Két éve már cikkeztünk az Ady centenárium kapcsán megjelent könyvek között Raffay Ernő Ady Endre és a Nyugat című könyvéről, illetve több más, a költőről szóló kötetről is. Ezúttal, Raffay ajánlásától támogatva ijfabb Tompó László Ady tévedései és igazságai című tanulmányát kínálom az olvasóknak. A rendkívül izgalmas anyag újratárgyalja és újraelemzi az egyik leggyűlöltebb és legimádottabb magyar költő pályafutását, a gyerekkortól, a konkrét munkásság megkezdésén át egészen a végkifejletig, mégpedig Ady kettős, ellentmondásos hitvallása elemzésével, a korabeli kritikusok, pályatársak analizálásával párhuzamosan.

Kép forrása

Ijfabb Tompó László tulajdonképpen most ajánlott könyvével újra nekifut a Raffay Ernő és mások által is többször is bogozott nagy kérdésnek: Támogatói, sugalmazói kívánságát teljesítve Ady miért támadt nemzetére majd miként és miért fordult ki ebből a politikai és művészeti státuszból élete utolsó időszakában? A tanulmánykötet egy 2010-ben a hunhir.info-n megjelent, húszrészes mű egybeszerkesztett változata, melyet 2016-ban egyszer már megjelentetett a szerző, akkor a Mélyszántás 2. Irodalmunk titkai című kiadványában, majd most az Ős-Kép Kiadó révén önálló formában látott napvilágot. 
A viszonylag vékony könyvben a szerző két egyszerű részre osztja a tanulmányt: Ady tévedései és Ady igazságai című nagyfejezetekre, illetve megtoldja az értekezést egy tetemesebb függelékkel, melyben gyakorlatilag a jelen, Adyval kapcsolatos értelmezéseit, kultúrharcos megítéléseit összegzi, vázolja. Saját megfigyelés, hogy Ady Endréről írni, olvasni, értelmezni, elemezni, mindig szuggesztív, mély nyomot hagyó, érzelmileg és értelmileg is felkavaró (netán összekavaró) élmény. Így van ez ifjabb Tompó könyvével is, ahol a szerző által bevallott cél, hogy „Ady versei, írásai, és az óceánnyi Ady-irodalom figyelembevételével bepillantson kohójába, iránytűt adjon olvasásához, feltárja életművének tévedéseit és igazságait.” A könyv írója arról is beszél az előszóban, hogy mivel szerinte Ady igazságairól már sok szó esett az irodalomtörténetben, ezért itt az ideje, hogy tévedéseiről is szó essék, azokról az árnyoldalairól, melyekről jó ideig alig lehetett valamit hallani, olvasni, tudni. Ifjabb Tompó László sok egyéb korabeli és későbbi cikk, jegyzet, visszaemlékezés mellett több más szerző korábbi tanulmányára is hivatkozik állításai, megállapításai indoklásában, így például Pintér Jenő és Bartha József irodalomtörténeti műveire, valamint Fehér Dezső és Féja Géza tanulmányaira is.