A budai hóhér című sorozat első kötetéről (A háromfa hölgye) lelkesen írtam nemrég, így aztán érthető izgalommal és várakozással vettem kézbe az immár jóval vaskosabb, nagyobb lélegzetű második kötetet, a meglehetősen figyelemfelkeltő című Az Úr szukáit. (Mielőtt bárki rossz lenne, miután rosszra gondolt – a kifejezés a Domonkos-rendre, „az Úr kutyáira” utal, mindenféle pejoratív értelem nélkül, logikusan kontextusba és sztoriba ágyazva.) 

Kép forrása

Halál a zárdában

A történet főhőse továbbra is Marcus, a Mátyás korában Budán működő hóhér, illetve Regina, Marcus kedvese, aki a Molnár utcai fürdőházban dolgozik – az ő szerelmük és évődésük tartja össze és ellenpontozza a nyomozást (ízlés dolga, de szerintem a kelleténél kicsit gyakrabban megakad a történet, hogy ennek a szerelemnek a fázisait követhesse az olvasó: Marcus heves és – egyébként igen élvezetes – klasszikus erotikus verseket bevető udvarlási módszertana és Regina csábos mozdulatai, testének tökéletessége és kívánatossága persze minden igényt kielégít, csak éppen húszoldalanként), amelyet nem más, mint maga Szilágyi Erzsébet rendel el – vagy inkább meg: a Szűz Mária-sziget zárdájában ugyanis egyre-másra halnak meg az apácák, ráadásul borzalmas kínok között, a szent legendákat megidéző módokon, és ez, vagyis ennek híre önnön súlyán túl veszélyeztetheti Boldog Margit szentté avatását is, amire pedig egy egész ország vár. A hiszékeny nép egyenesen Margit túlvilági bosszújáról beszél, viszont Marcus – és a szinte segédnyomozóvá előlépő Regina – gyanítja, hogy ennél prózaibb oka van a haláleseteknek. 

Kép forrása

Ki gyilkol és miért?

Ha lehet ilyet mondani, ez a kötet még az elsőnél is izgalmasabb, és a krimi minden szabályát olyan ékesen prezentálja (kezdve a titokzatosságtól, látszólagos ok-nélküliségtől a logika segítségével összerakott és szépen kiteljesedő képen keresztül egészen addig, hogy ki a gyilkos és mi a motivációja), hogy öröm nézni. Ha csak ennyi volna a könyvben, akkor is az egyik legjobb krimi születését ünnepelhetnénk, de Az Úr szukáiban ennél több van: egészen filmszerű, pompás dramaturgiával dolgozó mű a könyv, és mivel hőse – olvasóborzongató módon – maga a budai hóhér, olyan alulnézetből? perspektívából? különleges fénytörésben? olvashatunk a hajdani mindennapokról, hogy az embert kirázza a hideg. 

Gráczer L. Tamás szabatos, távolságtartó stílusa és leírásai aztán be is tetőzik az egészet: „Akasztás, mert éjjel tört be. Kerékbe törés és máglya, mert szent helyen tette ezt. Ha ráfogják, hogy valamit még el is tulajdonított, kezdésként levágják a karját, sőt istenkáromlással is megvádolhatják mint eretneket, aki megszentségtelenítette a zárdát. Azért meg kivághatják vagy kitéphetik a nyelvét. Az igazán ügyes hóhérok – látott ilyeneket Itáliában, munka közben – meg tudták csinálni, hogy a bűnös akár az utolsó pillanatig életben maradjon az ilyen összetett halálbüntetések során.” (Itt bezárom az idézetet, de elárulom, hogy egyoldalnyi részletes és rendkívül pontos kutatómunkát sejtető leírás következik arról, mindezt hogyan csinálták.)

Külön érdekes, ahogy Regina – már persze mikor éppen nem Marcust csábítgatja mindegyre hosszú lábával stb. – maga is nyomoz, illetve segít a hóhérnak: nem afféle csodálkozó, ámuldozó és egyik ájulatból a másikba eső Watson-figura, hanem ésszel és tudással (tud például olvasni) következtet, és érdemi előrelépéseket köszönhet neki is a nyomozás menete. 

Kép forrása

Halott anyagból

Mindemellett betekintést nyerünk nem csupán a hóhérmunka és a Nyulak szigetének mindennapjaiba, pénzügyeibe, intrikáiba, hanem ékes szövegeken keresztül a teljes korabeli, ránk maradt irodalmi szövegekbe is, a magyarul éppen nyiladozni kezdő, Szent Margittal kapcsolatos legendáriumba. Annyi részlet, annyi kutatómunkát bizonyító apróság van ebben a könyvben, hogy szinte felsorolni is lehetetlen – de például ahogy Marcus fizetését a korabeli viszonyokhoz igazítja a szerző, azzal szinte bárminél hitelesebbé teszi a történetet. Amikor pedig a hóhér kedvesével együtt – két enyelgés között – „rekonstruálja” a gyilkosságokat… hát az nem semmi olvasmányélmény, igazi ritkán hozzáférhető és ritkán feltalált nagyszerűség. Gráczer L. Tamás tökéletesen ura ennek a kornak, történetnek, egészen a legapróbb hajszálerekig hatolóan. Nagy öröm, hogy ilyen regények még megszületnek napjainkban. 

És közben, ha ernyedne az olvasó, vagy a történet (ritkán teszi!), hirtelen ilyenek ugranak a szeme elé: „Magas rangú látogatói hajlamosak voltak megfeledkezni arról, hogy milyen mocsokkal jár a munka, amit végez. Pedig az enyv, amivel fatáblát ragasztottak a könyvek borítójául, a finom bőrkesztyűk, amit a kezükre húztak, a pergamen, amire időnként írtak, a róka-, nyúl- és a mindenféle nemes állaténak hazudott macska- és kutyabunda szinte kivétel nélkül az ő udvarából származott Budán. A legszebb dolgok néha a legnagyobb mocsokban születnek. A halott anyagból, amit jóformán figyelemre sem méltat senki. Csak a hóhér.” 

Remélem, hogy sok kötetnyi folytatás lapul még a tarsolyban, és A budai hóhér felcímű sorozatnak egyhamar nem lesz vége honi irodalmi lankáinkon, (budai) hegyeinkben. 

Gráczer L. Tamás: Az Úr szukái. A budai hóhér sorozat második kötete. Krimi ma. Prae Kiadó, Budapest, 2023.