Kello Diákkönyvtárat bemutató sorozatunkban ezúttal a régen mellőzött, a legújabb időszakban immár kötelező olvasmány szerzőjévé vált Nyírő Józsefet állítja a fókuszba, mégpedig 1933-ban megalkotott, Uz Bence című művével együtt.

kép forrása

Az 1889-ben született és 1953-ban elhunyt Nyírő Józsefet a székely apostol aposztróf is megilleti, amellett, hogy a népies írók egyik különleges személyisége ő. Sorsa rendkívül kanyargós volt, melynek stációit profiljai jelezték: erdélyi író, kiugrott katolikus pap, politikus, újságíró, országgyűlési képviselő is volt. Irodalmi munkásságának értékelésére, elismerésére rányomták a bélyegét az 1940-es évek első felében tett kijelentései, megmozdulásai, politikai állásfoglalásai, miszerint elismerően szólt a hitleri birodalomról, korholta a zsidó honfitársainkat, illetve az 1944-45-ös, úgynevezett nyilas csonkaparlament tagja volt, ahogy a nyilasok Eleven Újságjának főszerkesztőjeként is dolgozott. Nyugati emigrációban is hasonló politikai közösségben munkálkodott, így volt, amikor például 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított, a horthysta és nyilas emigránsok szervezeteként tevékenykedő Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett. 

A kommunista állampárt idején természetesen ezek miatt tiltott irodalomnak számított, de legalábbis erősen periférikus volt publikálása. Irodalmi rehabilitációja a rendszerváltás után megtörtént, 2002-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal ismerték el művészetét, illetve egy jó ideje már kötelező olvasmány lett a diákság számára.

Uz Bence című regényéről így fogalmaznak a Kelló Diákkönyvtár ajánlójában: „A Tamási Áron Ábelének párdarabjaként számontartott pikareszk regényhősének, Uz Bencének, a havasi pásztor életének történeteiben, a székely néplelkének ezerféle megnyilvánulása és hangulata tükröződik. Az őstermészet romlatlan emberének történetét átszövi, és gyönyörűen kihímezi Nyírő József prózában is költői nyelve, gyönyörű és folyamatos mesélőkészsége.” Az Uz Bence valójában egy elbeszélés füzér, mely epizódok mindegyikének hőse a címadó, a székely pásztor, aki a góbéság, emberség, jellegzetes humor, identitástudat klasszikus figurája. Rajta keresztül, mint egy rendkívül részletes fotón keresztül ismerhető meg a székely nép sorsa, a székely táj szépsége, illetve a természet és a benne élők harmóniája. Minderről egy elemző így fogalmazott: „Nyirő regényeiben is a havasok világában mozog a legotthonosabban. Uz Bence című művében (1933) a híres tréfacsináló Bence túljár az úri vadászoknak, az állam embereinek eszén, kalandor vállalkozásokba kezd, keresztet ácsol, sőt imádkozni tanítja a medvét. A regényhős szép emberi tulajdonságok hordozója is: hatalmas fizikai erő, életrevalóság, tréfálkozó kedv, a szegényekkel való együttérzés, segítőkészség jellemzi. A főszereplőben az író a székely nemzetideált festette meg, azon vonásokat emelte ki, amilyennek népét látni szerette volna.”