A francia kritikusok rosszallóan kapták fel fejüket, amikor pontosan húsz évvel ezelőtt Simone de Beauvoir fogadott lánya, Sylvie Le Bon de Beauvoir, kiadta az írónő Nelson Algrenhez írt leveleit. Pedig azok semmi olyant nem tartalmaznak, amiért el lehetni ítélni írójukat. Miért hát a levelek által kiváltott csodálkozás? Hisz az amerikai íróval való kapcsolatát Beauvoir nem titkolta. Sőt, a Mandarinok című regényét Nelson Algrennek ajánlotta. Az sem titok, hogy Anne Dubreuilh és Lewis Brogan kettejük szerelmi kapcsolatának megregényesített változata. Beauvoir A körülmények hatalmában a valóságos kapcsolatról is ír. 
Mindenesetre a kötet kapcsán alkalmunk adódik elmesélni egy-két különös történetet az egzisztencialista filozófia – hazugsággal, erőszakkal, megrontással teli, „ideiglenes erkölcsökkel” élő – forrásvidékéről. 

Egy filozófusnál még a prostituáltakat kiszolgáltató strici is becsületesebb
A meglepetést az okozza, hogy Beauvoir Algrinhez írt levelei olyan hőfokú szenvedélyről árulkodnak, amit addig nem is sejthettek Beauvoir rajongói, akikben a Sartre-Beauvoir ikonikus pár képe élt. A másik nem szokványos dolog, hogy a Beauvoir-Algren levelezésből csak az írónő levelei jelentek meg. Az eredeti tervek szerint a teljes levelezés kiadásra került volna, ám ezt Algren örökösei nem engedélyezték. Algren egyik legfontosabb levelét mégis olvashatjuk, mégpedig A körülmények hatalmában. Azt a levelet, amelyben Algren „visszaveszi életét”. „Elképzelhető olyan állapot – írta Algren −, amikor érzéseink másvalaki iránt változatlanok, de már nem fogadjuk el, hogy ezek az érzések irányítsák és feldúlják életünket. Szeretni egy nőt, aki nem az enyém, akinek más dolgok, emberek fontosabbak, mint én, és nem is remélhetem, hogy valaha is én kerüljek az első helyre: ezt az állapotot nem tudom tovább elviselni. Nem bántam meg semmit, ami köztünk volt. (…) Csalódásom, amely három esztendeje ért, mikor kezdtem átlátni, hogy a maga élete Párizsé és Sartre-é, ez a csalódásom már kiégett, elöregedett. Azóta mindig csak egyre törekedtem: hogy visszavegyem magától az életemet.” 
Nelson Algren már a Mandarinokban való szerepeltetését is felháborítónak tartotta, A körülmények hatalma angol fordításának megjelenése után pedig azt nyilatkozta, hogy egy filozófusnál még a prostituáltakat kiszolgáltató strici is becsületesebb. Ezek után minden kapcsolatot megszakított Beauvoirral. 
A több mint hatszáz oldalas könyv magyarul is megjelent Amerikai szerelem Levelek Nelson Algrennek 1947-1964 címmel 2009-ben, a Jaffa Kiadó gondozásában.

Kiskorúak megrontása, hazugságok, szeretők egymás elleni kijátszása 
De menjünk vissza a történet elejére, amiből kiderül, hogy az igazi botrány már jóval Beauvoir Algrinhez írt leveleinek megjelenése előtt tör ki. Simone de Beauvoir huszonegy, Sartre huszonhárom éves volt, amikor megismerkedtek. Bár nem kötöttek házasságot, egy életen át társak maradtak. Sartre, az egzisztencialista filozófia legnagyobb alakja és Beauvoir, a feminizmus meghatározó gondolkodója, a háború utáni Franciaország legnagyobb hatású idoljaivá lettek. 
Nem volt titok, hogy kapcsolatuk – szembe menve a polgári erkölcsökkel – nem az egymás iránti hűségen alapult. Megkötötték a híressé vált egyezséget: Sartre szavaival élve, a „szükséges” szerelmen kívül nem zárták ki az „esetleges” szerelmeket. 
Már Sartre és Beauvoir életében is sok minden kiderült kettejükről és más nőkkel és férfiakkal való szerelmi kapcsolataikról. Beauvoir ezekről részletesen beszél A kor hatalmában és A körülmények hatalmában. Ám az „esetleges szerelmek” valódi tartalmáról csak Sartre 1980-ban bekövetkezett halála után szereznek tudomást az ikonikus pár rajongói és ellenségei. 1983-ban Levelek Castorhoz címmel két vaskos kötetben megjelenik Sartre Beauvoirral és másokkal való levelezése. (Sartre Castornak nevezte Beauvoirt.) A könyv óriási botrányt vált ki. Lelepleződik a híres „paktum” valódi tartalma: kiskorúak megrontása, hazugságok, szeretők egymás elleni kijátszása. Sartre és Beauvoir praktikáinak kapcsán a Veszedelmes viszonyok Valmont-jának és Merteuil márkinőnek erkölcstelen játékait emlegették. 

