Yan Lianke kínai író szatirikus hangvételű regényei, novellái egyes darabjait be is tiltották Kínában, melynek következtében – bevallottan – néha öncenzúrára is hajlandó. A most ajánlott kötet, azt hihetnénk, ugyancsak tiltandó darab lehetett Kínában, de nem. A Lenin csókjai egy elég meredek darab, és már a kiadói ismertetőből is kitűnik, hogy itt bizony Örkény Istvánnal rokon a kínai szerző írói lelke. 

Kép forrása

Egy eldugott falu a hegyek között

A Méry Ratio összefoglalója meglehetősen velős: „Egy a hegyek mélyére szorult, mindentől elzárt kínai faluban a nyári hőség kellős közepén havazni kezd. A járás vezetője személyesen utazik a helyszínre, hogy felmérje a károkat, és hamar rájön, hogy a falu egytől-egyig fogyatékkal élő lakói lehetnek azok, akiknek segítségével megvalósíthatja saját ambiciózus célját: megvegye Lenin bebalzsamozott holttestét Oroszországtól.” Azt gondolhatjuk ennél furább helyzet bizonyára nem áll elő egy elszigetelt kínai faluban, de a folytatás tényleg minden képzeletet felülmúlóan meredek. „A sérült falusiak különféle rendkívüli képességgel bírnak: egy béna asszony falevelekre hímez, egy vak lány meghallja még a földre hulló tollpihe hangját is, egy süket férfi a fülére akasztva durrogtatja a petárdákat, egy féllábú akadályt ugrik.” A járás vezetője tehát egy rendkívül fura, mondhatni szürreálisan misztikus világba csöppen. A kérdés már csak azt, hogy miként tudná a „freak show”-szerű fura falusiak képességeit a saját maga megalomániájának alárendelni. 

Kép forrása

Turné Leninért 

A kínálószöveg így folytatja: „A járásfő társulatot szervez hát, hogy egy nagyszabású fellépőkörút keretében összegyűlhessen a Lenin teteme megvásárláshoz szükséges tetemes összeg.” Lianke ugyanakkor nem elégedett meg ennyivel és még egy harmadik dramaturgiai szálat is beleszőtt meséjébe. „A falu tiszteletbeli vezetője, a vörös hadsereg egykori katonanője azonban más tervet dédelget. A sokat megélt asszony egyetlen célja, hogy helyrehozza azt a hibát, amit az őt befogadó falu népével szemben elkövetett.” 

A Méry Ratio szerkesztői végül így zárják a kötet ajánlóját: „A Lenin-csókjai egy Kafka-díjas kínai szerző allegorikus regénye történelemről, hovatartozásról, áldozatról, felelősségről, generációs különbségekről, személyi kultuszról és Kína nehezen megismerhető, zárt vidéki közösségeiről.” 

Kép forrása

A szürrealizmushoz való féktelen ragaszkodás

Érdemes egy rövid időre Yan Lianke pályafutását elolvasni. Ebből kiderül, hogy az 1958-as születésű író Lenin csókjai című regénye olyanokkal együtt vált munkássága legjobbjai egyikévé, mint a Szolgáld népedet! vagy a Ding falu álma címűek. Azt a bizonyos Kafka-díjat 2014-ben kapta, illetve két alkalommal is felkerült a Man Booker-díj jelöltjeinek listájára. Lianka műveinek műfajmeghatározására saját szót alkotott, eszerint regényei, novellái bekategorizálására a mitorealizmus meghatározás illik, mely bizonyára irodalmi kísérletező stílusából és szürrealizmushoz való féktelen ragaszkodásából fakad. 1979-ben publikálta első novelláját, a sor azóta negyvennél tart, illetve tizennégy regénnyel teljes az eddigi terméshozam. Nem fikciós, tudományos, kritikai munkássága is jelentős. S ahogy olvasható a netlexikonban: „Yan az egyetlen kortárs kínai kreatív író, aki rendszeresen publikált kritikai értékeléseket a 19. és 20. századi irodalmakról. Ezek közé tartozik számos beszéd és párbeszéd, amelyet világszerte tartott és részt vett, valamint különféle elméleti írások.”

Yan Lianke: Lenin csókjai Méry Ratio, 2019.