Értelemszerű, hogy ha egy könyv sikeres lesz, akkor más nyelvekre is lefordítják, hogy az irodalomszerető nagyközönség a világ többi részén is élvezhesse. Nehéz dolga van azonban a fordítónak, hiszen akár egy-egy szó kicserélése, félrefordítása is súlyos károkat tud okozni a szerző eredeti mondanivalójában. Ezáltal sajnos általános probléma, hogy sokszor a fordítás egy kicsit elvesz az eredeti műből, némi értékvesztéssel párosul. De előfordulhat-e az, hogy egy fordítás, nemcsak, hogy nem jár értékvesztéssel, nemcsak, hogy pontosan olyannyira teljes, mint az eredeti mű, de még akár teljesebb is? Előfordulhat-e, hogy egy adott mű fordítása közelebb áll a teljességhez, mint az író anyaországában megjelent mű? Igen. Nem is akármelyik műről van itt szó, hanem Mihail Bulgakov remekéről, A Mester és Margaritáról, és nem akármelyik fordításról, hanem bizony a magyarról.

Két füzetnyi javítás
Történt ugyanis, hogy Mihail Bulgakov, miután 1940. március 10-én elhunyt, feleségére, Jelena Szergejevnára maradt a feladat, hogy befejezze férje legnagyobb művét, azonban ez korántsem ígérkezett egyszerűnek. Az író munkásságát árgus szemekkel figyelte a rendőrség, s Bulgakov félelmében többször is tűzbe vetette művének addigi kéziratait. Csakhogy, mint tudjuk, „a kézirat nem ég el, mert nem létezik”…
Végső soron úgy halt meg, hogy bár a művét formálisan lezárta azzal, hogy 1939-ben még megírta hozzá az Epilógust, a kézirat végső, szerzői korrekcióját és szerkesztését azonban már nem volt ideje elkészíteni.  Előtte azonban már a halálos ágyán, amikor már nem volt képes az írásra, még utolsó erejéből lediktált a feleségének két füzetnyi javítást, betoldást.
Jelena író barátja, Pavel Popov segítségével átírta a művet, hozzáadta a Bulgakov által neki diktált módosításokat, kiegészítéseket, majd többször is megpróbálkozott a mű kiadatásával, ám minduntalan sikertelenül.

Kézirat a fehérneműben
Végül 1966-67 fordulóján, a Moszkva folyóirat leközölte A Mester és Margaritát, ám rendkívül hiányos, megcsonkított állapotban. Kutatók és olvasók statisztikái szerint a szöveg nagyjából tizenkét százalékát kihúzták.
Ezek után 1969-ben egy németországi orosz nyelvű kiadó úgy adta ki a teljes regényt, hogy megjelölték a moszkvai folyóirat-kiadásból kihagyott részeket. Ez természetesen később illegális úton a Szovjetunióba is eljutott, ahol szamizdatként kezdett terjedni.
Mindemellett Magyarországon is megjelent a mű fordítása, nem is akárhogy. Szőllősy Klára, műfordító a Moszkva folyóiratban megjelent kiadást vette alapul, ám a kihagyott részeket maga Jelena Szergejevna jegyzetei alapján pótolta, aki ugyanis állítólag a kéziratait a fehérneműjébe rejtve csempészte át Budapestre. Ezek által történhetett meg az a furcsa eset, hogy a mű magyar fordítása teljesebb volt, mint a Szovjetunióban hivatalosan hozzáférhető kiadás.

A hiteles kiadás
A regény azonban azóta rengeteg kiadást megélt, melyek során számtalan változtatást eszközöltek rajta. A jelenleg kapható magyar fordítás alapja már az 1989-ben, Kijevben kiadott Mester és Margarita, ami már egy oly módon letisztított szöveg, hogy egészen 1938-ig, Bulgakov saját betoldásaihoz nyúl vissza, és már nem tartalmazza a felesége által később beszúrt, sokszor bizonytalan hitelességű változtatásokat.
Összességében azonban elmondhatjuk, hogy ha nem is sokáig, de pár évig a magyar Mester és Margarita bizony eredetibb volt a szovjet, hivatalosan eredetinek titulált Mester és Margaritájánál.
Hála Jelena Szergejevna fehérneműjének.