A könyvek szabadsága
Filmes hírek kapcsán gyakran megemlítik, hogy több helyen tiltólistára került egy-egy újdonság. Könyvekkel kapcsolatban ez viszonylag ritkábban merül fel, de ez közel sem volt mindig így, több olyan sikerkönyv is áldozatául esett a különböző ideológiai vagy vallási tisztogatásoknak, amikről ezt nem is feltételeznénk.

Kép forrása
Amerika, a szabadság földje?
Az Egyesült Államokra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a korlátlan lehetőségek és a függetlenség hazája, de pár iromány tekintetében egész maradian viselkedtek: Bocaccio Decameronja egészen a múlt század középéig szerepelt a tiltott könyvek listáján a kendőzetlen testi örömökről szóló novellái miatt. De nem csak középkori műveket vettek tiltólistára: Harriet Beecher Stowe klasszikusát, a Tamás bátya kunyhóját ugyancsak indexre tették, sőt egy új mozgalom is alakult ellene, ami a rabszolgatartást pozitívan ábrázolta. Aldous Haxley hiába vetette papírra a Szép új világot, az amerikai iskolások nem élvezhették, a szigorú vezetés száműzte a könyvtárakból és a tantervből. Az Amerikai psycho is hasonló sorsra jutott, még 2010 után is volt, ahol korlátozták a megjelenését a szexuális tartalma és a nőkkel szembeni bántalmazás ábrázolása miatt. Leopold Bloom, az Ulysses főhőse sem úszta meg a cenzúrát: a tiltás mellett több helyen még máglyára is vetették a könyvet, Vladimir Nabokov Lolitája pedig még az égetésig sem jutott el: az USA-ban először ki sem adták a megbotránkoztatást keltő témái miatt.

Kép forrása
A vén Európa
Ha azt hinnénk, hogy az öreg kontinensen jobb a helyzet, távol állunk az igazságtól. Az köztudomású, hogy a Pápai Állam számos tudományos, filozófiai művet tiltott be, többek között Descartes és Rousseau műveit is, de azt kevesen tudják, hogy a római katolikus egyház a Szent Bibliát (leginkább református kiadásait) is betiltotta. Az egyház mellett a világi polgárok fellépése sem volt mentes a radikális lépésektől: az Ulysses égetése angolszász területeken dívott, míg Jack London, A vadon szava című regényét 1929-ben Olaszországban és Jugoszláviában ítélték szélsőségesnek és tiltották be.
Azon már meg sem lepődik az ember, hogy a Szovjetunióban közel negyven évig volt zár alatt Orwell talán két leghíresebb regénye az 1984 és az Állatfarm, mivel a sztálini diktatúra egyértelműen magára ismert benne, és emiatt később sem kerülhetett a nyomdákba.

Kép forrása
És nálunk?
Ha azt hinnénk, hogy ezek a tiltások csak a diktatórikus rendszereket érintik, érdemes megnézni egy 2000-es példát: Janne Teller dán írónő regényét, A semmi című könyvet megjelenése után betiltották, majd miután számos elismerésben részesült, kötelező tananyaggá tették.
Na, de mi a helyzet Magyarországon? A kommunista hatalomátvétel 1945-ben ezen a téren is példátlan tisztogatásba kezdett: az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 530/1945. M.E. számú rendeletében több száz írót gyűjtött össze, akiknek a könyveit meg kellett semmisíteni. A rendszerváltás után azonban megszűnt az ilyen korlátozás, és fokozatosan kiadták a tűrt vagy tiltott könyveket, mára pedig nincs olyan olvasmány, ami tiltólistán szerepelne… Eltekintve persze az olyan nyomtatványoktól, amelyek gyűlöletre uszítanak…

Kép forrása
Amerika, a szabadság földje?
Az Egyesült Államokra hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint a korlátlan lehetőségek és a függetlenség hazája, de pár iromány tekintetében egész maradian viselkedtek: Bocaccio Decameronja egészen a múlt század középéig szerepelt a tiltott könyvek listáján a kendőzetlen testi örömökről szóló novellái miatt. De nem csak középkori műveket vettek tiltólistára: Harriet Beecher Stowe klasszikusát, a Tamás bátya kunyhóját ugyancsak indexre tették, sőt egy új mozgalom is alakult ellene, ami a rabszolgatartást pozitívan ábrázolta. Aldous Haxley hiába vetette papírra a Szép új világot, az amerikai iskolások nem élvezhették, a szigorú vezetés száműzte a könyvtárakból és a tantervből. Az Amerikai psycho is hasonló sorsra jutott, még 2010 után is volt, ahol korlátozták a megjelenését a szexuális tartalma és a nőkkel szembeni bántalmazás ábrázolása miatt. Leopold Bloom, az Ulysses főhőse sem úszta meg a cenzúrát: a tiltás mellett több helyen még máglyára is vetették a könyvet, Vladimir Nabokov Lolitája pedig még az égetésig sem jutott el: az USA-ban először ki sem adták a megbotránkoztatást keltő témái miatt.

Kép forrása
A vén Európa
Ha azt hinnénk, hogy az öreg kontinensen jobb a helyzet, távol állunk az igazságtól. Az köztudomású, hogy a Pápai Állam számos tudományos, filozófiai művet tiltott be, többek között Descartes és Rousseau műveit is, de azt kevesen tudják, hogy a római katolikus egyház a Szent Bibliát (leginkább református kiadásait) is betiltotta. Az egyház mellett a világi polgárok fellépése sem volt mentes a radikális lépésektől: az Ulysses égetése angolszász területeken dívott, míg Jack London, A vadon szava című regényét 1929-ben Olaszországban és Jugoszláviában ítélték szélsőségesnek és tiltották be.
Azon már meg sem lepődik az ember, hogy a Szovjetunióban közel negyven évig volt zár alatt Orwell talán két leghíresebb regénye az 1984 és az Állatfarm, mivel a sztálini diktatúra egyértelműen magára ismert benne, és emiatt később sem kerülhetett a nyomdákba.

Kép forrása
És nálunk?
Ha azt hinnénk, hogy ezek a tiltások csak a diktatórikus rendszereket érintik, érdemes megnézni egy 2000-es példát: Janne Teller dán írónő regényét, A semmi című könyvet megjelenése után betiltották, majd miután számos elismerésben részesült, kötelező tananyaggá tették.
Na, de mi a helyzet Magyarországon? A kommunista hatalomátvétel 1945-ben ezen a téren is példátlan tisztogatásba kezdett: az Ideiglenes Nemzeti Kormány az 530/1945. M.E. számú rendeletében több száz írót gyűjtött össze, akiknek a könyveit meg kellett semmisíteni. A rendszerváltás után azonban megszűnt az ilyen korlátozás, és fokozatosan kiadták a tűrt vagy tiltott könyveket, mára pedig nincs olyan olvasmány, ami tiltólistán szerepelne… Eltekintve persze az olyan nyomtatványoktól, amelyek gyűlöletre uszítanak…
Egypercesek

Önreflexió, emlékezés, belső utazás
Irodalmi kvízzel, koncertekkel és szubjektív tárlatvezetésekkel is készül a PIM a Múzeumok Éjszakájára
Mi lesz a hagyatékokkal?
Könyves hagyatékok, gyűjtemények feldolgozása áll a közelgő tanácskozás fókuszában
Korszak és költő
Kormos Istvánról rendez műhelykonferenciát a PIM