Idén októberben a Netflix egy nehéz feladatra szánta el magát: elindította a The Queen’s Gambit, (magyarul Vezércselre keresztelt) minisorozatát, amely egyrészről egy érzelmekkel teli szálon kívánja bemutatni egy elképesztően tehetséges nő útkeresését a férfiak által dominált sakkvilágban az ötvenes-hatvanas évek Amerikájában, másrészről megpróbálja kiszolgálni a magas ingerigényű és a sokhoz szokott közönségét azzal, hogy egy egyébként nem túl látványos sportot, a sakkot igyekszik a lehető legizgalmasabbá varázsolni. A vállalkozást pedig végül siker övezte, amely ráadásul még olyan területeken is megmutatta magát, amelyre a készítők talán nem is gondoltak.  

Kép forrása

A Vezércsel
A sorozat egy elképesztő tehetséggel megáldott, de érzelmileg nehéz sorban lévő árva kislány, Beth Harmon (Anya Taylor-Joy) útját követi, aki bár alapvetően egy igazi csodagyerek, mégis komoly nehézségekbe ütközik, mivel nőként, egy kezdetektől fogva támogató család, valamint a szakmai fejlődést elősegítő körülmények nélkül kellene érvényesülnie egy férfiak által dominált világban. Mindezek mellett, ahogy Beth mászik fel a sakkranglétrán, megcsillogtatva hihetetlen tálentumát, folyamatosan egyre több akadályba ütközik, hiszen úgy kellene megtanulnia kezelnie a sikert, hogy erre senki nem tanította meg korábban. Emellett sokaknak nem is tetszik, hogy egy nő ilyen magasra tör. Fontos azonban, hogy nem egy elvakult és szélsőséges fekete-fehér emancipációharcról van itt szó, hiszen sok férfi áll Beth mellé és segíti útját, miközben sok nő is hátráltatja azt, akik egyszerűen képtelenek, vagy nem is akarnak kilépni a maguk által megkreált idealizált női szerepkörökből. Fontos emellett az is, hogy a sorozat nem is játszik túlzottan rá, hogy Beth-t a „kelleténél jobban” elnyomja, pusztán azért, mert nő. Sőt, sok helyen azt érezzük, hogy valójában a forgatókönyv valójában lehetne még szigorúbb is. Nincsenek tehát fantáziaszülte férfidémonok, zsarnok nevelőcsalád, sem horrorfilmbe illő árvaházi történetek, összességében a hangsúly inkább magán az útkeresésen van. Beth-nek nem származik több problémája vagy nagyobb nehézsége csak és kizárólag abból adódóan, hogy ő nő, mint az alkohol és gyógyszerfüggőségből. Gyermekkori démonok, hányattatott sors, addikciók, ingatag érzelmi háttér, súlyos veszteségek, valamint nehezen kezelhető hirtelen népszerűség: többségében ezekkel az akadálymotívumokkal találkozhatunk Beth útján, miközben sakkjátszmát sakkjátszma követ, amelyek valahogy képesek lekötni a nézőt, még akkor is, ha a sakk nem egy klasszikus látványsport. Olyan szinten egyébként, hogy még a szakmai sakkvilág is elismerte a sorozat minőségét. A mű eredetije Walter Trevis 1983-as, azonos című regénye. 

Kép forrása

De miért is érdekes ez? 
Alapvetően maga a sorozat minősége is megér egy cikket, hiszen a remek színészi játék (Anya Taylor-Joy tényleg egészen kiválót alakít), a rendhagyó téma, a megragadó kordíszlet és látvány, valamint a kellemesen eltalált karakterek képesek összességében rendkívül élvezhetővé és minőségivé tenni a sorozatot az apróbb hibák ellenére is, ám mi most mégsem ezek miatt vettük elő a Vezércselt. Bár valószínűleg a Netflix számított arra (de legalábbis biztosan nagyon bízott benne), hogy a projekt sikeres lesz, annak pozitív utózöngéjét talán még ők sem láthatták előre. Azt hiszem mindent egybevetve nem túlzás kijelenteni, hogy az emberek nagy része meglehetősen impulzív abból a szempontból, hogy ha lát valamit a TV-ben vagy az interneten, amibe beleszeret, akkor elkezd az adott mű világához is kapcsolódni olyan módon, ahogyan csak tud. Elég itt például megemlíteni, hogy egy-egy sikeres franchisenak (Gyűrűk Ura, Star Wars, Harry Potter) elég csak rátennie a vizuális kézjeleit valamilyen játékra (például egy Monopolyra, vagy egy bármilyen társasjátékra) és máris újra és újra el lehet azt adni. Jelen esetben azonban talán beszédesebb azokat a jelenségeket megvizsgálni, amikor például a Trónok Harca első évadjának elképesztő sikere után az emberek világszerte elkezdtek Havas Jon farkasára emlékeztető huskykat és egyéb farkaskutyafajtákat vásárolni, hogy azután a kóborhuskyk száma öt év alatt megnégyszereződjön az Egyesült Királyságban. De ugyanezt a tendenciát vizsgálva megemlíthetjük azt is, ahogy a 2003-as Némó Nyomában Disney mesefilm sikere után akkora kereslet lett a bohóchalakra, hogy azt durván megsínylette Némóék természetes állománya. És a lista itt még messze nem ért véget. Na pontosan ugyanez a trendvonal játszódott le a Vezércsel esetén is, csak kivételesen egy rendkívül pozitív irányban: hála a sorozat népszerűségének, az emberek (újra)elkezdtek sakkozni! 

