Lakhatatlan Föld

Újabb baljós összefoglaló jelent meg arról, mi vár ránk az elkövetkezendő harminc évben és utána. David Wallace-Wells Lakhatatlan Föld című kötetében szó esik a tengerszint emelkedéséről, élelmiszerhiányról, menekültválságról, klímaháborúról és gazdasági hanyatlásról. A Lakhatatlan Föld igazi horror-sztori, baljós összefoglaló, ügyesen dramatizált apokalipszis-vízió, a The Guardian szerint korszakalkotó mű.

Kép forrása

„Úgy sejtem, mindenki, aki könyvet ír, azt a hiú álmot dédelgeti, hogy a műve fennmarad. Csakhogy a mindent magában foglaló, érintő és megváltoztató téma jellegéből adódóan ennek a könyvnek már a legelső kiadását is egy más világban fogják olvasni, mint amilyenben íródott” – írja David Wallace-Wells könyvének egy fejezetében.
Az Animus Könyvek kiadásában megjelenő könyvben a szerző arról értekezik, hogyan változtatja meg a felmelegedés a világpolitikát, a technológia és a természet jelentőségét, a kapitalizmus fenntarthatóságát és az emberi haladás irányát. A dolog kimondottan érdekes lehetne, ha nem öntené nyakon a szerző azzal a mindent elborító giccsesen eltúlzott pánik-őrülettel, ami mostanában szükségszerű eleme lett a klíma-közbeszédnek.
Íme egy kis ízelítő: „2018-ban a tudósokat elfogta a félelem, amikor az IPCC drámai jelentést tett közzé arról, hogy mennyivel rosszabb lesz a kétfokos felmelegedés a másfél fokosnál: a halálos hűhullámoknak kitett tízmilliókról, vízhiányról és áradásokról szólt. A jelentésben összefoglalt kutatás nem volt új, és arról még nem is írtak, hogy mi lesz két fok fölött. Ennek ellenére valamiféle új engedélyt adott meg a világ tudósainak. Az volt az üzenete: Most már ki lehet borulni. Nehéz elképzelni, hogy amikor majd a tudósok végre olyan hangosan kiabálhatnak, ahogy csak akarnak, annak lesz bármi más következménye az általános pánikon kívül.”
David Wallace-Wells Lakhatatlan Földje így sajnos nem komoly szakmunka, hanem csak hisztérikus, na jó, szenvedélyes felhívás: vegyük komolyan a világ megváltozásának tényeit. És ettől még akár jó is lehetne ez a könyv. Rosszá, ostobán bárgyúvá, egyenesen hamissá attól a primitív mindenhatóság-fantáziától válik, ami századok óta sajátja a társadalommérnökösködő embernemesítőknek. „Ha az emberek felelősek a problémáért, képesnek kell lenniük megoldani. Van egy köznyelvi elnevezésünk azokra, akik úgy tartják a kezükben a világ sorsát, mint most mi: istenek.”
Pedig valószínű, hogy nem vagyunk istenek.