Haszidok és szabályok

MEGJELENT: 2017. december 8. | SZERZŐ: Matykó Károly

Az elmúlt év végén a Magyar Hebraisztikai Társaságnak az ELTE Tanári Klubjában tartott ülésén mutatták be a Széfer haszidim (azaz a Haszidok könyve) magyar nyelvű kiadását. A két kötetben megjelent mű a maga nemében páratlan: amint a bemutatón is hangsúlyozták, az eredetileg héber nyelvű szöveggyűjteménynek jelenleg semmilyen nagy világnyelven (angol, német, francia) nem létezik ilyen teljes fordítása. A szakmai körökben nagy elismerést kiváltott mű remélhetőleg a szélesebb olvasóközönség érdeklődését is felkelti. Interjúnkban a szöveggondozásban és megjelentetésben is kiemelkedő szerepet játszó dr. Koltai Kornélia, az ELTE Hebraisztika tanszékének adjunktusa beszél a kötetről.

Kép forrása

– Mennyiben és miben különböztek a haszidok a többi, más életmódot folytató zsidóktól?

– Az egyes történetekből, de a könyvben szereplő számtalan vallásjogi tételből, bibliai- és rabbinikus irodalomból is kitetszik: ez a közösség szigorúbb aszkézist folytatott az élet minden területén, mint más, középkori zsidó közösség. Már-már mértéktelenséget követeltek meg maguktól: a böjt, a bűnbánat, az imádság, a Tóra-olvasás, a jótékonykodás, a kölcsönös segítségnyújtás, illetve a hitükért való kiállás terén, el egészen a mártírium eszméjéig és gyakorlatáig, hiszen a zsidóüldözések témaköre is lépten-nyomon terítékre kerül a műben. De ha a házasélet szabályozását, a gyereknevelési kérdéseket tekintjük is: az önfegyelemnek és a lemondásnak olyan fokát látjuk, amely nem volt jellemző a korabeli – mai fogalmaink szerint szigorú, ám a Rajna-menti haszidizmus szemszögéből – enyhébb zsidó vallásgyakorlatra, életmódra. Fontos azonban megjegyezni, hogy a mértéktelen önfeláldozást és az „élet örömeiről” való lemondást nem öncélúan, hanem az Örökkévalóért gyakorolták, és ezért – paradox módon – mintha éppen az aszkézisben lelték volna az örömüket. Azzal, hogy rátettek néhány lapáttal a meglévő vallási szabályokra – nemhogy veszítettek, inkább nyertek, hiszen az eljövendő világba-jutásnak a reménye minden lemondásnak értelmet ad, s a mindennapokat valódi tartalommal tölti meg. 
– Mit tükröznek a korabeli zsidóság életéből ezek a történetek? 
– A könyvben a bölcsekkel, illetve az egyszerű átlagemberekkel kapcsolatos elbeszélések kaptak helyet, többnyire valamely erkölcsi mondanivaló nyomatékosításaként. Kézenfekvő, hogy magát az életmódot tükrözik, azt az életet, amelyet a közösség bölcs vezetői és tagjai éltek. Ugyanakkor nem lehetünk biztosak abban, hogy a könyvben szereplő történetek ténylegesen megtörténtek-e, nem tudhatjuk, hogy valóban ilyenek voltak-e a haszidok mindennapjai. Az azonban bizonyos, hogy a korabeli olvasóknak, tehát magának a haszid közösségnek el lehetett ezeket a történeteket „adni” igaz történetekként. A történeteknek tehát hihetőknek kellett lenni. Tehát „életszagot”, valószínűséget tükröznek ezek a történetek, az olvasóknak a „velem is bármikor megtörténhet”- benyomásuk kellett, hogy támadjon az olvasásuk során, el kellett gondolkozni a csattanókon, és le kellett vonni a konzekvenciákat a saját életükre, életstratégiáikra vonatkozóan.
– Milyen a szövegbeli idézetek és a Biblia-fordítások viszonya? Hogy lehet összeegyeztetni a felhasznált protestáns bibliafordítás szóhasználatát a Széfer haszidimben szereplő nevekkel?
– Valóban, a Protestáns Bibliafordítás az alap. Szakmai szempontból nyilván az lett volna a legelfogadhatóbb megoldás, ha magát a bibliai részleteket is lefordítja Kozma Emese, a fordító, de ez túlnőtt volna a jelen, valljuk meg, egyébként is embert próbálóan nehéz munka keretein. Tehát a meglévő fordítások közül kellett választani, és a fordító fordítási elveivel leginkább a Protestáns Bibliafordítást készítők fordítási elvei harmonizáltak. Ez valóban nehézséget jelentett, elsősorban a névhasználat szempontjából. De ha belegondolunk abba, hogy a középkori héber nyelven írt szöveg nyelvezete is különbözik a Héber Biblia nyelvezetétől, amelyből, ugye, a Haszidok könyve idéz, akkor talán nem állunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, ez a kettősség, amely Kozma Emese fordítása és a Protestáns Bibliafordítás nyelvezete közt fennáll, az eredeti mű nyelvezetét is jellemzi. Éppen ezért készítettünk a kötet végén egy összehasonlító táblázatot, amely a magyar fordításban meglévő névhasználati heterogenitást hivatott tisztázni és rendbe tenni. 
– A kazuisztika és a minuciózus vallásgyakorlat a mindennapi életben nem idegeníti-e el a mai kor olvasóját a szövegben szereplő emberektől, vallási képzetektől?
– Olykor bizarr, máskor meg vicces, megmosolyogtató a haszid buzgóság. Tetteik mozgatórugójában talán úgy fordíthatnék le a mai kor emberének, hogy isten és embertársunk önmagunk fölé/elé helyezésével találunk rá önmagunkra. A „mai kor olvasója” tehát egy olyan közösséget láthat a Haszidok könyve lapjain megelevenedni, amely hitelesen képvisel egy önmaga állította-tökéletesítette értékrendet, s amelynek tagjai mindig, mindenben számíthatnak egymásra. Ez a közösség őszintén keresi azokat az utakat és lehetőségeket, amelyektől jobbá válhat – s ily módon boldogok és elégedettek az élettel, minden külső nehézség és veszély ellenére is. Szerintem ez vonzó, sőt, tovább megyek, minden hátulütőjével együtt példaértékű lehet számunkra!



Megosztás

Egypercesek

Elvarázsolt fantasy

Elvarázsolt fantasy

A szerző nem szégyelli a műfajt fenekestül felforgatni

Rácsversek és Napharang

József Attila-díjas költő, sikeres közgazdász

Kedvencünk, a Balaton-felvidék

Természeti kincsekben gazdag táj, amely mindig tud újat mutatni

Már 100x megmondtam

A történet mindig egyedi és mégis általános

Fotós sorsok

„Egy történeti ívet próbáltam megkonstruálni"

Feliratkozás a hírlevélre

Email