzalcoalcos felé hogy behajózzanak
én ezt a lapot küldöm neked ahelyett
hogy a bizonytalan Vera Cruz-i postát használnám
Minden nyugodt itt és mi várjuk
az eseményeket.
Juan Aldama
Correos
Mexico
4 centavos
U. S. Postage
2 cents 2
Ypiranga
Republica Mexicana
Tarjeta Postal
11.45
29-5
14
Rue des Batignoles
A bal parton a Jéna híd előtt
A fenébe Zun úrral
kocsis megállj
Éljen a Király
Evviva il Papa
fogd be öreg pad
nem ha bajusza van
Tunézia te újságot alapítasz
Jacques ez pompás volt
Le a papi süveggel
Kulcsokat ezerszámra láttam
Le a bugrisokkal
Éljen a Köztársaság
TSF
Jónapot Anomo Anora
Soha nem ismered meg jól a majákat
Emlékszel az 1885 és 1890 közötti földrengésre
több mint egy hónapon át sátorban aludtunk
üdvözlet Albert testvérem Mexikóban
Fiatal lányok Chapultepecben
300 méter magas
Szirénák
Vijj vi vi vi vi vi vi vi Vijj Vijj Vijj
Buszok
Rroootorororotingtingro o szekcióváltás ting ting
Gramafonok
z z z z z z z z z z z z vagy vagy vagy o o o o o o a virágzó kertjeiké csukják be az ajtókat
A költő új cipői
kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré
és ahogy blicceltem a csajommal
a St-Isidore La Havane útvonalon ez nincs +
Tejszínes
Chirimoya
Pendecónak + mint hülye
Indián Hijo de la Cingada volt a neve
tulaja 5 vagy 6 ép
hajnali 2h-kor keltem és már ittam egy juhfarkat
a kábeltáviratban 2 szó biztonságban volt
menjenek tovább Ur-im
janak be Chatou felé
Toussaint Luca most Poitiers-ben van
(Fordította Vörös Viktória)
Kép forrása
„Én is festő vagyok”
Apollinaire 1914 júliusában elhatározta, hogy egy csupa képversből álló kötetet publikál Én is festő vagyok címmel. Majd közzétett róla egy előfizetési felhívást, amely így szólt: „Guillaume Apollinaire által írt lírai és kiszínezett ideogrammák a szerző portréjával, amely egy Pierre Roy által készített fametszet, Giorgio de Chirico nyomán. Megjelenik a Soirées de Paris kiadásában, mindössze kétszáz, számozott példányban.”
A háború kitörése miatt terve végül nem valósult meg, ugyanakkor kiérlelődött benne új kötetének címe: Calligrammes (Kalligrammák). A szó Apollinaire találmánya, és a calligraphie és idéogramme szavak összevonásából alkotta meg. Az ókori görög irodalomban a Kalos kagathos szépet és jót jelent, innen a rövidített forma: Kalos. A kalligramma tehát egy olyan költemény, ami a szemnek tetszetős.
„A tipográfiai eljárások, ha merészen élnek velük, azzal az előnnyel járnak, hogy olyan vizuális líraiságot szülnek, amely napjainkig csaknem ismeretlen volt. Ezek az eljárások még tovább feszíthetők, és betetőzhetik a művészetek, a zene, a festészet és az irodalom szintézisét” – mondta Apollinaire.
Jóllehet Apollinaire a kalligramma névadója, az első képverset az időszámításunk előtt a IV. században élő görög költőnek, Szimiasznak tulajdonítják. A reneszánsz és a barokk költői is szívesen alkalmazták a képverset. Apollinaire hatására Tristan Tzara, a dada „kitalálója” és megalapítója számos kalligrammát alkotott. A magyar költők közül Kassák Lajos, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Petőcz András, Nagy László, Tandori Dezső, Tamkó Sirató Károly és Juhász Ferenc képversei a legismertebbek.
A Kalligrammák Apollinaire második és egyben utolsó nagy verseskötete, az 1912 és 1917 között írt verseket tartalmazza, s a háborúban elveszített gyerekkori barátjának, René Dalize-nak ajánlotta. A Kalligrammák-ban nem csupán képversek vannak: legnagyobb részt „hagyományos” írásmódú költemények sorakoznak a kötetben, melynek alcíme: Poèmes de la paix et de la guerre (A béke és a háború versei).
