A klímaváltozásról szóló hírek, kommentárok, konferenciák, könyvek, előadások, filmek, kiáltványok mindent hátrautasító özönében, ráérezve a téma jelentőségére és népszerűségére, Elina Hirvonen finn írónő, megalkotta az Elfogy az idő című provokatív regényt. A történet főhőse inkább lelövi embertársait, csak, hogy megállítsa ezáltal a természetkárosítást. A könyv korszerű kérdésekre ad előre mutató válaszokat, főként arra, hogy mi az a határ, ameddig erkölcsöt, emberséget megtartva küzdhetünk erkölcsért, emberért.

Kép forrása

Három éve, 2016-ban volt egy majdnem jó kis botrányos magyar filmpremier, de aztán mégse, minden rendben ment. Vagyis, annyi baj volt, hogy Nemes Gyula Zero című filmje mégsem okozott olyan hullámokat, melyet legelső kritikusai jósoltak neki. A film ugyanarról szólt, mint a most ajánlott könyvben olvasható történet: a környezetért aggódó aktivisták végül terroristává avanzsálnak és jól lelövik azokat, akik nem tetszenek nekik, így próbálják elérni céljaikat. S míg a Zero egy burleszk elemeket is felvonultató abszurd, groteszk sci-fi volt, addig Elina Hirvonen Elfogy az idő című könyve mellőz mindent, ami esetleg a feloldás lehetőségét kínálná és egy méregerős akciódrámát nyújt át az olvasóknak. 
A regény főszereplője, Aslak Anttila, finn huszonéves férfi, aki egy olyan zöldpolitikát támogató csoport tagja, mely a terrorizmusban látja a megoldást. Anttila egy ház tetejéről, válogatás nélkül lődözi le a gyalogosokat, csoportjával vallott eszméjük szerint azokat, aki a környezetszennyezésről tehetnek, vagyis ők azok, akik a bioszférára, az emberiségre nézve végveszélyt jelentenek, és vagy konkrét károkozók, vagy passzivitásukkal a globális természeti katasztrófát támogatják. 
A finn írónő történetét három nézőpontból írja meg, a merénylő, a merénylő anyja és a merénylő testvére fókuszából. 
És míg a fent említett Nemes Gyula magyar filmrendező humorral, csipetnyi erotikával és a filmművészet első nagy időszaka előtti tisztelgéssel fűszerezi alkotását (s ezzel feloldja a nemkülönben durva akciókat), addig a finn Hirvonen makacsul ragaszkodik az egyedüli véres valósághoz. Célja, minden bizonnyal mégis hasonló a Zero című film alkotóihoz: felrázni a társadalmat, hogy elérje a figyelmet, hogy kivívja a közönség állásfoglalását, sőt, aktivizálja azokat a környezetvédelem „szent” ügye érdekében. Kérdés: milyen árat kell és lehet fizetni a radikális környezetvédelmi politikai érvényesítéséért, mely nem károsabb az emberekre, mint a környezetszennyezés?