Az elmúlt évek amerikai Black Lives Matter, majd az újraéledő Woke és a frissen berobbant Cancel Culture mozgalmak eredményeként is még nagyobb hangsúlyt kap az afro-amerikai származásúak sorsa, múltja, jogai, politikai szándékaik, céljaik. Ebben a számunkra, kelet-európai, illetve magyar olvasók számára közvetlenül nem megélt problémakör a különféle irodalmi, színházi, filmes művészeti produkciókból ismert téma. Bár valahol távol áll tőlünk a gyarmatosítás, rabszolgatartás korszakokból eredő történet, a modern kommunikációnak, a nyugatóról keletre hullámzó világtrendeknek köszönhetően mégis, szinte naprakészen ismerhetjük a fent említett mozgalmak újabb és újabb eseményeit, botrányait. Mint oly sok mindenben, e téren is nagy segítség számunkra az irodalom, ezért is kínáljuk bátran ezt a három kötetet.

kép forrása

Gyökerek, a rabszolgaság alapműve

Különös nyomot hagyott a magyar tévénézőkben a 80-as években Magyarországon bemutatott sorozat, a Gyökerek. Az adaptáció Alex Haley regénye alapján készült, melyet dokumentumregényének tartanak, s amely az Afrikából Észak-Amerikába hurcolt férfiak, nők, gyerekek keserű sorsát meséli el. A drámai erővel ábrázolt történet első főhőse Kunta Kinte, akit még gyerekként rabolnak el rabszolgakereskedők, s hurcolnak el a tengerentúli kontinensre. A beilleszkedés nehézségeit bemutató, számos epizód között az egyik kitüremkedő, amikor a sokadik szökése után lábfején megcsonkítják Kunta Kintét, aki több gazdához kerülve ismeri meg lassan az amerikaiakat, az új földrészt. Nyugvópontnak számít, amikor a főhős végre barátokra lel, amikor egy virginiai farmon az ott dolgozó, már félig felszabadult afro-amerikaiakkal hozza össze a sors. Kunta Kinte ekkor tanul meg angolul, ekkor szerez feleséget, s születik gyereke. A regény pontosan ezzel a gyermekkel, annak életútjával folytatódik, ekkor ismerheti meg az olvasó a Kizzy nevű lányt, illetve annak új gazdáját, a nem különösen gazdag Tom-ot. A Tom-ot középpontba állító periódusban éri el a felszabadítás a rabszolgákat. A regényfolyam záró része egy különleges utazásról szól, amikor Kunta Kinte leszármazottai visszatérnek Afrikába, köszönhetően a család agilis tagjának, Alexnak, aki a különféle szerződések, igazolványok, levelek, vallomások alapján feltérképezi a családfát.

kép forrása

Szabadságjogok helyett rabszolgaság jut a muszlim nőknek

2015-ban még arról írtunk bestseller kötete kapcsán, hogy Mona Eltahawy ki akarja robbantani az iszlám országokban a szexuális forradalmat. Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt írom, hogy ez azóta sem sikerült, legalábbis úgy, ahogy egy szexuális forradalmat el lehet képzelni. A fátyol fogságában ugyanakkor továbbra is alapmű, Mona Eltahawy „kibeszélő” könyve az első között mesélt a tulajdonképpen rabszolgaságok egész palettáját megélő muszlim nők helyzetéről. Eltahawy kötetével alapvető jogokért küzd, a lányok, nők nemiszervének csonkítása ellen, az szavukat felemelő nőket ért erőszakos szüzességi vizsgálatok ellen, a férj felesége iránti bántalmazás szabad jogát biztosító törvények ellen, a nőket analfabétizmusban tartó „ősi” hagyomány ellen, a nők szabad mozgását korlátozó rendszabályok ellen, a gyermekházasságok engedélyezése ellen. A fátyol fogságában című írásműről megjelenése, illetve sikerkönyvé válása idején a szerző számos interjút, nyilatkozatot adott. Ezek egyikében ezt olvashattuk: „Igenis, több vagyok, mint a fátylam és a vaginám, vallja büszkén. S amikor Kairóban egy kendős nő kérdőre vonta, hogy miért jár fedetlen fővel, és nekiszegezte a kérdést, hogy melyik cukorkát választaná, a papírba csomagoltat vagy a pőrén kínáltat, azt válaszolta: Nő vagyok, nem cukorka.” A teljes történethez hozzátartozik, hogy az író még 7 éves volt, amikor családjával Londonba költözött, ahonnan – a muszlim ortodoxiához képest lényegesen liberálisabb elvekkel „felszerelkezve” – érkezett vissza Egyiptomba, de az „arab tavasz” politikai folyamat keresztül húzta azon számításait, hogy felszabadítsa a szigorú iszlamista törvények béklyói alól arab nőtársait. Eltahawy végül az Egyesült Államokba emigrált, hogy ott éljen és dolgozzon a rabszolgaként kezelt arab nők helyzetének javításán.

kép forrása

Az iszlám által alkalmazott rabszolga-kultúra

Szintén az iszlám által rabszolgasorsra jutottakat állította középpontba Bill Warner, volt fizikaprofesszor és számos iszlámról írt kötet szerzője. A Nők és rabszolgák – Alávetés az iszlámban egy a Mona Eltahawy írásánál lényegesen nagyobb látószögben vizsgálja a rabszolgatartást, rabszolgasorsokat, alapvető emberi jogoktól való megfosztásokat. Warner a muszlim világ kettőségét kutatva mutatja be a család, üzlet, vallás, munka, szex, törvények, utazás, emberi kapcsolatok és házasság színtereit, és főként azt, hogy ebben a rendszerben, melynek alapja a vallás, kényurrá avatja a férfit és rabszolgává alacsonyítja le a nőt. A kötet példaként rajzolja meg a próféta Mohamed életét, aki egész háremet tartott otthonában, ahol esetenként, az iszlám részeként, előfordult a feleségverés, illetve beszámol a gyermekházasságokról is, itt konkrétan arról is, hogy Áisa hatévesen lett Mohamed felesége. Mint a kötetről szóló kiadói ajánlóban olvassuk: „A politikai iszlám 1400 éve tartó dzsihádja folyamatosan rabszolgasorba hajtotta a nem muszlimokat Afrikában, Ázsiában és Európában is. Mohamed példája szolgált iránymutatásul a rabszolga-kereskedőknek és -tulajdonosoknak. Mohamed a meghódított területek foglyait rabszolgává tette és továbbadott rajtuk, hogy abból a dzsihádot finanszírozza. Nőket tett szexrabszolgává dzsihadista katonái örömére. Az iszlám alapművei igen részletes útmutatással szolgálnak a rabszolgaság kérdésében, lefektetve ezzel a világ legnagyobb rabszolga-kultúrájának alapjait.”