Varga Imre új kötetében, mely a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában ez évben látott napvilágot, Halmai Tamás ajánló gondolatait felidézve: alanyi számvetés és hazafias szatíra fér meg egymás mellett…egy poétikai meditáció szolgálatában.

Kép forrása

Zen

A pozsonyi egyetemen magyar-filozófia szakán végzett szerző 1982 óta él Magyarországon, a Szép Versek antológiájából is jól ismert költő, 2022-ben a korábbi elismerések mellett Illyés Gyula-díjban részesült. Varga Imre így vall önmagáról egy vele készített interjúban: Drámai lény vagyok küzdelmekkel és földre esésekkel a létezés, a tiszta öröm megtapasztalásáért. És valóban, ha eltűnt hiányok nyomába eredünk, megtapasztalhatjuk, hogy az alkotói szenvedély folyamatos ébrentartásához szükségünk van a szenvedés küzdésvágyat fokozó inspirációjára. Az átélt fájdalom pedig értelmet ad a trauma-élményeknek, segít azok feldolgozásában, s már nem akarunk a puszta elismerésre törekedni, egyszerűen feloldódnak bennünk olyan negatív viselkedésminták, mint türelmetlenség, önsajnálat, s a világban való győzni akarás olykor agresszivitásba torkolló ’kegyetlensége’.

Budai Katalin egy a szerző munkásságát értékelő írásában kiemeli, hogy Varga Imre átlép a mindennapokból a mindenség felé, alanyisága betölti az univerzumot. Mindez lehetővé teszi, hogy a szerző elérje és megtapasztalja a lehetetlent, megpróbálja azt valóságossá tenni, úgy, ahogy a Hálóval a felhőt soraiban mi is átélhetjük: Bolond a parton / hálóval merítgeti/ vízből a felhőt.

Varga Imre költészetének helyes értelmezéséhez tudnunk kell, hogy léttapasztalatai hogyan vezették be a testen túli tudatosság terébe, hogyan jutott el annak a belső erőnek a birtoklásához, mely a meditáció lényege, hogyan jutott el a csend kegyelmi állapotába, ahol a kiüresedést majd a visszatalálás követi. Ennek az állapotnak az eléréséhez nagy segítéségre volt mestere, aki bencés szerzetes és buddhista volt egy személyben.

A zen meghatározó élményvilága itatja át Varga Imre költészetét, meditációin keresztül közvetlenül jut el létkérdésekhez, melyek érzelmi életének viszontagságait éppúgy feltárják, mint a fizikai világgal való kapcsolatát. Mindez lehetővé teszi, saját önvalójába való bepillantását. A dolgok valódi természetének megismerése persze az élet helyes-helytelen értelmezésének tanácstalanságát is felvillantják. Ha a zen lényegét befogadni akarjuk, tudnunk kell, hogy nem vallás, hanem gondolkodásmód és meditáció együttélése, Márai Sándor fogalmazásában, a zen amit tanít, mindennél tágasabb és szabadabb.

Kép forrása

Hatuma

Varga Imre életrajzából azt is megtudjuk, hogy hogy a szlovákiai magyar költők elhíresült antológiájának abban az időben legifjabb tagja volt, az ezzel kapcsolatos bonyodalmak miatt ellehetetlenedett Csehszlovákiában maradása, így verseiben a szűkebb-tágabb társadalmi környezethez való viszony is felbukkan olykor meglehetősen szatirikus megfogalmazásban.

Ezt az életérzést és személyes megtapasztalást dolgozza fel a kötet záró ciklusa, az Agóra. Nyilvánvalóan a címadás sem véletlen, gondoljunk csak a piacon hömpölygő embertömeg nagyon is jellemző szabadszájúságára. Nem tudni pontosan, mikor keletkeztek ezek az írások, jóllehet, az utolsó vers alatt 1980 szerepel, ami nyilvánvalóan a megírás dátuma. A szerző Kölcseyt idézi, s a ’régi dicsőséget ’kéri számon, hiszen mára romlás, kudarc lett része e tévelygő világban.

