Elhunyt Albert Uderzo, az Asterix írója és rajzolója

MEGJELENT: 2020. március 26., csütörtök | SZERZŐ: Márton Mihály

Súlyos tragédiával kell szembenéznie a képregényrajongó közösségnek: március 24-én elhunyt Albert Uderzo, a híres francia képregénysorozat, az Asterix írója és rajzolója. A szomorú hírrel kapcsolatban Uderzo veje, Bernard de Choisy elmondta, hogy az idős grafikus már hetek óta fáradtságról panaszkodott, s most neuilly-i otthonában hunyt el. Halálának oka szívroham volt, s elhunytának semmi köze nincs a világban tomboló koronavírus-járványhoz. 

Kép forrása

Ezópustól Asterixig
Uderzo 1927. április 25-én született egy Párizsban élő olasz családban. Első illusztrációja A róka és a holló című híres Ezópus-meséhez készült, és 1941-ben jelent meg a Junior című magazin mellékletében. A háború után egy kisebb stúdióban egy Carbur et Clic-Clac című tizenegy perces, fekete-fehér filmen dolgozott, de hamarosan visszatért a képregényekhez, és leszerződött az Éditions du Chêne kiadóval. Náluk jelent meg első, humoros témájú könyve, a Les Aventures de Clopinard 1946-ban. Ettől kezdve sorra jelentek meg vicces képregény-történetei különböző lapokban.
1951-ben találkozott René Goscinny-vel, akivel életreszóló barátságot kötött. 1959-ben Goscinny az induló Pilote magazin szerkesztője, Uderzo pedig a művészeti vezetője lett. A tíz-tizenhárom éves gyerekeknek szóló lap október 29-i első számában felbukkant egy vadonatúj képregényfigura, Asterix, az apró termetű, nagybajuszú gall harcos. 

Kép forrása

Egy kis ember bajusszal és nagy orral
A történelmi témájú képregényt a magazin egyik alapítója, François Clauteaux rendelte azzal az elképzeléssel, hogy egy eredeti, ízig-vérig francia történet helyettesíthetné a képregényeket uraló amerikai szuperhősöket és a belga Tintin alakját. Uderzo és Goscinny a meglehetősen tág kereteket kínáló felkérés nyomán időben visszafelé haladva végigpörgették a francia történelem különböző korszakait, és amikor eljutottak a gallokig, szinte egyszerre döbbentek rá: megtalálták, amit kerestek.
„Azonnal csináltam pár vázlatot nagydarab harcosokról, ahogy az akkori embereket elképzeljük, de René nem volt túl lelkes – ő egy kis fickót képzelt el, aki talán nem fest túl jól, de nagyon leleményes. Olyasmi, amit antihősnek neveznél. Így aztán rajzoltam egy kis embert bajusszal és nagy orral. Mindig szerettem nagy orrokat rajzolni, mert megnevettetik az embert. Így született meg Asterix”  – emlékezett Uderzo nyolcvanéves korában egy interjúban. 

Kép forrása

Az utolsó füzet 
Hamarosan kikerekedett a történet, amely i. e. 50-ben játszódott, amikor Iulius Caesar már egész Galliát meghódította, de egyetlen falucska keményen ellenállt a túlerőnek, hála a varázsitalnak, amit a helyi druida, Getafix (a magyar fordításban több néven is szerepel: Panoramix, Magicoturmix, Csodapapix, Csodaturmix, Turmix és persze Getafix) kotyvasztott. 
Asterix történetei először folytatásokban jelentek meg a Pilote hasábjain, de 1961-ben önálló füzetben is kiadták Asterix a gall címmel. Ettől kezdve átlagosan évente megjelent egy újabb Asterix kötet. Az új képregény hamarosan óriási siker lett, a francia – és nyomukban a világ sok országában a – gyerekek azonnal beleszerettek a derék gallokba. 
Uderzo és Goscinny közösen készítették az Asterix-képregényeket, de Goscinny 1977-es halála után Uderzo a rajzolás mellett magára vállalta az írói feladatokat is. Idősebb korában már lassabban dolgozott, négy-öt év is eltelt két füzet megjelenése között. 2009-ben Asterix és Obelix születésnapja: Az aranykönyv címmel jelent meg az utolsó általa rajzolt füzet, amely a karakter ötvenéves születésnapja alkalmából készült. Uderzo 2011-ben visszavonult, de a sorozatot nem lehetett abbahagyni, annyira népszerű lett a mese. Azóta új szerzők folytatják a munkát hűségesen őrizve Uderzo és Goscinny szellemét.
Megosztás