Néhány évvel ezelőtt Joe Hardenbrook pompás játékba kezdett: építette egy fiktív lego-könyvtárat, de annyira remekül sikerült kezdeményezése, hogy könyvtára, sőt könyvtárosai, könyvtárlátogatói azóta szerte a lego-univerzumban használják.

A könyvbarát lego-mester munkájáról így nyilatkozott: „Amikor megalkottam lego-könyvtosaimat, úgy gondoltam, hogy az emberek szeretnek a lego kockákkal játszani és szeretik a könyvtárosokat. Miért ne lehetne összehozni a két szeretetet? Ha sikeres lesz a kombináció, ellenállhatatlan kulturális élményt hozhatok létre.”

A figurák valóban sikeresek voltak. A legnagyobb lego-kiállításon több mint több, mint harminchatezren csodálták meg az apró könyvtárosokat, és természetesen az összes magazin hírt adott a szellemes ötletről. Rövid időn belül a Lego hivatalosan is elismerte a könyvtárosokat, és vásárolhatóak lettek az újszerű figurák.

Joe Hardenbrook azonban új problémával szembesült: „Rájöttem, hogy a lego-könyvtárosoknak szükségük lenne egy lego-könyvtárra.” Ezért belekezdett az aprócska bibliotéka megépítésébe. Ehhez azonban olyan építőelemek kellettek, amelyekkel ő nem rendelkezett, így egyfajta gyűjtést rendezett barátai, ismerősei, azaz számos lego-rajongó körében.

Így végül elkészülhetett a remek kis lego-könyvtár. Az építő szerint „a könyvtár olyan lett, mint az igazi, akadnak benne könyvek, folyóiratok, internet-elérési lehetőség, de még rendezvények is. Az élet minden területén képviselteti magát, járnak ide fiatalok és öregek, jómódúak és szegényebbek, egyszóval mindazok, akik egy valóságos könyvtárban is megfordulhatnak.”

Mi pedig csak annyit tehetünk hozzá: egy efféle könyvtárat, ha nem is könnyen, de otthon is felépíthet bármelyik gyerek. És az a gyermek, aki könyvtárat épít lego-kockákból, talán a valóságos könyvtárakkal is jó barátságba kerül…