Amikor már azt hittem, hogy a Disney örökké a Jégvarázs és az Aladdin presztízséből (és bevételéből) fog élni… akkor a semmiből egyszer csak feltűnik Mickey egér, és felkarol egy évszázados polinéz népmesét. Leönti a szokásos dalolós sziruppal, és így tálalja híveinek. És én csak annyit tudok mondani: milyen jó, hogy megerőltette magát!

Vízi-legenda
Istenek és félistenek tengeri világába csöppenünk. Pontosabban először egy apró szigetre, ahol a félmeztelen, tetovált törzsfőnök lánya arról ábrándozik, hogy milyen jó is lenne vitorlát bontani, és új földeket felfedezni. Szembe száll apjával és elhajózik… ám hajóját a vad tenger összetöri, és a kislányt a jószándékú áramlatok visszaszállítják a szigetre. Amikor hősnőnk már végleg beletörődött, hogy örökké egy helyre lesz zárva, a pusztulás hirtelen eléri a szigetet. A föld fertőzötté és terméketlenné válik, a malacok pusztulnak, és lassan már virágfüzérgyártásra sincsen alapanyag.
Miért? Nos, valamikor régen, Te Fiti, a Teremtő szívét ellopta a félisten Maui, aki így – akaratlanul – a pusztulást szabadította rá az emberek világára. A tolvajlás után ugyanis Te Ka, a vulkán szörny kiemelkedett a habokból, és lehelete/jelenléte szépen lassan, de minden szigetet el fog pusztítani a világon. Hacsak valaki nem találja meg az eltűnt Mauit, és nem viteti vissza vele az Istennő szívét! Na, vajon ki fog vállalkozni a kockázatos útra?

Moana
A kislány nagy lélegzetet vesz, és belevág... Segítőtársai: egy őrült kakas és maga a tenger, aki le akarja hűteni a forrófejű Te Ka-t. És a végtelen víz rejtelmei úgy nyílnak meg Moana előtt, ahogyan az ősi Polinézia hitvilága a nézők előtt. Míg hősnőnk a szokásos „lenni vagy nem lenni” és „a dolgok nem úgy alakultak, ahogy képzeltem” gondokkal küszködik, addig minket elvarázsolnak a látottak: a fényes dolgokat gyűjtögető óriásteknős, az alakváltó félisten és a kókuszdiókalózok. Hogy ezek hogyan és miért léteznek? Soha nem tudjuk meg. Egyszerűen csak jelen vannak a polinéz mesében és kész. És mert a mese nem bocsátkozik felesleges magyarázatokba, a történet megmarad frappánsnak és kiszámíthatatlanul izgalmasnak.

Disney-módi
Mivel ez a stúdió ötvenhatodik filmje, nem igazán tudok zsákbamacskát árulni. A szokásos ritmusra, az unalomig ismert mondanivalójú dalok csendülnek fel a kulcsjeleneteket lezárandó: többek között hallhatjuk „a magam alatt vagyok” éneket, „az elbizonytalanodtam” sanzont és a „most rátaláltam a bátorságra” nótát. De a mese többi része olyan eredeti és üde volt, hogy még emiatt sem tudtam haragudni az alkotókra. Hiszen miért is fűszereznék meg a jól bevált receptet valami kockázatos újítással? Néhányszor megdobbant a szívem a ritmusra, és ez több volt, mint amit reméltem. Főleg, mivel a mondanivalójára a mesének tényleg rárezonált a lelkem. A szokásos, higgy magadban, higgy a másikban és a szörnyek jóságában üzenet mellett ugyanis volt egy másik aspektusa is a látottaknak. Maui azért lopta el Te Fiti szívét, hogy az embereknek adhassa, hogy elnyerje imádatukat. Férfi főszereplőnknek végre rá kell döbbennie: ha nem békél meg önmagával, akkor semmilyen dicső tett nem fogja elhozni számára a boldog megelégedést… Igazán fontos üzenet, amit nem szabad elfelejtenünk, és át kell adnunk gyerekeinknek! Most a Moana című mesén a sor, hogy ezt megtanítsa. Főleg, mióta a tévé már nem adja le minden karácsonykor a Jamaikai bobcsapatot.

Elvarázsolódtam, na!
Hogy hogyan talált rá a polinéz legendára a Disney? Nem tudom. Örülök, hogy elhozta az életembe a vízi világot. És milyen kiválóan tette! A mesét nézve ugyanis önkéntelen késztetést éreztem, hogy megtanuljak vitorlázni! El akarok jutni önmagamban bízva „A”-ból „B”-be, közben szörnyekkel harcolni, és végül dicső tetteimet mozgó tetoválásokban megörökíteni… És ha belőlem, a távolságtartó, örök szkeptikusból sikerült ilyen reakciókat kiváltani a látottaknak, akkor bele se merek gondolni, hogy milyen hatással lehetett ez a mese a célközönségére! Lehet, hogy végre átadja a Jégvarázs unalomig énekelt dala a helyét egy másik rigmusnak? Még a végén tényleg ünnepelni fogjuk a tengert legyőző Fa Nándort hazatértekor? Esetleg, mint gombák fognak feltűnni a fűszoknyában táncoló, mezítlábas bölcsészlányok a Deák téren? Nem is tudom, hogy melyikkel járnánk a legjobban!