A könyvek szabadsága

MEGJELENT: 2019. április 30., kedd | SZERZŐ: Palkó Márton

Filmes hírek kapcsán gyakran megemlítik, hogy több helyen tiltólistára került egy-egy újdonság. Könyvekkel kapcsolatban ez viszonylag ritkábban merül fel, de ez közel sem volt mindig így, több olyan sikerkönyv is áldozatául esett a különböző ideológiai vagy vallási tisztogatásoknak, amikről ezt nem is feltételeznénk.

Kép forrása

Amerika, a szabadság földje?
Az Egyesült Államokra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a korlátlan lehetőségek és a függetlenség hazája, de pár iromány tekintetében egész maradian viselkedtek: Bocaccio Decameronja egészen a múlt század középéig szerepelt a tiltott könyvek listáján a kendőzetlen testi örömökről szóló novellái miatt. De nem csak középkori műveket vettek tiltólistára: Harriet Beecher Stowe klasszikusát, a Tamás bátya kunyhóját ugyancsak indexre tették, sőt egy új mozgalom is alakult ellene, ami a rabszolgatartást pozitívan ábrázolta. Aldous Haxley hiába vetette papírra a Szép új világot, az amerikai iskolások nem élvezhették, a szigorú vezetés száműzte a könyvtárakból és a tantervből. Az Amerikai psycho is hasonló sorsra jutott, még 2010 után is volt, ahol korlátozták a megjelenését a szexuális tartalma és a nőkkel szembeni bántalmazás ábrázolása miatt. Leopold Bloom, az Ulysses főhőse sem úszta meg a cenzúrát: a tiltás mellett több helyen még máglyára is vetették a könyvet, Vladimir Nabokov Lolitája pedig még az égetésig sem jutott el: az USA-ban először ki sem adták a megbotránkoztatást keltő témái miatt.

Kép forrása

A vén Európa
Ha azt hinnénk, hogy az öreg kontinensen jobb a helyzet, távol állunk az igazságtól. Az köztudomású, hogy a Pápai Állam számos tudományos, filozófiai művet tiltott be, többek között Descartes és Rousseau műveit is, de azt kevesen tudják, hogy a római katolikus egyház a Szent Bibliát (leginkább református kiadásait) is betiltotta. Az egyház mellett a világi polgárok fellépése sem volt mentes a radikális lépésektől: az Ulysses égetése angolszász területeken dívott, míg Jack London, A vadon szava című regényét 1929-ben Olaszországban és Jugoszláviában ítélték szélsőségesnek és tiltották be. 
Azon már meg sem lepődik az ember, hogy a Szovjetunióban közel negyven évig volt zár alatt Orwell talán két leghíresebb regénye az 1984 és az Állatfarm, mivel a sztálini diktatúra egyértelműen magára ismert benne, és emiatt később sem kerülhetett a nyomdákba. 

Kép forrása

És nálunk? 
Ha azt hinnénk, hogy ezek a tiltások csak a diktatórikus rendszereket érintik, érdemes megnézni egy 2000-es példát: Janne Teller dán írónő regényét, A semmi című könyvet megjelenése után betiltották, majd miután számos elismerésben részesült, kötelező tananyaggá tették. 
Na, de mi a helyzet Magyarországon? A kommunista hatalomátvétel 1945-ben ezen a téren is példátlan tisztogatásba kezdett: az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 530/1945. M.E. számú rendeletében több száz írót gyűjtött össze, akiknek a könyveit meg kellett semmisíteni. A rendszerváltás után azonban megszűnt az ilyen korlátozás, és fokozatosan kiadták a tűrt vagy tiltott könyveket, mára pedig nincs olyan olvasmány, ami tiltólistán szerepelne… Eltekintve persze az olyan nyomtatványoktól, amelyek gyűlöletre uszítanak…
Megosztás