Az első számú rajongó

MEGJELENT: 2019. január 31. | SZERZŐ: Majláth Ákos

Stephen King Tortúra című regénye ikonikus alkotás, mely a látszólag egyszerű cselekménye mögött számos izgalmas témát boncolgat. Egyszerre szól a rajongás szélsőséges mivoltáról, a kiszolgáltatottságáról, valamint a hatalom és az alávetettség fokozatairól. A kiváló regényt nagy sikert arató filmes feldolgozás követte, mely filmből Iványi Árpád kamaradrámát rendezett a Karinthy Színházban. Vajon az előadás méltó az alapműhöz? 

Kép forrása

Nem rajongó, hanem megszállott
Bekötözött fejjel, átvérző kötésekkel ébredezik Paul Sheldon, az ünnepelt író egy takaros coloradói vendégszobában. Hamarosan kiderül, hogy Paul autóbalesetett szenvedett egy hóviharban, ahonnan kimentette őt Annie Wilkes, a helyi kórház ápolónője, aki a jóképű író legnagyobb rajongójának tartja magát. A telefont tönkretette az időjárás, az utak járhatatlanok, így a mozgásában korlátozott Paul kénytelen Annie tanyáján maradni. 
Idővel azonban kiderül, hogy az Annie nem rajongó, hanem megszállott, és valójában nem ápolásról, hanem kínzásról, fogva tartásról van szó. Így foglalható össze a Stephen King 1987-ben írt Tortúra című regényének alaphelyzete. A pszicho-thriller kiválóan alkalmas a színpadra vitelre, hiszen az elbeszélés rengeteg olyan elemet használ, amire lehet építeni egy kamaradrámában. Az elvárások azonban igen nagyok lehetnek a nézők, rajongók részéről, hiszen mind a regény, mind a belőle készült film elsöprő siker volt. Azt hiszem, hogy éppen ezért nagy vállalás a Tortúra színpadi megvalósítása.

Kép forrása

Részletgazdag megvalósítás
A darab kicsiny térben játszódik: csak a vendégszoba és Annie konyhája jelenik meg. A szűkös tér a nézőben is a bezártság érzetét kelti, ami segíti a Paullal való azonosulást. A díszlet kiemelkedően részletgazdag volt. Az olyan kellékek, mint a kis amerikai zászló, a kitömött állatok, a trófeák vagy az asztalon magányosan üldögélő Plútó kutya, erősen ambivalens, félelemkeltő összehatást generáltak. A színpadi fények ugyancsak hozzájárultak a megfelelő atmoszféra kialakításához. Az előadás filmszerű élmény nyújtott, amit különösen alátámasztottak az aláfestő zenék. 
A díszlet, a fények és a zenék remekül tükrözték a film hangulatát, viszont felvetődhet a kérdés, hogy miben más, miben több ez a kamaradráma, mint az alapjául szolgáló mozgókép? A választ a színészi játékban kell keresnünk.

Kép forrása

A szarkasztikus
A színpadon mindössze két karaktert láthattunk, a Balázs Andrea által játszott Annie Wilkest, és az Árpa Attila által játszott Paul Sheldont. Árpa Attilának kifejezetten jól áll a szerep, könnyedén hozza a playboy író kezdetben szarkasztikus személyiségét, és fokozatosan alakítja át le ezt a szórakoztató, életerős figurát egy sarokba szorított, rettegő alakká. Különösen izgalmas, hogyan próbálja leplezni rémületét és gyűlöletét különleges ápolónőjével szemben. Cinikus és vicces megjegyzései feszültségoldóan hatnak a közönségre, ami néhány esetben kissé zavaró is, ugyanis bizonyos jeleneteknél elveszi a groteszk vagy éppen drámai jelleget, a legtöbb esetben azonban helyén van a feszültségoldó nevettetés. 

Kép forrása

A kiszámíthatatlan 
A színpadi feszültség legfőbb oka Balázs Andrea színészi alakítása. Annie karaktere hullámzó, kiszámíthatatlan, egyszerre szánnivaló és félelmetes. Megformázása nem könnyű feladat. A színésznő mégis remekül hozta a figurát, fokozatosan töltötte fel élettél Annie karakterét, ami néhol humoros, néhol szomorú, néhol pedig igazán hátborzongató lett. Az előadás talán legerősebb pontjai voltak azok a jelenetek, amelyekben Annie egyik pillanatról a másikra kivetkőzött magából és átlépte azt a vékony határt, ami a nagyon lelkes rajongó és a megszállott között található. Balázs Andrea egy a filmvásznon már sokszor látott rémet keltett életre. Alakítása egyedülálló és különleges élmény, igazi ínyencség a thrillerek rajongói és veteránjai számára. 

Kép forrása

Fizikai és szellemi küzdelem
Fontos megjegyezni, hogy a darabban nem pusztán Annie visz be ütéseket a szótlanul tűrő Paulnak. Az író is visszaüt. A nő ugyan fizikai erőfölényben van, a férfi azonban szellemi síkon áll fölötte, kettejük párharca nem pusztán a rajongó és rajongott, hanem az anyag és a szellem párharca is. 
Az eredeti mű komplexitásából sok mindent sikerült átemelni a színpadra, a kínzáson és a párharcon túl betekintést kapunk az írás folyamatába, a művészet autonómiájába és a ponyvairodalom légkörébe is. Az előadás azt a kérdést is feszegeti, mennyire tartható meg a fogvatartott személyisége, büszkesége egy ilyen kilátástalan helyzetben. 
A Karinthy Színház darabja különösen ajánlott azoknak, akik még nem olvasták, nem látták a Tortúrát.
Megosztás