Hadd kezdjem egy kedves történettel, ha megengedi a Kedves Olvasó. Evangélikus gyülekezetünkben nagyon régóta hagyomány, hogy a május első vasárnapján, anyák napján, a hívek virágokkal érkeznek a templomba, hogy azokat még az istentisztelet előtt az oltáron lévő vázákba tegyék. Virágot ilyenkor az oltárra az is, akinek él, és az is, akinek már nem él az édesanyja. Ahogy ilyenkor mondani szoktuk, „az előre ment édesanyák így megkapják gyerekeiktől a virágokat, a köszöntést”. Mostani könyvajánlónkban nem feltétlenül az ideális anya-gyerek kapcsolatról szóló köteteket kínálunk, az egyik részben pedig egy függőségben szenvedő édesanyag és gyermeke közös küzdelméről adunk számot.

kép forrása

Anya, a stresszes

Dr. Sheryl Gonzalez Ziegler pszichoterapeuta, író, előadó, népszerű média-közreműködő egyéni, bár nem ritka megközelítésben írt könyvet az anyák életéről. A Kiégett anyák kézikönyvét kétféle olvasónak ajánljuk, az egyik a címszereplő, a másik a párja, aki talán nem is gondolja, hogy oldalbordájának milyen kemény élete van a feleség, az anya, a háztartásvezetés és még számos más rendszeres feladat elvégzése miatt. Ziegler nemcsak praktikus tanácsokkal látja el olvasóit, de humorérzékét felhasználva szolidarít és érzékenyít kiégett anyák témakörben. A szerző ráadásul elsőként a kiégés okait, az oda vezető utat tárja fel kötetében, megvilágítva ezzel annak lehetőségét is, hogy miként kerülhető el az áldatlan állapot. Mint írásában elárulja: tudását két évtized alatt szerzett tapasztalata alapján összegezte a könyvben. A tudós-író arra is kitér a kötetben, hogy az anyaszerepben kiégett, stresszes életet élő nő megmentése, rehabilitációja mellett milyen megújhodási lehetőségei vannak az anyákhoz tartozó családnak, férjnek, gyerekeknek és más rokonoknak, esetleg közeli barátoknak. A könyv kiadója egy ponton így ajánlja a kötetet: „Dr. Sheryl Ziegler - pszichológus és családterapeuta - jól ismeri az anyukák stresszét és a bűntudat terhét, mert gyakran érzik úgy, hogy nem tesznek meg eleget a gyermekeik boldogságáért. Háromgyermekes anyaként - mint sok történetének szereplője - felismerte és megérti, hogy a modern anyákat túlságosan kimeríti a kudarc elleni harc, az elszigeteltség, az önbizalomhiány, és ez már a családjukban is érezteti a hatását. Ez a „vény nélkül is használható program” megtanítja a „kiégett anyukáknak”, hogyan alakítsák újra az életüket, hogyan érezzék jól magukat a bőrükben, és hogyan segítsék gyermekeiket és családjukat - stressz és bűntudat kialakulása nélkül.”

kép forrása

Anya, a tabudöntögető

Murinai Angéla egy tragikus sorsú, de terhei ellenére keményen küzdő alkotó, aki először Gumiszoba elnevezésű blogjáról lett országszerte híres. 2016-ban egy máltai nyaraláskor elvesztette legnagyobb fiát, majd 2018-ban férje halála után kezdte meg írói pályafutását. Feminizmussal, politikával, társadalmi kérdésekkel és kultúrával foglalkozó korábbi munkásságát egy mélyebb, tartalmasabb szint váltotta fel, és 2021-től sorra jelentek meg regényei, így a – fia halála kapcsán írt – Mikor feltámad a szél, a 10 okom a haragra: nőnek lenni egy macsó világban, - németországi kitelepülésük hatására írt – Ich bin aus Ungarn és most ajánlandó Anya szív: anyának lenni egy macsó világban címűek. Ez utóbbinál máris érdekes apróság, hogy a Wikipédia rész szerzője talán szemérmességből, vélt vagy valós félreértésből, félrenézésből Anyaszív-nek írta a címet, holott annak eredeti változata pontosan jól utal már arra a kettősségre, mely az anyai szerep örömeire és nehézségeire utal. No, de nézzük is, hogy miért szív az anya! A „tabudöntögető esszékönyv a patriarchátus okozta károk közül most az anyaság kínjaira hívja fel a figyelmet”, olvasható a kiadói ajánlóban és lelki szemeim előtt máris felrémlik, ahogy minden esetben az ilyen témáknál: de vajon milyen lenne egy markáns matriarchátusi alapokon nyugvó (?) társadalom…? Mindenesetre míg a válasz megjön, nézzük a patriarchátus kritikáját és lapozzunk bele az Anya szív-be. Murinai 1700 anyával készült beszélgetésre alapozva állította össze esszékollekcióját, melynek révén csattan ki a valóban tabudöntögető kijelentés: nők tömegei szeretik gyerekeiket, de utálnak anyának lenni. Egész pontosan ez egy kérdőjeles mondat tőle, de ahogy olvasható, a szerző pontról-pontra végigveszi annak a világnak a szerkezetét, melyben a férfiak határozzák meg, hogy mi, hogyan legyen, hogy minek mi legyen az értelme, oka, sorrendje, értéke, stb. A tabuk sorában olyan témákkal találkozunk a könyv lapjain, mint többek között: a „jó anya” hazug ideája, a gyereknevelés irreális terhei, a párkapcsolati magány, a bántalmazó gyerekek (!), az anyai, feleségi szerepben való kiégés, hogy a két klasszikust, a depressziót és az alkoholizmust se hagyjuk ki.

kép forrása

Anya, a függőségben szenvedő

Végezetül egy méltatlanul keveset reklámozott, az előzőhöz hasonlóan tabudöntögető kötetről. A muter meg a dzsinnek címűről is essék szó, melyet a megjelenése után nem sokkal a Könyvkultúra Magazin is az olvasók figyelmébe ajánlott. Akkor többek között így fogalmaztunk a kötetről: „Elekes Dóra író, aki saját elmondása szerint sem nem pszichológus, sem nem szociális szakember, kellő alázattal és főleg mély empátiával nyúlt az alkoholista anya és gyermeke kettősének témájához. Ez a téma pedig kényes, és ha jól megfigyeli a könyvolvasók társadalma a tabufeloldások, vagy csak simán, a feloldások könyveinek korszakát éljük jelenleg. A muter meg a dzsinnek is ilyen könyv, mely ugyan nem vaskos és nem is tudományos, hiszen irodalom, mégpedig novella formátum, mégis sok mindenre tanít. Elsősorban tehát arra a gondolatkörre, melyet az alkoholbetegségben szenvedő szülőtől szenvedő gyermek gondolatköre, melyet a legritkább esetben hall meg a külvilág.  A szenvedélybetegségek egyik leginkább pusztító fajtája egy felnőtt családtag számára is nagy kihívás, nem, hogy gyermeknek, mi több a szenvedélybeteg gyermekének. Elekes Dóra kötete nemcsak a tabudöntés miatt zseniális és bátor, de azért is, mert bizony ő rátalált arra a hangvételre, melyben igenis van kedves báj, kedves életlátás, gyermeki tisztaság, meseszerűség és urambocsá’, humor, kedves, bájos, gyermekhumor.” Érdekesség, hogy a 2015-ben először megjelent könyvet 2020-ban kisfilm változatban dolgozta fel Németh Anna rendező, illetve a vele együttműködő stáb, melyben jelentős részben a Soproni Petőfi Színház alkotói dolgoztak.