Ki merem jelenteni, hogy Pier Paolo Pasolini rendező nélkül tulajdonképpen semmit sem érne a 20. századi filmművészet. Nico Naldini író ezt tudni is vélte, mi több, felismerte, hogy Pasolini élettörténete nemcsak a film-, de a 20. századi olasz líra- és prózaművészet legveretesebb kultúrtörténeti fejezete. A legendás rendező ezen túl a korszak legzseniálisabb forgatókönyvírója is volt, aki teoretikusként és nyelvészként is bravúrosat alkotott. Az ötvenhárom éves korában erőszakos halált halt, rendkívül termékeny alkotóról szóló biográfia egyedülálló leírása egy fantasztikus életnek.

Kép forrása

És talán az egyik legjobb indok, hogy ajánljuk Nico Naldini Pasolini című könyvét, hogy ilyen mélységben és alapossággal, no meg persze mennyiségben még nemigen mesélte el senki a 60-as és 70-es évek legnagyobb olasz művészének életét és munkásságát. Pasolinivel kapcsolatban a magyar átlagembert alapul véve elsősorban amúgy is csak filmjeit emlegetik (már ha!), illetve felvállalt homoszexualitásáról, botrányok egész sorát kavaró, radikális politikai, művészeti különállásáról beszélnek. Erőszakos halálának históriája pedig mindezekkel összefüggésben már kevesebbek számára ismert. Pedig ezeken túl is nagyon nagy az élettörténete: Pasolini nemcsak formabontó, zseniális rendező, de kiváló forgatókönyvíró, író, költő, valamint korának komoly esztétája, teoretikusa és nyelvésze is volt. Naldini, mint, aki maga is íróként és rendezőként munkálkodott, tulajdonképpen a modern olasz kultúra egyfajta misszionáriusává, népszerűsítőjévé, magyarázójává vált. Így jutott el Pasolini-ig és szerteágazó munkásságáig. A kötet természetesen időrendben halad, kezdve azzal, ahogyan a művész a 60-es évek elején berobban az olasz neorealisták közé, majd minden filmes szaktudás nélkül forgatni, rendezni kezd, ráadásul azonnal zseniálisan, amire jó példa az A csóró című mozifilm, illetve az A túró című rövidfilm. Nico Naldini életrajzi kötete a szerző minden igyekezete ellenére sem tudta Pasolini botrányoktól és parádés művektől tarkított élete és munkássága története köré fonódó misztikumot lehámlasztani. Mert, bár a korszakalkotó rendező pályafutását részletes mélységben taglalja és elemzi, mégsem tisztázza a máig vitatott kínos, komikus vagy éppen tragikus részeket. Ennek a kettősségnek erősítésére szolgál a kötetben felvonultatott számos korabeli újságcikk, megemlékezés, jegyzet, hatósági jegyzőkönyv, napló- és levélrészlet.