Kép forrása
Az Óceán-levél
Apollinaire első kalligrammának nevezett verse a Les Soirées de Paris-ban jelenik meg 1914 júniusában. Ekkor még egyszerűen „vers”-nek nevezi. A címe, Lettre-Océan (Óceán-levél), a mai olvasónak nem mondhat sokat, ezért álljon itt a magyarázat: Apollinaire korában az óceán-levél egyik tengerjáró hajóról a másikra küldött drótnélküli távirat volt, amit ajánlott levél formájában lehetett átvenni a postahivatalban. Egy ilyen levelet küldött Apollinaire testvéréhez, Alberthez, aki 1913-ban Mexikóba utazott, hogy egy bankban dolgozzon.
A képvers első része egy hagyományos levél stílusában íródott. Ezután azonban első ránézésre is feltűnik a két sugarakból és koncentrikus körökből álló ábra, amely mintha csak a Herz-féle elektromos hullámot jelképezné. Az óriás betűkkel szedett TSF (a télégraphie sans fil, drótnélküli távíró rövidítése) Giuseppe Marconi találmánya. Az alsó ábra közepén a „300 méter magas” kifejezés az Eiffel-toronyra vonatkozik, amelynek tetején a rádió adó-vevő van.
A szöveget az olvasó először képként érzékeli, majd sokféle megközelítésből olvashatja. Hasonlatos ez ahhoz, amit Apollinaire a festményekkel kapcsolatban mondott: „A festészetben minden egyszerre jelentkezik, a szem kalandozhat a képen, visszatérhet egy-egy színre, nézheti először alulról felfelé, majd megfordítva.”
Ebben a képversben a francia szavak angol és spanyol kifejezésekkel, mondatokkal keverednek. Minden logikai összefüggés nélküli felsorolások: francia postabélyegző (11 45 29-5 14 Rue des Batignolles), mexikói, amerikai bélyegek (Correos – Mexico – 4 centavos – U.S. Postage 2 cents 2) sorakoznak. A csonka szavak, mondatok, mint a Mes (Messieurs), ture (en voiture) az utca zajában nem jól kivehető mondatokat jelzik.
Kép forrása
Vörös Viktória fordítása
Óceán-levél
Átszelem a várost arccal előre és 2 félbe vágom
A Rajna partján voltam amikor te Mexikóba utaztál
Eljutott hozzám a hangod az óriási távolság ellenére
A Vera Cruz-i rakparton rosszarcú emberek
A L’Espagne utasai mielőtt útra
kelnek Coatzalcoalcos felé hogy behajózzanak
én ezt a lapot küldöm neked ahelyett
hogy a bizonytalan Vera Cruz-i postát használnám
Minden nyugodt itt és mi várjuk
az eseményeket.
Juan Aldama
Correos
Mexico
4 centavos
U. S. Postage
2 cents 2
Ypiranga
Republica Mexicana
Tarjeta Postal
11.45
29-5
14
Rue des Batignoles
A bal parton a Jéna híd előtt
A fenébe Zun úrral
kocsis megállj
Éljen a Király
Evviva il Papa
fogd be öreg pad
nem ha bajusza van
Tunézia te újságot alapítasz
Jacques ez pompás volt
Le a papi süveggel
Kulcsokat ezerszámra láttam
Le a bugrisokkal
Éljen a Köztársaság
TSF
Jónapot Anomo Anora
Soha nem ismered meg jól a majákat
Emlékszel az 1885 és 1890 közötti földrengésre
több mint egy hónapon át sátorban aludtunk
üdvözlet Albert testvérem Mexikóban
Fiatal lányok Chapultepecben
300 méter magas
Szirénák
Vijj vi vi vi vi vi vi vi Vijj Vijj Vijj
Buszok
Rroootorororotingtingro o szekcióváltás ting ting
Gramafonok
z z z z z z z z z z z z vagy vagy vagy o o o o o o a virágzó kertjeiké csukják be az ajtókat
A költő új cipői
kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré kré
és ahogy blicceltem a csajommal
a St-Isidore La Havane útvonalon ez nincs +
Tejszínes
Chirimoya
Pendecónak + mint hülye
Indián Hijo de la Cingada volt a neve
tulaja 5 vagy 6 ép
hajnali 2h-kor keltem és már ittam egy juhfarkat
a kábeltáviratban 2 szó biztonságban volt
menjenek tovább Ur-im
janak be Chatou felé
Toussaint Luca most Poitiers-ben van
(Fordította Vörös Viktória)
Egypercesek
Magyarország fotóalbuma
A Magyarország 365 fotópályázat képeiből készült könyvet mutattak be Budapesten
Nem átok a Kárpátok
Egy tükör, melybe nem biztos, hogy akarunk, de érdemes belenézni
Kösd össze a várost a saját történeteddel!
Hetedik alkalommal újra itt a városi elbeszélés-pályázata, az Álljon meg egy novellára!