Kello Diákkönyvtár sorozatunkban ezúttal egy igazi olvasmánycsemegét, a cigány népmeséket tartalmazó Csudatarisznya című kötetet ajánljuk olvasóinknak. A roma folklór eme gyöngyszemében tulajdonképpen a magyar népmeséhez hasonlóan a legegyszerűbb emberből válik sokszor mesehős, aki számos csudadologgal találkozik kalandjai során, köztük a címadó portékával, a csudatarisznyával.

kép forrása 

És rögtön hagy kezdjem ezzel, a Csudatarisznya című mesével. A történet főhőse a szegény cigányember, „akinek annyi gyereke volt, mint szitán a lyuk”, és mint olvassuk, sokszor előfordult, hogy nem tudott enni adni a lajkóknak. Egyszer megelégelte rossz sorsát, fogta a baltát és elindult, mondván: agyonüti az Úristen, amiért ennyi gyereket adott, de hozzájuk való ennivaló már nem. Útja során találkozott egy öregemberrel, akinek elmondta, hogy miféle szándék vezeti, amire kapott az öregtől egy olyan tarisznyát, melytől egy varázsige alapján kérni kellett csak és világraszóló terülj-terülj asztalkámat rittyentett, sok-sok finom ennivalóval. A mese folytatásában a király – aki nem mellesleg a szegény cigányember komája – elirigyli a csudatarisznyát és elkéri a főhőstől, akinek egész életére teljes ellátást ígér, amit persze nem tart be. A folytatást nem árulom el, de legyen elég annyi, hogy a sokgyerekes, nagycsaládos cigányembernek további csudákra és furfangra van szüksége ahhoz, hogy visszaszerezze a királytól a mesés tarisznyát. (A mesét IDE kattintva lehet meghallgatni Szegedi Dezső ízes tolmácsolásában.) 

A Csudatarisznya című kötet a fent idézett meséhez hasonlóan nemcsak további történeteket, de a cigányok hiedelemvilágát, vallási látásmódját, népszokásainak, hagyományaiknak egy részét, családdal, a közösségükön kívüli társadalommal való kapcsolattal, a felsőbb hatalmakkal, a megélhetéssel, a szerelemmel, a gazdagsággal, belső zárt világuk sajátságos törvényeivel is megismerteti az olvasót. Az pedig, hogy miért lett a Csudatarisznya című mese a kötet névadója, kiderülhet abból is, hogy az interneten több szakember is foglalkozik ezzel a történettel. Az egyik tanulmányban a Csudatarisznya alapján a cigány és a magyar népmesék hasonlóságait, különbözőségeit vetik össze, egy másikban pedig az úgynevezett multikulturális neveléshez illesztik, mint az azt kiegészítő anyagot. Itt olvashatjuk: „A roma népmesék gazdag hagyományokkal rendelkeznek, melyek sokszínűségükkel és mélységükkel jelentős kulturális örökséget képviselnek. Ezek a mesék nem csupán egyszerű történetek, hanem olyan narratívák, melyek mélyen gyökereznek a roma közösségek identitásában és világnézetében, egyben fontos eszközök a hagyományok átadásában.”