Kép forrása

A nem várt pozitív mellékhatás
Miután 1972-ben a hidegháború alatt az Egyesült Államok egésze a képernyőre és a rádió elé tapadt, hogy lássa és hallja, ahogy az amerikai Bobby Fischer felülkerekedik a szovjet címvédő Borisz Szpasszkijon a Reykjavíkban megrendezett sakkvilágbajnokság döntőjében, az amerikaiak úgy ünnepeltek, ahogy az amerikaiak ilyenkor ünnepelni szoktak: vásárolni kezdtek. A kereslet a sakk készletek és egyéb kiegészítők után elképesztően megugrott mindenhol, míg most, majdnem ötven évvel később, ugyanezt a tendenciát láthatjuk, hála a Netflixnek és a karanténnak. Fontos, hogy a kettőt csak együtt tudjuk értelmezni, ugyanis a Queen’s Gambit sikere előtt is látható volt egy nagyjából 25%-os emelkedés a sakk készletek vásárlásában, ám október 23-a óta (ekkor debütált a sorozat) ez a szám elképesztően drasztikusan megugrott. Jelenleg több, mint 125%-os emelkedésről beszélhetünk, mindössze egy hónap leforgása alatt. Ezek a számok az Egyesült Államok egészére vonatkoznak, de vannak még kiugróbb adataink is. A Goliath Games esetében, ami egy nagy játékvállalat, a sakkeladások több, mint 1000%-t emelkedtek a tavalyi év hasonló időszakához képest. A tendencia pedig átlépi az Egyesült Államok határait, ugyanis a nemzetközi igényeket is kiszolgáló eBay szintén 215%-os eladási emelkedést tudhat magáénak a szektorban, míg a manapság már egy fokkal „trendibb” Amazon is arról számolt be, hogy a „chess set” (sakk készlet) kifejezésre való keresések száma 857%-kal ugrott meg a sorozat premierje óta. A legtöbb esetben pedig a keresést vásárlás is követte, ugyanis a fából készült sakk készletek mind az Egyesült Államokban, mind Nagy Britanniában a top 100 eladott játék közé kerültek. Sok üzletlánc nem is volt felkészülve erre a kereslethullámra, így rengeteg helyen, aki karácsonyra sakk készletet szeretett volna adni ajándékba, már vagy idejekorán gondolkozott, vagy nagy valószínűséggel már lecsúszott róla, hiszen a készletek teljesen kiürültek.

Kép forrása

Szerencsére a könyveknek is jó
A sorozat körüli felhajtás azonban nem pusztán a játékvásárlásnak tett jót, az emberek ugyanis egyrészről a műhöz kapcsolódó könyveket is elkezdték buzgón vásárolni, másrészről ami tényleg remek: elkezdtek játszani. A legnépszerűbb streaming oldalon, a Twitchen tavaly novemberben összesen 2.4 millió óra sakk közvetítést néztek az emberek, míg idén novemberben ez a szám 4.2 millió volt. Egy amatőr sakkbajnokság volt a legnézettebb műsor, ugyanis a PogChamps névre keresztelt megmérettetést egyszerre 63.000-en követtek élőben. Még egy laikus számára is érezhető ennek a számnak a grandiozitása egy amatőr verseny esetében. Az internetes játékok száma is berobbant, ugyanis (igaz itt az adatok a pandémia kezdetétől mérik a tendenciát) a regisztrációigényes Egyesült Államok-béli sakkhonlapok taglétszáma 40%-kal emelkedett, hogy elérje a napi 16-17 milliós játékszámot. Mindezek mellett azok is fellélegezhetnek, akik szorítanak a nyomtatott könyvipar jövőjéért, ugyanis a sorozat a könyveladásokra is rendkívül pozitív hatást generált. A jelenleg a 15. kiadásánál tartó „Modern Chess Openings” címre hallgató sakkszakkönyv eladásai 5000%-ot emelkedtek. A mű azért lett hirtelen kultikus jelentőségű, mert a sorozatban Mr. Shaibel ezt adta először Bethnek, így lényegében a főszereplő ebből tanulta meg az alapokat. Aki azonban már olvasott sakkszakkönyvet, az el tudja képzelni, hogy a Modern Sakkmegnyitások talán inkább egy figyelmes ajándék tud lenni, mintsem egy széleskörben elterjed letehetetlen esti olvasmány. Emellett azonban a „Bobby Fischer Teaches Chess” értelemszerűen Bobby Fischer tollából, a José Capablanca által írt „Chess fundamentals”, valamint a „Chess for kids” Michael Basmantól is soha nem látott népszerűségnek örvend jelenleg. Ez pedig mindent egybevetve csodálatos. Egy bibliofil számára mindig öröm, ha van kereslet az írott könyvekre, arról pedig, hogy a sakknak milyen pozitív hatásai vannak a gondolkodásunkra és a mentális készségeinkre, már számtalan tanulmány született, így összességében elmondhatjuk: a Netflix legújabb húzása, most tényleg az egész emberiség javát szolgálja. Ez pedig csodás!