A szülők talán egyik legnagyobb gondja az ajándékozással kapcsolatban (az anyagi korlátok mellett) az, hogy nem csak olyan játékot akarnak venni a gyereküknek, amellyel ideig-óráig játszadoznak majd, hanem amely alkalmas arra is, hogy rábírja őket, hogy tanuljanak vele és általa, keltsék fel valami iránt az érdeklődésüket. Az ilyen játékok – általában – unalmasak, és nem nyerik el a gyerekek tetszését. Valami plusz kell, mégpedig olyasmi, mellyel még nem találkozhattak életük során. Talán erre lesz egy jó példa a „bogárnézőke” és mellé Telegdi Ágnes könyve.

Gumipók a nagyító alatt
Egyszerű, de nagyszerű. Ezt tudom mondani a bogárnézőke nevű eszközre, mellyel egészen kisgyerekek játszhatnak, és figyelhetik meg a bogarak világát. A megfogott, majd az eszközbe behelyezett bogarakat négyszeres nagyításban szemlélhetik, szemlélhetjük, amely első hallásra nem tűnhet valami komolynak, de higgyék el, hogy ez is háromszor nagyobb nagyítás, mint amit az ember egy pókból látni akar. Azt hiszem, itt kell megköszönjem a játék csomagolóinak, hogy egy gumipókot raktak a nagyító alá (mint vizsgálandót), így győzve meg engem, hogy még véletlenül se szánjam rá magam egy igazi pók megszemlélésére nagyító alatt. Azt meg külön megköszönhetjük, hogy hat nyelven is ráírták, hogy minden állat, amit megfogok és megvizsgálok élő teremtmény, és vissza kell raknom utána oda, ahol találtam. Gondolom, nem árt ilyesmit tudatosítani a szülőkben is, hátha átadják a gyereknek. Mindezek után viszont büszkén jelentem, hogy mindenféle természettudományi háttér és érdeklődés nélkül jól elszórakoztatott engem és a közelemben élő gyerekeket is az eszköz egy egész délutánon át. Nagyon könnyű használni, a használatához szükséges bogarak felkutatása és becserkészése pedig legalább akkora élmény, mint amit az eszköz nyújtani tud.

Ó, azok a csodálatos állatok
És ha már a felkutatásnál tartunk, akkor szükségünk lesz egy jó szakkönyvre, amelyet gyermekünk is tud forgatni. Telegdi Ágnes Ó, azok a csodálatos állatok! című képes könyve ilyen formán pedig nagyszerű kiegészítése a fenti eszköznek. Gyönyörűen illusztrált képekkel mutatja be a hazánkban leggyakrabban, a kertek alatt megtalálható rovarokat. Mindezek mellé pedig apró történetekkel szórakoztatja az olvasót, amelyeket még én is – így felnőtt fejjel – egészen élveztem. Mindazonáltal egyértelmű, hogy a szerző a kicsiknek szánta a művét. A gyerekek nyelvén beszél, de semmi mesterkéltség nincsen benne. És azt hiszem ez az utóbbi években nagyon nagy szó a magyar gyermek vagy gyerekeknek szánt ismeretterjesztő irodalomban. Játszva tanít, észrevétlenül, de mégis megteszi, ráadásul eredményesen.

Út a természettudományok felé
Az eszközt és a könyvet is lehet nagyon egyszerűen, játékosan, de viszonylag profin is használni. A könyvből játszva tanulja meg a természetbúvárság alapjait a „kis felhasználó”: a bogarak latin nevétől kezdve, azok hasznán és szokásain keresztül az előfordulásukig. De bemutatja a bogárgyűjtő felszerelések alkalmazását, és nem utolsó sorban a kullanccsal szembeni paranoiát is beleoltja az érdeklődő gyermekbe. A bogárnézőke pedig az addig oly távoli, szinte megfigyelhetetlen bogarakat közelebb hozza a használóhoz. A kisgyerek az addig olyan lehetetlen bogarakról el fogja hinni, hogy ugyanolyan állatok, mint a macska vagy a kutya. Nem minden szülő engedheti meg, hogy kidobálja a pénzt az ablakon nagyon drága játékokra, fejlesztő eszközökre, melyekkel lehet, hogy nem is fog a csemete tovább játszani egy hétnél. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen szülő sem ismeri igazán a gyerekei vágyait és titkos lelkét. Mi van, ha csak azért nézi lelkesen a természetfilmeket, mert az apjával lehet az alatt az idő alatt (avagy még valószínűbb, hogy csak a képernyőt bámulja)? Az ilyen, játékba oltott eszközök vásárlása azonban egyrészről nem terheli meg annyira a pénztárcát, mint egy igazi mikroszkóp tenné, másrészről nagyon jó tesztje is gyermekünk kreativitásának, kitartásának és hogy mennyi örömet tud találni egy adott tevékenység monotonitásában is akár. Ha el tud játszani az ilyen eszközzel, lelkesen lapozgatja az ilyen jellegű könyveket, akkor a szülő is nyugodtabb szívvel kezdhet (fektethet) bele majdan gyermeke igazi szenvedélyének valóra váltásába. Pénz, időt nem kímélve! Nem tagadom, hogy nem túl komolyak ezek a termékek, inkább az első lépést látom bennük, mint a célt. De mindezeken felül elég kreatívak és egyediek ahhoz, hogy el tudjam képzelni, tizenöt-húsz év múlva akár azt is mondhatja valaki, hogy Telegdi Ágnes könyve vagy a bogárnézőke hozta meg a kedvét a természettudományokhoz, és indította el a tanulmányai és szenvedélye felé.