Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legtöbb legendával színezett alakja, aki ellentétben például Rejtő Jenővel, valóban megélte a műveiben felvonultatott kalandok egy jelentős részét. Ugyanakkor hiába olvassuk nyálcsorgatva Krúdy szerelmi vagy gasztronómiai témájú novelláit, regényeit, ha jól meggondoljuk, néhány rövidebb tanulmánynál alig tudunk többet a mai napig népszerű szerzőről. Kelecsényi László író most Az utolsó kéz – Krúdy-lakoma című könyvével egy majdnem teljes képet alkotott Krúdy Gyuláról, az emberről, aki alázatra szoktatta a valóságot.

Kép forrása

Sok mindennek vagyunk országa, de az irodalom berkeiből kitekintve úgy vélem, kevés olyan alakja van a magyar kultúrtörténetnek, mind Krúdy Gyula. Az utolsó kéz – Krúdy lakoma című kötet egy csonka biográfia és méltatlanul elhallgatott pályatörténetet kipótlása a teljesség reményében. Krúdy életútja ismeretének csonkasága az utókor bűne, Kelecsényi László most ezt a bűnt teszi kifejezetten jóvá, amikor amúgy nem éppen vaskos kötetével azért mégis csak kerek egésszé formálja a magyar prózairodalom klasszikus alakjának pályatörténete elmesélését. A Krúdy-galaxis tehát itt áll előttünk, maga Kelecsényi így ír egy helyen erről a tüneményes és régóta várt Krúdy Gyula összegzésről: „Ősi nemesi családból származott, piarista szerzetesek nevelték, és majd kétméteres, mégis arányos termetével fejjel kimagaslott a sorból. (…) Nem evilágból való ember volt. Megtanította visszafelé pergetni az időt, és alázatra szoktatta a valóságot. Az életet csak az emlékek visszképeiben látta.” A kötetben Kelecsényi egy különös módszerrel ábrázolja az írólegendát: mintegy harminc kis esszében, tárcában szól minden Krúdy Gyuláról. A szerkesztő, szerző egy ponton leírja: „Ez az összeállítás Féja Géza, Kárpáti Aurél, Kellér Andor, Kosztolányi Dezső, ifj. Krúdy Gyula, Márai Sándor, Schöpflin Aladár, Szegyi Pál, Szerb Antal és Szombathy Viktor mondataiból készült.” Tehát nem holmi levéltári száraz dokumentumkönyvet foghatunk kezünkbe a Krúdy-lakoma esetében, hanem egy kortársak által közvetve és közvetlenül cizellált portrégyűjteményt, melyben az életepizódok és életleírások az irodalmi élet legautentikusabb alakjai, valamint a barátok és családtagok révén kerültek papírra.