Bűnügyi regény? Pszichoanalitikus példatörténet? Pszeudo-romantikus pesti bulvársztori? Vajon melyik lehet Babits Mihály A gólyakalifa című regénye, melyben egy kettős személyiséggel bíró fiú, majdan férfi észveszejtő fordulatokkal bíró sorsát követhetjük végig? Kello Diákkönyvtár darabjait bemutató sorozatunk ezen részében a 20. századi magyar irodalom kiemelkedő prózaművét kínáljuk olvasóinknak.

A gólyakalifa borítója /kép forrása/

Álom és valóság

Babits Mihály A gólyakalifa című műről ezt olvashatjuk a netlexikonban: „A gólyakalifa Babits Mihály első regénye. A mű egyszerre lélektani és detektívregény, a személyiséghasadás és személyiség-megkettőzés modern lélektani földolgozása.” Érdekes megközelítés lehet, hogy ha Babits ennyire sikeres volt a prózában, akkor miért nem ezzel foglalkozott, hiszen – bár ezekről a halála utáni fejleményekről maga az alkotó természetesen nem tudhatott – „a regényt több mint hússzor adták ki első megjelenése óta, film készült belőle, később színre is vitték, és azóta is játsszák. A mű többek között angol, német, cseh és finn nyelven is megjelent.”  És ha már film akkor idecitálom Andrien Lyne Jákob lajtorjája című amerikai filmjét, melyben – hasonlóan Babits ’gólyakalifájához egy kettős személyiség, egy álom és valóság váltógazdasága mentén halad a vésztjósló történet. 

A gólyakalifa első kiadásának borítója /kép forrása/

Freudi alapon

Voltaképpen még el sem olvastam a Kello Diákkönyvtár ajánlóját és máris úgy gondoltam, hogy A gólyakalifa valójában amolyan freudi példamese, aztán ezt olvastam a kiadó oldalán: „A mélylélektani freudi alapokra épülő regény főhőse, Tábory Elemér, a (post)modern kor állandó tudathasadással küszködő tömegemberének prototípusa. Egymást váltogató álmai, amelyekről a regény végére kiderül, hogy saját gondolatai, személyiségének egymást elfedő rétegei, végső kétségbeesésben öngyilkosságba taszítják.” Elnézést a spoilerezésért. 

A gólyakalifa az első kiadás óta egy sikerregény, sokszori kiadása és megfilmesítése, színpadi feldolgozása, sőt, animációs film adaptációja is mind arra utal, hogy Babits Mihály ezen alkotása minden korszakot és nemzedéket képes megszólítani, szórakoztatni, oktatni. Érdekes irodalom- és filmtörténeti adalék, hogy mű filmre vitelében, mint forgatókönyvíró Karinthy Frigyes is segédkezett, amikor 1917-ben Korda Sándor rendező megfilmesítette a regényt. 

Babits Mihály /kép forrása/

Újságcikk nyomán

Tábory Elemér két társadalmi osztály képviselője egyszerre, az jó iskolába járó eminens tanuló és a szakmunkás ifjú figurájának életét éli. Valóság és álom, nála ez egy rendszeresen váltakozó periódus szerinti pepitasor, mely iskoláskorától tart fiatal férfivá éréséig. Gondolatai és cselekedeti folyton egymásba kavarognak, gabalyodnak, hiszen – akárcsak egy skizofrén elménél, úgy nála is – mindig rejtve marad előtte, hogy melyik „megélt” realitás az igazi. A mű különleges adaléka egy speciális epilógus, melyben Babits Mihály (nem mellesleg Móricz Zsigmondnak írt levélként) elárulja, hogy ezt a történetet egy újságcikk ihlette, mely egy halálesetről szólt, melyet rejtély övezett a nyomozás elégtelensége miatt. Babits újrajátszotta a bűnügyi esetet, de legelőről kezdte, s kiötlötte Tábory Elemér figuráját, az ébrenlét és álmok kettős személyiségét magában hordozó fiú, majd férfi sztoriját.

Borítókép: Részlet az 1917-es adaptációból, a Korda Sándor-féle A gólyakalifa című filmből /kép forrása/