Nagyatádi Horváth Tamás minden versének bölcseleti mondanivalója van, lírai köntösbe ültetett sorai intellektuális-filozofikus töltöttségűek. A szerző személyes utazásra invitál bennünket egy metafizikus univerzumba, ahol velünk együtt akar elmélkedni a szellem és a lélek világteremtő jelenlétén.

Kép forrása

Titkos fonal

Az eredendően agrármérnöki végzettséggel rendelkező szerző hihetetlen érzékenységgel és beleérzéssel közelíti meg a mindennapi csodákat, lebontja azokat a korlátokat, melyek elválasztják a lelkünkben uralkodó káoszt az univerzumban uralkodó káosztól, de ugyanakkor a természet szerves részeként jól tudjuk, hogy a körülöttünk lévő dolgok összetett képződmények, s fel kell tárnunk, mi az, ami a jelenségek viszonylagosságának alapjául szolgál. Nagyatádi Horváth Tamás egy, a közösségi oldalon olvasható gondolatában így sűríti élet-értelmezésének lényegét. A világegyetem létezése egy titkos fonal, amire fel vagyunk fűzve mind. Aki vele lélegzik, örökké él.

A szerző három ciklusba rendezte a kötetben szereplő írásokat (Van, Cselekszik, Él) A lírai szubjektum tárgyakon, természeti jelenségeken, élőlényeken keresztül támpontokat jelöl ki, melyek az önmegértés kereteit is kijelölik. Egy növény, egy természeti jelenség, egy élőlény, mint az univerzum látszólag kevésbé fontos, de mégis kihagyhatatlan része, egyértelműen feltárja és megerősíti, hogy minden élőlény tudja a helyét és betölti hivatását, így válik érthetővé számunkra, hogy a tapasztalati világ mennyire valós vagy mennyire látszat, mennyire járul hozzá az örökérvényű igazságok megfogalmazásához. Idézzünk erre néhány példát: És minden világ tudja a helyét/ a maga virágának/rózsaszín kelyhén…(Cseresznyevirág), Egyik pillanatban még nincs itt, /másik pillanatban már nincs itt/pedig közte vele volt/ az örökkévalóságról szóló ígéret, (Galamb), És araszol a világ, párájából/ újabb teremtésmítosz csapódik le: a mindenség egy bolondgomba/lemezei végtelen országutak, (Vezet)

Kép forrása

Shambalában

Nagyatádi Horváth Tamás világértelmezése arra utal – ami a szerző személyes ismerete nélkül egyfajta hipotézis csupán –, hogy vonzódik a keleti vallásokhoz, a misztikusokhoz, így el tudja fogadni, hogy a köztes létállapotokból való megszabadulás, a létezés különböző szintjeinek átmeneti állapotváltozásai miatt a tudat vizsgálata során korlátokba ütközhet, mert a mögöttest ént a megrögzött szokások lefedik. Talán az álmok üzenethordozó szerepén keresztül a tudat tiszta természete is megismerhető. A szerző nyilvánvalóan jártas a filozófiában és a pszichológiában is, s elfogadja Carl Jungnak azon megállapítását, mely szerint érdeklődésünk elfordul a haszontalanságoktól, ha tudjuk, hogy az igazán fontos dolgok a végtelenben vannak.

A versek vezérüzenete a Shambalaban kristályosodik ki igazán, ugyanis a régi bölcsek olvasatában létezik egy hely, ahol az ég a földdel találkozik, s a buddhisták hite szerint ez a térképen nem található terület a béke, a tökéletesség, a szeretet paradicsoma, ahova csak a kiválasztottak juthatnak el. A lélek szívverését ebben a térben lehet igazán érezni.  Itt már harmóniában vagy az univerzum isteni rendjével, melyet Nagyatádi Horváth Tamás így fogalmaz meg versében: A mindenség kapuját nyitod, / a ragyogás a halál arca. /De odafenn már nem ember vagy. Ez a metamorfózis vagy átlényegülés a világ szintjeinek átjárhatósága következtében valósulhat meg. És ezen a szinten, ’ahol a világ csendje egyre mélyebb’ bekövetkezik az Istennel való titokzatos lelki egyesülés, ami maga a végső cél, Unio Mystica, amikor a lélek, mint psziché a szellem és a test kapcsolatát valósítja meg.  Ezt az állapotot így reprezentálja a költő: A kereszt rég készre csiszolódott, /a lélek már nem cipel magával/felesleges nehezéket. /Minden hasznos keserűség a múlté!

Kép forrása

Örökös kutatás

Halmai Tamás kötethez írt ajánlása igazán találóan rajzolja meg a szerzői arcélet: merészen alanyi metafizika, öntörvényűen gyanútlan versnyelv, természeti impressziók.

„Ebben a ’sejtető’ lírában örökös, eleven gondolkodás dominál, s ahogy Albert Camus francia író és filozófus is kiemelte, a filozófia nem dogmarendszerek közötti barangolás, hanem örökös kutatás az önmegvalósítás, az önábrázolás és önmegértés kereti között. A még-nem-lét és a már-nem-lét kérdése mindig központi téma a gondolkodó ember számára, a lélekvándorlást elfogadó teozófiai és antropozófiai irányzatok is helyet kérnek az értelmezésben, s azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a lélek, mint a humán létezés korpusztól elvont absztrakt fogalma szintén öröktől fogva jelen van.”

Nagyatádi Horváth Tamás sajátos versbeszéde és világértelmezése csak megerősíti bennem és feltehetőleg számos értő olvasóban is, hogy az irodalomról való gondolkodás szakadatlan változásban van, és az olvasónak éppúgy, mint az irodalmárnak alkalmazkodni kell az új, szokatlan versbeszédhez.

Nagyatádi Horváth Tamás: Két csend között. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2023.