Colette úgy emlékszik, hogy Sartre szabályosan megerőszakolta
Sartre Beauvoirhoz írt leveleiből tudjuk meg, hogy sokszor maga is elítéli alantas hódítani akarásból fakadó kalandjait. (Ne feledjük el, hogy Sartre a maga százötvenkét centijével, elhanyagolt külsejével és kancsalságával nem éppen férfiideál...) 1938. július 20-án kelt levelében azt ecseteli, hogyan vette el Colette Gilbert, egy törékeny filozófia szakos lány szüzességét. Colette erre úgy emlékszik vissza, hogy Sartre szabályosan megerőszakolta. Ez a kapcsolata komoly lelkifurdalást okozott Sartre-nak, aki Beauvoirhoz írt levelében ezt mondja: „Mi szükségem volt erre a lányra? Nyilván a falusi Don Juan szerepét játszottam. (...) Nem azt ítélem itt el, amilyen vele voltam, hanem szexuális személyiségemet általában (...) a szadista aljasság undorít el.”
Sartre halála után sorra jelennek meg azok a könyvek, amelyek fényt derítenek Sartre és Beauvoir többi hódításaira is. Sartre gyűjtötte a szeretőket, köztük kiskorúakat is; Beauvoir úgyszintén, azzal a különbséggel, hogy neki férfi és női szexuális partnerei is voltak.
A legemlékezetesebb Olga Kosakiewitz. Olgát a magyar olvasók is megismerhették A kor hatalmából. Megtudjuk, hogy az ukrán-lengyel származású lányt Sartre-al együtt veszi rá Beauvoir, hogy folytasson filozófiai tanulmányokat. Az is kiderül a könyvből, hogy Olga „vonzódott” Beauvoirhoz és „szüksége volt az írónő barátságára”. Még arról is beszél az írónő, hogy „Sartre azt követelte, hogy barátságuk kizárólagos legyen; azt kívánta, hogy senki se számítson annyit Olga részére, mint ő.” Csak éppen arról nem tesz említést Beauvoir, hogy1934-ben Olga nem csak barátja, de szeretője is lett. Olgával viharos kapcsolatai voltak Sartre-nak is, akinek soha sem sikerült lefeküdnie a lánnyal.
Az írónő A kor hatalma prológusának végén egy lapalji jegyzetben ezt írja: „Ebben a könyvben bizonyos kihagyásokhoz folyamodtam; hazugságokhoz sehol.” Az olvasó pedig eldöntheti, hogy mély barátságnak feltüntetni egy leszbikus kapcsolatot elhallgatás vagy hazugság. 

Sartre bosszúból lefekszik Olga tizenhat éves, kiskorú húgával
Mint annak elhallgatása is, hogy Jacques-Laurent Bost, író, újságíró, Olga későbbi férje, elcsábítja Olgát, ami rettenetesen dühíti a féltékeny Sartre-t, aki bosszúból lefekszik Olga tizenhat éves, kiskorú húgával, Wandával. A bosszúból szerelem lesz Sartre részéről, és Beauvoir legnagyobb bánatára feleségül is akarja venni a lányt. Egyik levelében azt írja Wandának, hogy „mindenkin áttaposna, még Castoron is, hogy vele lehessen.” Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, Wanda Camus-nek is megtetszik, amiért Sartre megsértődik.
Bost egyébként Beauvoir szeretője is volt. Akik csak A kor hatalmából tudnak Beauvoir és Bost kapcsolatáról, egy mély barátságról olvashatnak. Bost Sartre tanítványa, majd barátja lesz. Beauvoir hosszú hegyi sétákat tett a nála nyolc évvel fiatalabb és még egyetemista fiatalemberrel. Egy napon Beauvoir levélben közli Sartre-al: „Egy nagyon kellemes dolog történt velem, amire eleinte nem számítottam – három napja lefeküdtem a kis Bosttal.” Azt is megírja, hogy ő maga kezdeményezte a dolgot. Sartre tudomásul veszi, hogy Simone is él az „esetleges szerelem” lehetőségeivel. Mivel Bost Olga Kosackiewiczel él, a kapcsolatnak titokban kell maradnia. Beauvoir és Bost szakításuk után is csaknem minden nap írnak egymásnak. A levelezés 2004-ben Sylvie Le Bon de Beauvoir előszavával és jegyzeteivel jelent meg csaknem ezer oldalon a Gallimard kiadó gondozásában, Simon de Beauvoir Jacques Laurent Correspondance croisée (1937-1940) címmel.