Rejtélyes könyv, a Rohonci-kódex titkáról hullhat le a lepel februárban, a titkosírással készült kötet legújabb kutatási eredményeit ugyanis hamarosan bemutatja Tokai Gábor és Király Levente Zoltán.
A bemutató véget vet a százhetven éves rejtélynek. Tokai és Király – ha az előzetes várakozásoknak megfelel megfejtésük – látványosan bizonyítja, hogy a kódex nem egy őrült elme zavaros szüleménye, hanem egy zseniális rejtjelkódot követő, rendezett és tudatos szöveg.

Elegáns társaságban
Minden bizonnyal az egyik legrejtélyesebb könyv a Rohonci-kódex, mely 1838-89-ben került az egykori magyar településről a Magyar Tudományos Akadémiára, amikor is gróf Batthyány Gusztáv a rohonci kastély egész könyvtárát az akadémiának adományozta. Az azonban rejtély már maga az eredete mellett, hogy pontosan mi is szerepel a kötetben, mivel olyan írásjelek találhatók benne, amit még nem sikerül hitelt érdemlően megfejteni.
Pedig a Rohonci kódex helyet kapott a világtörténelem mindmáig meg nem fejtett írásainak elegáns társaságában, mindjárt a phaistosi korong és a „lineáris A” mellett, sőt még a tíz, valaha írt legbizarrabb könyv listájára is felkerült. Ugyanakkor feltűnése óta komoly szakember szinte nem is foglalkozott vele.
Igaz próbálkozások és elméletek már születtek a kódex tartalmával kapcsolatban, de ezeket szinte sorra cáfolták meg az újabb és újabb teóriák.

Zavaros elméletek
Magyar kutatók mellett osztrák, cseh, francia, román szakemberek is vizsgálták a különös könyvet, akik – elkötelezettségüknek megfelelően – magyar, dák, korai román vagy kun, sőt még hindi nyelvűnek is tartották. A kutatók igyekeztek különféle teóriákkal magyarázni, és így egyebek közt sumer-magyar, dáko-román, brahmi-hindi, székely-magyar rovásírási elméleteket is kidolgoztak az értelmezésére. Olykor még az olvasás technikájában is eltértek az egyes elemzők, mivel akadt, aki jobbról balra, lentről fel, vagy mindezt fordítva tette, sőt még olyan is, aki az egész kódexet fejjel lefelé „olvasta”.
A 448 oldalas könyv egyébként oldalanként átlagosan kilenc-tizennégy sorba írt jelekkel van teleróva. Az első és az utolsó néhány tucat oldala levált és senki nem tudja, milyen sorrendben kellene őket visszailleszteni. Címoldala nincsen. Tízszer tizenkét centis oldalain, a szövegen kívül található nyolcvanhét illusztráció, melyek vallásos, katonai és egyéb jeleneteket ábrázolnak, az illusztrációkon pedig a keresztény, a muzulmán és a pogány vallások együtt szerepelnek.

Összeáll a kódszótár
Teljességgel hiteles és széles körben elfogadott elmélet még nem született a kötetről, ám most úgy tűnik, hogy lehullhat a lepel a titokról.
A kripto.blog szerzője, Láng Benedek így ír a kódex rejtelmeiről: „A kódex jelrendszerének megfejtéséhez nem úgy kell hozzáállnunk, mintha egy titkosírás (…), hanem inkább úgy, mintha egy kódnyelv volna, amelyben a teljes szavak és mondatok viselkednek egységként, és a betűnként titkosított elemek vannak kisebbségben. A kódfejtésre pedig különösen alkalmasnak mutatkoztak azok a képek előtt és mögött álló – szövegkezdő és szövegvégző – karaktersorozatok, amelyek nagyon sok esetben ismétlődnek a szövegben kisebb-nagyobb eltérésekkel. Ezek vizsgálata vezetett végül oda, hogy Tokai Gábor és Király Levente Zoltán, előbb külön-külön, később együttműködve, betörési pontot talált a kódex nyelvébe, és megkezdte a kódszótár összeállítását. Megállapították a nyelv számrendszerét (Gyürk Ottó korábbi eredményeit is felhasználva), azonosították a szövegben gyakran idézett evangelisták neveit, és rekonstruálták a kiesett és megkeveredett lapok sorrendjét. A kódfejtés egy köztes eredménye az a hatalmas táblázat, amelyben oszlopokba rendezve szerepel az a rendkívül gyakran ismétlődő, de kicsit mindig változó szöveg, amely a képek 52%-a után, azaz 44 esetben feltűnik.”
Rengeteg szakembert követően a kódex legfrissebb kutatási eredményeit hamarosan bemutatja Tokai Gábor művészettörténész és Király Levente Zoltán informatikus-teológus, akiknek a hírek szerint sikerült megfejteniük a titkosírást. A két kutató várhatóan februárban közli eredményeit a Rohonci-kódexről. Eddigi beszámolóikból kiderül, hogy az írás olyan kódrendszer, amely nem tükrözi a szavak belső szerkezetét, a nyelve pedig valószínűleg mesterséges. Szerintük a kódex hivatkozik az 1593-as évre, ami feltehetően a megírásának dátuma. A két szakember kifejtette, a kódex egyfajta katolikus olvasókönyv.