Aranyról valószínűleg mindent és minden lehetséges formában elmondtak már. Legfontosabb verseit kívülről tudja mindenki, na, jó, majdnem mindenki, sokaknak akad egy-egy kedvenc Arany-strófája, amit őrizget a lelkében, mint valami jelmondatot, útmutatást, viszonyítási pontot, mi több, még az Arany-parafrázisok számtalanjába is beszaladhattunk a modernebb költészettel ismerkedve. 
Egyszóval hatalmas az Arany-irodalom. S éppen mert hatalmas, mindig lehet belőle úgy válogatni, hogy izgalmas, érdekes, újszerű kalandot kínáljon. 

Kép forrása

Egy sokoldalú kulturális tér
Efféle szellemdús, eredeti válogatást állított színpadra a közelmúltban a Kello Kódex Kulturális Központja. Az ingyenes évadnyitó előadás az Arany János Emlékév alkalmából került bemutatásra, s címe Arany 2017 – „S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet”
Mielőtt azonban arról írnék, mi történt a színpadon, hadd említsem meg, hogy a Könyvtárellátó Nonprofit Kft kezelésébe került kulturális tér, a hajdani Bányász mozi helyén kialakított művelődési központ a szervezők elképzelése szerint egy sokoldalú, kicsiknek, nagyoknak egyaránt élményeket kínáló találkozóhely lesz a jövőben. 
A Csepreghy utca sarkán, a József körút 63 alatt található kulturális centrum előtérben könyvesbolt működik, a színházteremben és a kiselőadókban pedig különféle rendezvények kapnak majd helyet. 
Olyan rendezvények, mint amilyen az évadnyitó irodalmi est volt, az Arany 2017. 

Kép forrása

Jelenig húzott ív
A színpadon életre támadó elbeszélés-részletek, novellák, versek, sőt énekelt versek összeválogatásáért a Nyugatplusz főszerkesztője, Szabó Zoltán Attila művészeti vezetőt, rendezőt illeti a dicséret. Olyan szövegek kerültek elő, amelyeket kevéssé ismerhetett az Arany költészetét, életét, korát, hatásait amúgy jól ismerő, irodalombarát közönség. Meg persze olyan ikonikus alkotások is, amelyek egyszerűen nem hiányozhatnak egy ilyen programból.  
A rendezői koncepció a költő életét, művészetét úgy mutatta be, hogy a kirajzolódó ív a jelenig vezetve nyilvánvalóvá tette: Arany költészete – hiába született kétszáz esztendeje a költő – ma is eleven, erőteljes, jelenvaló.

Kép forrása

Velünk élő versek
Tegyük hozzá, a rendezői koncepció érvényesüléséhez kellett Kálloy Molnár Péter zseniális játéka, aki a hétköznapok magától értetődő természetességével tette közönsége elé a legnemesebb, s legmélyebb Arany-szövegeket. 
Verset mondani, prózát idézni sokféleképpen lehet. Van, aki arra esküszik, hogy az előadásnak ki kell emelkednie a hétköznapi beszédből, s valami másnak, valami ünnepinek, valami emelkedettnek kell lennie. Van, aki inkább eljátszaná a szöveget, a szituációra figyelve, s azon igyekezve, hogy a hallgatóság számára mintegy láthatóvá tegye az irodalmi képeket. Kálloy Molnár Péter a lehető legegyszerűbb megoldást választotta. Úgy adta elő a veretes, patinás mondatokat, mintha azok mindig is ott lettek volna valahol körülöttünk, vagy bennünk, vagy valahol a kettő határán, éppen a felismerés perifériáján, s most, hogy előadattak, csak beúsztak észlelésünk centrumába. 
Szóval úgy adta elő a szépen válogatott szövegeket, ahogy Arany János műveit a leghitelesebben elő lehet adni. A jelenvalót jelenvalóként, épp csak emlékeztetve arra: itt vannak, velünk élnek, s bennünket éltetnek ezek a versek.  

Kép forrása