Most, hogy mi is hírt adtunk, az Iszlám Állam könyvpusztító akcióiról, fontos elmondani, az mohamedán terület valamikor legendás könyvtárak hazája volt. Al-Qalqašandi, arab történetíró szerint az iszlám elterjedése során, az ᷾Abbāsida kalifátus korában három nagy könyvtár jött létre. Az érdekessége ennek a ténynek, hogy mindez akkor történt, amikor a központi hatalom meggyengült, és a 10. századra három különböző kalifátus alakult ki a majd háromszáz évig egységes arab világbirodalom területén. Természetesen mindhárom kalifátus létrehozta a maga vallási, szellemi, tudományos központját, s velük a legendás arab könyvtárakat.
Elkövetkezendő cikksorozatunkban e három nagy könyvtár eredetét, különbségeit és későbbi sorsukat próbáljuk meg bemutatni.

Tudományos központok
Az ezres évek fordulójára az ᷾Abbāsida kalifátus uralma alatt maradt a keleti, mašreki térség Bagdad központtal, míg a muzulmán nyugaton az elűzött Umayyād kalifátus nyerte el függetlenségét, és igazolta legitimitását: Cordóba környékén létrejött az andalúziai arabság központja. A két szunnita terület között pedig a síita Fātimida dinasztia szerezte meg magának a későbbi Egyiptom területét, és tette meg Kairót központjául.

Mindhárom birodalom létrehozta a maga vallási téziseit, gazdaságát, de mégis mindhárom állam egyik első rendelkezése egy saját maga által szervezett és fizetett tudományos központ életre hívása volt. Tudósok, fordítók gyűltek a fővárosaikba kezdetben a pénz mennyisége, később a presztízs által vonzva. És mindhárom könyvtár nőtt: raktáruk kapacitása és a ránk maradt jegyzékek alapján mindegyik több tízmilliós példányszámmal rendelkezett. Bő egy évszázaddal azelőtt, hogy Magyarországon a majdnem száz kódexszel rendelkező kolostorok tudományos központnak és majdhogynem csodának számítottak.

A könyv csodája

Lassan már megszokhattuk: ha a mai Közel-Keletről van szó, akkor majdnem minden Mohameddel kezdődött. Itt sem volt ez másként, amikor a Próféta elhozta a Koránt az arab törzsek közé, azok még történelmüket is szájhagyományozással adták át a következő generációnak. A Szent Könyv több volt bárminél, amit addig ismertek: Istentől kapott csoda, tökéletes, gondolatai felülbírálhatatlanok voltak.

Ez az elképzelés pedig egy új korszakot nyitott a puszta arabjai számára – nyelvüket és dicsőségüket egy isteni eszközzel tudták immár rögzíteni, mely végre méltó volt hozzájuk. Az eddigi városi hóbortból égető szükség lett. A helyesen vezetett első négy kalifa uralkodásának ideje alatt pedig az arab népesség körében az írástudás és a műveltség vallási követelménnyé vált.
A meghódított városok mindegyikében, a Próféta utasításához híven mecseteket állítottak fel, melyek nem csak a vallási és társadalmi élet központjai voltak, hanem az első könyvtárakként is üzemeltek, melyeket az állam tartott fent. Hiszen mit ért volna az új vallás a legnagyobb csodája, a Korán nélkül? Így, a Szent Könyv kanonizációja utáni első években már a kalifa székhelyén írnokok százai sokszorosították a Könyvet azért, hogy minden tartományba, minden városba eljuthasson. Ez a folyamat hozta létre az elit írástudói réteget, melyre minden tartományban nagy kereslet volt – a Próféta társainak cselekedetei csakis helyesek lehettek.

Afrika legnagyobb mecsete
Az arab kultúra és az iszlám vallás terjedése egyetlen évig sem állt meg. A legnagyobb sikereket nyugaton érték el, ahol Észak-Afrika keleti felének meghódítása már a 674-es évben befejeződött. A hódítókat vezető Uqba ibn Nafī pedig kiadta az utasítást: a Próféta (és saját) dicsőségére, az új helytartói központban, a későbbi Tunézia területén, létre kell hozni Afrika legnagyobb mecsetét. Tudta: a mecset dicsőségét pedig csak a legnagyobb létező könyvtár és elismert tudósok biztosíthatták. Így hát hadizsákmányának legnagyobb részéből felállította a qayraváni tudományos központot, amely immár több volt, mint egy mecset: könyvtár, iskola, egyetem, kollégium…

Mindez alig negyven évvel a Próféta halála után történt, háromszáz évvel Kairó alapítása és kétszáz évvel a mai Marokkó meghódítása előtt. Qayraván volt az első arab helyőrség, mely világvárossá vált.

Ibn Nafī nagylelkű hozzájárulásának köszönhetően koránmagyarázók, írnokok és tudósok utaztak az új városba. Kezdetben csak könyveket másoltak, fordítottak, később már a saját maguk műveit is megalkották. Qayraván Észak-Afrika vezető tudományos központja lett: különböző városokból jártak az ottani mecset tudósaihoz tanácsért az egyszerű emberek, iskolájukban évente több ezer diák tanulhatott, nem csak a Koránról, hanem asztrológiát, történelmet és orvostudományt is.

Cordóbától Kairóig
Habár a hetedik században elenyésző számú arab telepes érkezett Afrikába, tudományos és kulturális fölényüknek köszönhetően ez a kis réteg is hatékonyan hajtotta végre a városi területek népességének arabizációját, és biztosította az új vallás létjogosultságát.
És ahogy a meghódított vidékeken megszűnt az ellenállás, az expanzió folytatódott. Az új határok immár egyre keletebbre húzódtak: a mai Marokkó meghódításával a közigazgatási központok is nyugatra tolódtak. Így érkezett el a qayraváni mecset alkonya – a gyarló (?) tudósok követték a pénzt, és a maġreb új fővárosában, Fezben verték fel tanyájukat. Itt új mecsetet építettek nekik, ahol folytatták a tanítást és térítést. És habár már marokkói területeken éltek, a Fezben felépített új mecset tanítóit a qayravaniyyin jelzővel illetik, mintegy jelezve származásukat.

Andalúzia meghódítását követően pedig egyértelmű volt, hogy ezek a férfiak Cordóbában fogják felütni új székhelyüket az Umayyād kalifátus védőszárnyai alatt. Erre a 10. században került sor.

Ugyanezen évszázadra tehető a Fātimida dinasztia felemelkedése, amikor is az Andalúz területek már elszakadtak a bagdadi fennhatóság alól, viszont már nem tudták kontrollálni azokat a területeket, ahonnan eredetileg kivonultak.

Így a síita Fātimidák hódítása az Umayyādok által elhagyott Qayravánból indult ki. Amikor a 10. század közepére sikerült elfoglalni Egyiptomot, megalapították Kairót, ahol létrehozták a qayravánihoz hasonló al-Aẓhar mecsetet. Azok a tudósok pedig, akik nem voltak hajlandóak nyugatra vándorolni, (kis nyomás hatására), most kénytelenek voltak székhelyüket az új városba áttenni. Így, szinte megalapításuk után, mindkét helyre művelt és elismert tudósok költöztek, akik szaktudásukon kívül egykori könyvtáruk felhalmozott kéziratait is áttelepítették azokba a városokba, ahol az emberiség legnagyobb hittudományi, gazdasági és kulturális központjai nőttek ki, szinte a semmiből.