Író a börtönben

Ma, mi itt Magyarországon még csak nevetünk a különféle csoportérzékenységek toleranciakövetelésein, a burjánzó identitástelevény mindenhonnan felbukkanó korrektség-igényén, miközben a közösségi érzékenység-sérelmek legkorábbi hajtása ma már büntetőjogi kategória. A közelmúltban ítélte letöltendő börtönbüntetésre a francia igazságszolgáltatás Alain Soral szélsőjobboldali írót, publicistát a holokauszt tagadása miatt. Hogy kerek legyen a dolog, egyúttal Soral védőügyvédjét is elítélték. 
Igaz, tegyük hozzá, Soral elég zavaros figura, de ha minden kótyagost bebörtönöznénk, kevesen maradnának idekint. 

Kép forrása

Kalandos pálya
Nos, a hatvan esztendős Soralnak – valódi nevén Alain Bonnet – most az volt a bűne, hogy internetes oldalán közzétette ügyvédjének védőbeszédét, amelyet egy másik ügyben tartott. 
Kicsit kacifántos ez így, de mindjárt világos lesz. 

Kezdjük azzal, hogy Soral marxista ultrabaloldali mozgalmárként indította politikai pályafutását, de a kilencvenes években otthagyta a Francia Kommunista Pártot, amelyről úgy látta, felhagyott forradalmi elveivel. Pár évvel később az író belépett Jean-Marie Le Pen vezette Nemzeti Frontba, amelynek 2007-ig a központi bizottsági tagja és vezető ideológusa volt. A 2009-es uniós választásokon a nemzeti lista plakátarcaként vált ismertté. 

A későbbiekben háttérbe húzódott, de Egyenlőség és megbékélés (Égalité et reconciliation) címen tekintélyes internetes folyóiratot vezet, amely Franciaország százötvenedik leglátogatottabb weboldala. Havonta posztolt, néhány száz videóját tizenötmillió alkalommal nézték meg. 
A profi weboldal mögött néhány tucat aktivista és kisebb cégcsoport áll, amely egyebek mellett Soral könyveit is értékesíti. Jellemző a sikerre, hogy a közvetlen értékesítés mellett az Amazon francia eladási listáin is övé a politikai bestsellerek első helye.
Ideológiájában a „munka baloldalát és az értékek jobboldalát” képviseli, s ennek megfelelően felbukkan a honlapon Che Guevara, Putyin, Kadhafi és persze – ha már francia nemzeti mozgalomról van szó – Jeanne d'Arc is. A bejegyzések között pedig a szokásos jobboldali tartalmak mellett vannak antiszemita bejegyzések is.  

Kép forrása

Háromszázezer követő
Ez utóbbiak sorában jelent 2016-ban egy holokauszttagadó karikatúra, amelyért tízezer euró pénzbírságra ítélték. 2017-ben a honlap leközölte Soral ügyvédnek Damen Viguiernak a tárgyaláson mondott beszédét, s most ezért fogták perbe a weboldal gazdáját. 
Pikantériája az ügynek, hogy a szöveg megjelenése után nem sokkal a Facebook törölte Soral Facebook oldalát, elzárva a csaknem háromszázezer követőt az Egyenlőség és megbékélés felületéhez vezető legegyszerűbb úttól. 
Soral a letiltás kapcsán fűnek-fának nyilatkozott. Elmondta többek között, hogy Franciaországban több mint ötven bírósági eljárás folyik ellene, kifejtette, hogy Franciaországban a Facebookon most már rutinszerűen törölnek oldalakat és azt mondta, „Franciaország a diktatúra küszöbén áll”. Hozzátette: „Az ország teljes mértékben ki van téve a globalista hatalomnak. A helyzet tendenciózus. A Franciaország valódi értékeit védő embereket üldözik.”

Kép forrása

Jogok és bűnök
Ilyen előzmények után került sor Soral újabb perére, amelynek eredményeként a francia írót ismét vétkesnek találták. A tárgyaláson a vád képviselője félévi letöltendő börtönbüntetés kiszabását kérte, tizenötezer eurós büntetést pedig az ügyvédjére. 
A bíróság először is mindkét vádlottat ara ítélte, hogy fizessen egy euró jelképes kártérítést a négy felperes civil szervezetnek, valamint mindegyiknek térítse meg ezerötszáz eurós eljárási költségét. 
Főbüntetésként a bíróság az írót hat hónapra ültette le, jogi tanácsadóját, Damien Viguier-t azonban csak ötezer euró (egymillió hatszázezer forint) pénzbírság megfizetésére ítélte. 
A dolog érdekessége, hogy a bíróság szerint Soralnak és Viguiernek joga van antiszemitának lenni, joguk van tagadni a holokausztot. Nézeteiket meg is beszélhetik egymással, vagy előadhatják a tárgyalóteremben. De nem hozhatják nyilvánosságra! 
Az indoklás szerint tehát Soral bűne nem gondolatbűn, hanem egyfajta érzékenység-sértés, nevezetesen az, hogy nyilvánosságra hozta a beszédet. Az elítélt jogtanácsadót pedig annyiban találta bűnrészesnek a bíróság, amennyiben hozzájárult beszéde közléséhez. 
Hát így állunk most érzékenységeinkkel.