Az állatmesék sokszor az elnyomottak számára jelentettek lehetőséget, hogy történeteik révén feloldódjanak a bennük élő felgyülemlett feszültségek. Már az is felszabadító volt, hogy nevetni lehet a karaktereken, akik a diktatórikus rendszer alakjait ábrázolják. A középkorban íródott legismertebb francia alkotás a Róka regénye, mely a hűbérurak társadalmi szerepének gúnyos kifigurázása volt.

Kép forrása

A szárnyasállomány szebbététele érdekében

Ennek nyomán hozta létre Móra Ferenc Csilicsali Csalavári Csalavér, Seholsincs-kastély urának, Sohsevolt-erdő tulajdonosának, Sohselesz-puszta birtokosának történetét. A nemes hangzású név arra enged következtetni, hogy az úri előjel miatt a főszereplő róka tettei megkérdőjelezhetetlenek, ő pusztán jószándékból szeretne segíteni az erdő lakóin, semmiképp sem a maga malmára hajtja a vizet. Azonban a név beszédes, sejthetjük, hogy cseles, csalárd karakterről van szó. Minden körmönfont, agyafúrt tett úgy van előadva, hogy a társadalom javát szolgálja, miközben a ravasz róka végig azon mesterkedik, hogyan tudná bekebelezni a lakosságot. Úri becsületén nem eshet csorba, hiszen ő a népért cselekszik. A darázs vacsorameghívásának is önhibáján kívül lesz a darázs szétcincálása a vége. A nyúlcsemeték okítását is puszta jószándékból vállalja, aztán mégiscsak elfogyasztja a család a friss nyúlhúst. A madarak számára nyitott tollkereskedés is a szárnyasállomány szebbététele érdekében üzemel. A vaddisznókölykök fogászati kezelése is azért torkollik egy ropogós pecsenyelakomába, mert túlzottan csábító a zsenge malachús.

Kép forrása

Tényleg megállapítható, hogy ellenálhatatlan a malachús

Az erdőlakók egy idő után megelégelik a játszmát, fellázadnak és bíróság elé citálják a főhőst. Az erdő nagyragadozói a bírák. A ravaszdi róka a megmaradt malackákat viszi el a hatalmasoknak, hogy ezzel segítse a tanácskozást. Az erdő népe érzi, hogy messze lesz az ítélet az igazságszolgáltatástól, jobb lesz innen távozni. Lelépnek hát, a nagyurak pedig megkegyelmeznek Csalavérnek, ártatlannak nyilvánítják, és kinevezik udvari bölcsnek, hiszen tényleg megállapítható, hogy ellenálhatatlan a malachús. Habár már senki sincs a tárgyalóteremben, de az ítéletet kihirdetik, hiszen a törvényt be kell tartani, minden körülmények között.

Ennél a jelenetnél erőteljesen megjelenik az a felelősségre vonás, amikor a hatalmasok hoznak ítéletet a kiszolgáltatottak fölött. Az államrendszer kritikáját olvashatjuk a sorok között, Móra gúnyosan bírál a radikális liberalizmus szellemében. Az igazságszolgáltatás mindaddig egy illúzió, amíg a bíróság a nagyurak érdekképviseleteként mondja ki a verdiktet. A könyv igazi szatíra, a magyar félfeudalizmus szellemes gúnyolása, az elnyomó rendszer jellegzetes hibáit állítja pellengérre, ahol az elnyomottak hiába keresik igazságukat. Az urak később megkapják a leckét, a cseles róka velük is a megszokott furfanggal bánik el. A sors fintora, hogy egyetlen esetben járnak túl a róka eszén, egy nyúl teszi lóvá, ám ebből a helyzetből is gátlástalanul mászik ki, gyermekeit felhasználva, akiket végül persze megment.

Kép forrása

Urak és kiszolgáltatottak

Móra Ferencre jellemző volt a társadalmi helyzetéből fakadó sértettségérzet. Nehezen viselte, hogy a magukat úrnak tartó alakok milyen felsőbbrendűen tudnak bánni az alacsonyabb rangú polgárokkal. Nehezen viselte, amikor megbízást kapott egy könyv megírására, ám a honorárium nagyrészén a miniszterek osztoztak, akik kiszervezték számára a munkát. Valamint az is, amikor – életfilozófiája ellenére – érettségi bizonyítványhoz kellett segítenie az úri polgárok gyermekeit. Ezek az élmények vezettek ahhoz a meggyőződéshez, hogy a kiszolgáltatottak számára nincs út álmaik megvalósításához. Ez a felismerés pályája korai szakaszán érződik igazán. Ennek hatására kapott költészetében kiemelt fontosságú helyet a szeretet. Fiatalon nősült és alapított családot, szerette volna körbevenni magát az érzelmi biztonság érzésével. Írásai őszinték és bensőséges hangulatúak, nyelvezetük egyszerű, ám körbe öleli őket egyfajta szelíd szomorúság. Egy megtört lélek ad védőburkot az elesettek számára, megérti az áldozatokat, elítéli a kínzókat. Írásaival átöleli az elesetteket, azonban maró gúnnyal fordul azok felé, akik az élet napos oldalában fürdőzve fittyet hánynak áldozataik szenvedésére.