Az első Shakespeare-kutató?

MEGJELENT: 2019. október 24., csütörtök | SZERZŐ: Gábor Bálint

William Shakespeare minden kétséget kizáróan nemcsak az angol, de az egész világirodalom egyik, ha nem a legnagyobb alakja. Hatása a modern irodalomra (és elsősorban a dráma műfajra) megkérdőjelezhetetlen, ezért nem is meglepő, hogy rengeteg tudós szenteli annak életét, hogy a nagy bárd műveit tanulmányozza. Angliában az irodalom tudományos értelemben vett tanulmányozása sokáig nem volt divat. Egészen a 18. századig kellett várni, hogy komolyan megjelenjen az irodalomtudomány a ködös Albionban. Legalábbis eddig azt hittük. 

Kép forrása

Csak néhány sor
A hír ugyan régi, de azért ma is érdekes, hogy két évvel ezelőtt bukkantak rá a talán első Shakespeare-kutató jegyzeteire. A matchbox méretű kis noteszra egy 18. századi régiséggyűjtő, John Loveday gyűjteményében találtak rá, ami egyből lázba is hozta az irodalom-tudomány világát.
Matthew Haley, a Bonhams privát-aukciós ház (kifejezetten régiségekre specializálódott, több száz éves vállalat), munkatársa a következőket mondta a kézirat kapcsán: „Ötletünk sincs, hogy ki írhatta a jegyzeteket, de azt biztosra vehetjük, hogy egy 17. századi kéziratról van szó. Arra, hogy milyen apropóból írta a jegyzeteket is csak találgatni tudunk. Valószínűleg az élőben megtekintett darabok közben jegyzetelt az illető, vagy Shakespeare első nyomtatásban megjelent művei mellett firkantotta füzetébe gondolatait. A furcsaság a dokumentumban az, hogy a királydrámákról egyáltalán nem tesz említést. Továbbá az is megfigyelhető, hogy a kommentárban elsősorban csak a darabok néhány sora, egy-egy kifejezés áll, bizonyára a jegyzetelőnek tetsző sorok.”

Kép forrása

Az első irodalmár
Matthew szerint az érdekes az egészben az, hogy akkoriban nem sokakat érdekelt annyira az irodalom, hogy komoly feljegyzéseket készítsen egy-egy olvasmányélményéről. Ráadásul a nyomtatott Shakespeare-példányokhoz is csak kevesen férhettek hozzá. A 18. századig Angliában nem foglalkoztak az irodalommal tudományos értelemben. Nem elemeztek műveket és nem készültek összehasonlítások. Annak ellenére egyébként, hogy Shakespeare-t már a nemzet szerzőjeként és költőjeként tartották számon és már a kellő misztikum is övezte alakját, sokáig senkinek meg sem fordult a fejében, hogy talán elemezni is lehetne a nemzet legnagyobb írójának a műviet. 
A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a jegyzet készítője nemesi származású, hiszen átlagemberek nem jártak olyan gyakran színházba, amilyen gyakorisággal a notesz gazdája járhatott, és végképp nem olvashattak nyomtatott Shakespeare-darabokat. 

Kép forrása

Talán, talán, talán…
Matthew Haley végül még annyit hozzátett, hogy szerinte a jegyzet bizonyíték lehet arra, hogy a nagy bárd nem teljesen egyedül írta az összes darabját, hanem bizony mások is írtak neki. 
Az első pillanatra nem túl meggyőző felvetés mögött az a logika áll, hogy a Shakespeare-rajongó irodalombarátok már jóval a polgári irodalmi kultúra megjelenése előtt is létezhettek, s bizonyára a nagy alkotó körül is megtalálhatók voltak. Róluk feltehető, hogy ötleteikkel, soraikkal, vers-kezdeményeikkel ostromolták a költőt, aki talán egyik-másik, jól sikerült strófát – a maga szórakoztatására és a rajongók kedvéért – beilleszthetett műveibe. 
Szóval talán, talán, talán, talán… Merész következtetés egy skatulyányi jegyzetfüzet kapcsán… 

Forrás
Megosztás

Egypercesek

Rajzfilmünnep a Mézga-családdal

Rajzfilmünnep a Mézga-családdal

„Számos helyszínen lesznek kísérőprogramok, beszélgetések, a gyerekeknek kreatív foglalkozások”

Adyt énekel a Makám

Az Ady-műsor a bécsi Collegium Hungaricum felkérésére, a költő halálának századik évfordulója alkalmából született

A vizuális kultúra két mogulja

A szinte az egész huszadik század filmtörténetét átölelő kötet merész vállalkozás

Rendszerváltozásról Bukarestben

A román mozikban évente tizenkét magyar filmet mutatnak be

A géniusz birodalma

Szabados György-napot rendez a Magyar Művészeti Akadémia