Április első hétvégéjén tartjuk a roma kultúra napját Magyarországon. Ehhez igazodva kínálunk olvasóinknak néhány könyvet a témában.

kép forrása

A cigány szegkovács meséi

A Sosemvolt cigányország egy különleges gyűjtése azoknak a történeteknek, melyeken keresztül megismerhető a roma kultúra egy bizonyos szelete, a történetiség, a vallási- és hiedelemvilág egy része. A Bartos Tibor által összeállított kötetben Nápó bácsi mesél a gyerekeknek, mely mesélésekből mindig valamilyen érdekes, tanulságos igaz mese kerekedik ki. Az öreg szegkovács így beszél egy helyen a kötetben: „Azt se tudják a gádzsók, hogy a romák dolgoznak nekijük, hogy sukár házuk lehessen. Mert az ácskapcsot ki csinálja? A roma. Ki a rabic szeget? A roma. Ki a szárnyasszöget? Az iszkábát? A sarokszöget? A roma. És ki tudja, hogy roma csinálja mindezeket? A roma. Nem tudja senki, csak hogy tetvesek meg lopnak. Nincs is becsületünk, ahogyan a nóta mondja: Vered Isten, vered / Akit akarsz, vered / Rám is rám járt kezed / Nagy bánattal vertél / Nincsen pénzem, nincsen / Két krajcárom sincsen / Hogyha pénzem volna/ becsületem volna."

kép forrása

Woman is the nigger of the world

John Lennon dalának címe tulajdonképpen a mai élő felkiáltójel, ráadásul a Black Lives Matter, illetve politikai korrektség-(ál)kultúrájának köszönhetően ma már újként ilyet bele se lehetne énekelni egy sokak felé kihangosított mikrofonba. A nő a világ négere, hallhatjuk ma is felvételről Lennontól és ha komolyan vesszük a 20. század egyik legnagyobb popművészének megállapítását, akkor tudhatjuk, az olyan diszkriminatív helyzetben élő nemzetiségek, mint a cigányság, azon belül többszörösen is sújtottak az oda tartozó lányok, nők. A helyzet az ezredforduló utáni évektől változott valamelyest, a többségi társadalom normáihoz oktatás, nevelés rendszeréhez való betagozódás, a munkát elsőszámú tevékenységként és családmegtartó alapként alkalmazó romák új nemzedéke él lényegesen jobb egzisztenciális és kulturális helyzetben. Egy részük viszont nem és a rosszabb, árnyékosabb szelet a lányoknak, nőknek jutott ki inkább. Erről szól a Viktória – A zürichi expressz című film, amelyben a mélyszegénységből kitörni vágyó Viktória Svájcba megy, hogy ismerős cigány nőtársai életét élje. Amazok időnként hazatértek a messzi, nyugati országból, ahol elmondásuk szerint csupán takarítói munkából fényes jólétet tudtak maguknak teremteni. Viktóriában megszületik a döntés, elindul, hogy ő is szerencsét próbáljon Svájcban, ahol természetesen kiderül, hogy egész egyszerűen a klasszikus szituációról van szó: agresszív stricik és verőlegények kényszerítik prostitúcióra azzal, hogy már az elején elveszik útlevelét, és egy „nőszálláson” helyezik el, ahol több prostituált él összezsúfolva kell élhetnek egymás mellett. Ebben a moziban szikár egyszerűséggel peregnek a kiszolgáltatottság és erkölcsi lepusztulás pokoli mindennapjai, melyből egy idő múlva Viktória végül kitörni szándékozik. A film tökéletes és egyszerű módon világít rá, hogy milyen sok hiánya van még a magyar-, illetve kelet-európai cigányság sorsa, életkörülményei rendezésének a kultúrában, a szocializációban is.

kép forrása

A cigány alkotó művészete az egyetemes kultúra része

Előre is elnézést kérek azoktól, akik már olvasták mellékelt ajánlómat, de hát nincs mit tenni: Bari Károly rajongó vagyok. A cigány származású Bari monográfiáját elolvasva, szívbe és lélekbemarkoló verseit olvasva és szédítően szépséges rajzait, festményeit látva gyorsan és könnyen nyert meg magának az alkotó. Ezért idézem minden roma kultúra napja alkalmából (amúgy csak harmadik alkalommal) az életművéről készült írásomat. „A művész 1952-ben, egy borsodi kis hegyi faluban, hétgyermekes cigánycsaládban született. Bari Károly életműve ezzel a könyvvel tetőzött be, s üzeni mindenkinek, de főleg a magyaroknak és a magyarországi cigányoknak, hogy a szegénységből az egyéniség és a szorgalom együttesével egyetemi szintre juttathatja a roma embert is. Alakja nemcsak azért kiemelkedő, mert tehetségét mindvégig kamatoztató és sosem elpazarló módon adta élete és mások élete megjobbítására, és nem is csupán azért, mert a 70-es években, forradalmi témájú versei miatt börtönbe zárta a Kádár-rendszer szigora, hanem, mert lírai és képzőművészeti munkásságának magas értéke okán az az egyetemes kultúra jogos részévé tette. A vaskos kötet egy vaskos, tartalmas, gazdag alkotói élet lenyomata, melyben a lírai és prózai írásokban, valamint különböző újságokba, folyóiratokba készült cikkekben, interjúkban nemcsak a cigányság 20. századi társadalomtudományi és szociografikus története, de teljes magyar társadalom egyfajta keresztmetszete is benne van. Bari képzőművészeti tevékenysége, a kötet méltóságához és ünnepélyességéhez illőn szépen kivitelezett reprodukciókban jelenik meg, s mutatja be azt a színes, misztikus és néprajzi szempontból is minden elemében visszatükröződő világot, melyből nagyban ismerhető meg a magyar-, illetve a világ cigányságának kultúrája, hitvilága, folklórja.”