Az alterrock király beszédei

Grecsó Krisztián költő, író így mutatja be Lovasi András nemrég megjelent, Még nem összes című életmű kötetét: „…verseiben úgy kerülnek ironikus térbe az élet röhejes apróságai, hogy abba bele kell halni. Legendás sortörései, expresszív képei, népdalos allegóriái csiklandozzák a magyar nyelvet, az édes anyanyelv pedig vele nevet. Egy egész nemzedék lát Lovasi szemével.” Az idén ötven éves énekes, gitáros, dalszerző, szövegíró jubileumi koncertjeire, előadásaira tett rá egy lapáttal ezzel a könyvvel.

Kép forrása


És persze mi más is adhatná a Még nem összes című könyv tartalmának zömét, mint az a közel háromszáz dalszöveg, melyet Lovasi az elmúlt három évtized alatt kitermelt magából. De persze nem lenne lovasis a kötet, ha nem lennének a dalszövegek mellett egyéb írások, kiadatlan szövegek és a nemzedéke bálványaként elhíresült alkotó saját rajzillusztrációi, sőt, lejegyzett akkordsorai is. Aki pedig ebbe a könyvbe avatatlanul tekint bele, az is gazdagodik és élvezkedhet, gyarapodhat, hiszen Lovasi András életművei során keresztül megismerheti az 1980-as évek magyar alterrock kultúráját, az első részekben annak is vidéki (ez esetben pécsi) szálait, hangulatait, gyöngyszemeit, miként a későbbi országos sikereket, illetve a rendszerváltást követő fővárosi átigazolás sztáridőszakait is. 
Külön figyelemre méltó, hogy miként a rock and roll őshazájában, az angol nyelvterületen Amerikában és a Nagy-Britanniában, úgy itt is idővel a magas művészet rétegszintjére nemesül a rock, a blues, a jazz és pop dalok vers- és prózaértékű szövege. Ennek is betudható, hogy ahogy például Bob Dylan vagy Paul Simon dalait is egyetemeken oktatják, úgy a hazai irodalom vezető egyéniségei, így többek között a bevezetőben idézett Grecsó mellett Lackfi is komolyan méltatja Lovasi András szövegírói munkásságát. A Még nem összes pedig egyértelműen arra a fanyarul ironizáló stílusra utal, mellyel a főszereplő/szerző az alkotói munka makacsul hosszantartó tovább folytatását jelzi a közönség és a kritika felé.