Bevallom, többször is eszembe jutott már, hogy mi lenne, ha tutira tudnám, hogy nem sok van már hátra és mit tennék az utolsó hónapjaimban, heteimben. A bakancslistás filmnek köszönhetően persze már lelőtték a poént, így aztán úgy döntöttem, hogy maradnék az imádságnál. Genki Kawamura japán író egy jókorát tekert a dolgokon és a Ha a macskák eltűnnének a világból című regényében az ördögöt is belekombinálja egy élete fináléjára készülő agydaganatos férfi históriájába.

Kép forrása

Az 1979-es születésű Genki Kawamura nem először borzolja a szigetország és a nagyvilág olvasóinak idegrendszerét. Nem egyszer abszurd vagy bizarr felütésű regényei 2007 óta kínálják magukat, igaz, a most ajánlott, a friss mű, a Ha a macskák eltűnnének a világból című már igen komoly sikert ért el, hiszen több országban is bestseller lett, köszönhetően annak, hogy harminckét országban jelent meg. Az említett abszurd és bizarr persze nem áll távol a japánoktól. Aki már csak egy kicsit elmélyedt a huszadik századi japán kultúrában, az tudja, hogy a japán abszurditás egyrészt a 21. századra csak fokozódott, másrészt alapvetően – legalábbis számunkra, európaiak számára – rém fura. 
A most ajánlott történet főhősénél agydaganatot diagnosztizálnak, a jó japáni, korrekt és rideg orvosokhoz illőn a beteg még azt is megkapja tetejébe, hogy nemigen van már neki sok hátra, uszkve néhány hónap. Ha ez még nem lenne elég, akkor ott van az ördög, aki hívatlanul, de megjelenik a rákos betegnél és vigasztalni próbálja. Teszi ezt valahol nagyon is „üzleti érdekből”, amolyan fausti trükk gyanánt, mondván, ha a halálos beteg megad egy dolgot, ami tűnjön el a világból, akkor egy nappal tovább élhet. A pokoli deal nyomán főhősünk nem rest megnevezni néhány dolgot, csak, hogy időt nyerjen, ugyanakkor a végtelenül morbid, abszurd és bizarra helyzetfolyam húzását nem jól viselve egy idő múlva beindul a moralizálás. 
A regény pillanatok alatt ejti foglyul az olvasót, aki az első oldalak után azon kapja magát, hogy egyelőre csak fejben, de máris listázza a világmindenség szerinte szükségtelen elemeit. 
Gonoszság sicc!