Extremadura, a meditatív, sivár pokol

MEGJELENT: 2020. október 9., péntek | SZERZŐ: Oxi

Krasznahorkai László nem kedveli a legkisebb írásjelet, a pontot, ezért Az utolsó farkas című, most megjelent kisregényében csupán egyszer teszi ki. Ebből következik, hogy a kötetben egyetlen mondat olvasható, sok-sok vesszővel, mintegy ötven oldalon át. A stiláris és formai bravúron túl a szerző ezen munkája azért is érdekes, mert egy kifejezetten meditatív história hangulatába csalja el az olvasót a pokoli sivárságot jelentő Extremadurába.

Kép forrása

„…Mi a fenét kerestél te Extremadurában, nincs ott semmi, hatalmas, kegyetlen, sivár, sík terület egy kis hegyvidékkel itt-ott, főleg a határ felé, rettentő szárazság, kopár hegyek, szikkadt föld, ember alig, mert ott a legnehezebb az élet, súlyos nyomor és száraz űr…” - így jellemzi Az utolsó farkas című regényében Krasznahorkai László azt a helyet, ahová főhősét küldi. A kiégett és csak tengő-lengő filozófus céltalan élete egy csapásra fordulatot vesz, amikor rejtélyes meghívást kap egy titokzatos alapítványtól, hogy utazzon el a fent leírt vidékre, Extremadurába, hogy ott alkosson kedvére, vagyis írjon egy tanulmányt arról. Mivel a főhős nem mellesleg meglehetősen szűkösen él, és a meghívó arról is szól, hogy utazását és teljes ellátását fizetik, nagy a kísértés, melynek végül nem tud ellenállni. Elindul hát, hogy kiderítse vajon mi várja Extremadurában, a kietlen vidéken, ezen a halál-völgye hangulatú helyen. Itt találkozik az „utolsó farkas legendájával”, mely történet tulajdonképpen értelmet ad utazásának. 
Krasznahorkai László, akit a Tarr Béla filmek forgatókönyv írójaként is ismerünk, számos regénye után most egy igazi irodalmi csemegét kínál nekünk. A Magvető Kiadó ezúttal egy 2009-ben írt rövid művét mutatja be tizenegy év után való újrapublikálással az olvasóközönségnek, mely műfaját tekintve kisregény. A közel ötven oldalas kötet különlegessége, hogy abban egyetlen mondat található, egészen pontosan egy „Krasznahorkai mondat”, hiszen tudjuk, hogy a szerző valami miatt gyűlöli a legkisebb írásjelet, a pontot, ezért nemigen használja. Ez esetben pedig odáig megy, hogy csupán egyszer. 
Az utolsó farkas című történetről eszünkbe juthat néhány Robert Merle regény, ahol a főhős narrációjában ismerhetjük meg azt a zárt közeget, ahol küzd és ahol az események zajlanak. A sivár vidék, ahol a főszereplő megpróbál anyagot, információt gyűjteni készülő tanulmányához, nem sok jóval kecsegtet, a korábban csetlő-botló filozófus, aki már nem sokat remélt az élettől, ezúttal nemcsak egy baljós legenda nyomába ered, de nagyon úgy tűnik, hogy egyfajta önismereti lelkigyakorlaton is részt vesz a pokoli tájnak beillő Extremadurában. A kisregény – ahogy Krasznahorkaitól már megszokhattuk – persze nemcsak a konkrét szereplőkről, a leírt eseményekről szól, hanem az individuum és társadalom kínosan feszítő létkérdéseiről, melyekre az író nem feltétlenül ad mindig feloldást adó, pozitív választ.
Megosztás

Egypercesek

Madách Dekameron

Madách Dekameron

„A Madách Színház mindaddig játszani fog, amíg ez lehetséges!”

Elhunyt a legnagyobb szkeptikus

James Randi az áltudományok és paranormális hiedelmek elleni harc vezére és atyja volt

Zsűriasztalon a pályaművek

Idén is meghirdetésre került a 100 Szóban Budapest irodalmi pályázat

Elhagyják a barátai a friss Nobel-díjast?

A magyar származású költő tömören nyilatkozott

Extremadura, a meditatív, sivár pokol

Krasznahorkai László nemigen kedveli a legkisebb írásjelet, a pontot, ezért Az utolsó farkas című kisregényében csupán egyszer teszi ki