A költői képzelet célja a pusztulás, a halál és az elmúlás félelme ellen próbálja megvédeni az embert. A teremtő energiára pedig nagy szükség van a belső béke megteremtéséhez is, hiszen ahogy a Szétdarabolt versmondatokban megfogalmazza: Mire vártam? Kire vártam? ... Kísértetként e hazában. / S most költőként is hazátlan… Darabokban a versmondatok, / és tél van, és reszket az ország. Nem rejti véka alá véleményét, fogalmazása olykor megdöbbentően szarkasztikus: ’serény hűbértolnokok ’veszik körül, ott, ahol élen jár az „árnyékszék irodalom”.

Nem hagyhatom ki a Hatuma ballada megemlítését sem; ez a vers különleges szerepet kap a kontextusban és természetesen az olvasót is tájékoztatni kell a helyes értelmezéshez. Egy kis búvárkodást követően hamarosan megtudjuk, hogy a pesti szleng alkotása a ’hatuma’, mely a határon túli magyarokat összefoglaló csoportnév. A versnyelv, a szóalkotás meglehetősen pejoratív tartalommal töltődik itt fel, a megértéshez igazán nagy segítség Száraz Dénes írása a felvidék.ma oldalán. (Hatuma anyama, hatunem anyanema) Bárhogy is gondolkodunk és bármennyire panaszos-felháborodott-gúnyos a vers hangvétele, valahogy talán mégis meg kell különböztetni a kül-és belhoni magyarokat.

A ’hatuma’ valami törzsi hovatartozás-érzést kelt az olvasóban, s a tagok, bár különböző platformokon tevékenykednek, más élményekkel, más tapasztalatokkal és infrastruktúrával rendelkeznek. Az Egy erkölcsi realista pedig tűpontosan fogalmaz a Balassi idéző kezdő sorok után, utalva a helyzet tarthatatlanságára.  Mindegy, félhold / vagy kereszt néz le rája. / A valóság: realizmus. / Ez a se hal, se hús/ esztétika […] Az erkölcsi realusták / maguk így aratnak. / Feszíts csak önjelölet vitéz! /Ürülékszagú körben a vidék.

Kép forrása

Zazen

A Hokuazon ciklus haikui valójában ’rögtönzések,’ pillanatnyi benyomások és megtapasztalások sűrítményei, rövidségük ellenére is mindannyiszor gondolkodásra, meditálásra inspirálók.  És jó, ha tudjuk, hogyan vall Varga Imre poétikai meditációiban a lét lényegéről: Az ember és a mindenség egymást tartja fenn. A világ táplál. Én meg a világot úgy, hogy átszemélyesítem (a mélyre látok), amit nekem mutat. Ennek ismeretében már egyértelművé a válik az olvasó számára is a Mindig üzenete: Közelítheted, / távolíthatod. ITT VAGY! / Nem lehetsz máshol. És nem lepődünk meg a Zazen tanácsán sem: Akkor történik /mindig veled a legtöbb, / ha semmit sem teszel.

Talán már sejtjük is, hogy a zazen is egy bizonyos meditációt jelent, melyben a légzés figyelése történik ülő állapotban.

Voltaképpen Varga Imre költészete is a nemlét és a mulandóság tagadását helyezi előtérbe?! Mélyebb ismeretek hiányában ez a kijelentés akár kérdés is lehet, hiszen minden mindennel valamilyen formában összefügg. Varga Imre alkotóenergiája a megismerés vágya, a fokozott életintenzitás ereje, ideák utáni vágy, harmónia és szabadság utáni vágy. Olvasáskor mintha William Wordsworth angol költő szavai csengenének a fülembe: a nyelvet a költő képzelete alakítja az emlékezet törvényei szerint.

Varga Imre költészete egyszerre kelti a realitás és az irrealitás érzését, a külső és a belső élmények összekapcsolódását.  Jó szívvel ajánlom versei mélyebb megismerését, hiszen az ilyen írások segítségével tudjuk felszabadítani az emberi lélekben rejtőző életerőt, s abban az illúzióban is részesülhetünk, hogy az ember képes tökéletes összhangba kerülni a világgal.

Varga Imre: Bolond a parton. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024.