Kollarits Krisztina tanulmánykötetének – rendhagyó módon – először a második feléről kell szólnom, ahol olyan professzionális kritikákat olvashat az egyszeri recenzens, hogy szinte fél elkezdeni saját könyvismertetőjét: Kollarits Krisztina ugyanis finoman, metsző iróniával, elegánsan dicséretbe csomagolt kifogásaival új műfajt teremt bírálataiban – azok művei, akik az általa is kutatott korról és szerzőkről szólnak, csak ritkán menekülnek meg a filológiai pontosítástól, az általuk felvázolt kép aprólékos árnyalásától, a kiegészítő információk gondos bemutatásától. És teszi mindezt a szerző lenyűgöző tudással, érezhetően rengeteg kutatómunkával a háta mögött, szerény, inkább kérdőjel-, mintsem felkiáltójel-jellegű mondatokban, az olvasó nagy gyönyörűségére. (Nem beszélve az olyan önreflexív, humoros fordulatokról, mint: „Nem azért írok ilyen hosszan a Kosztolányi fiatalkorát érintő részekről, mert a könyv olvasásában csak eddig jutottam, hanem azért, mert mostanában különösen érdekel a korszak szerzőinek pályakezdése…”)

Kép forrása

Igényes kutatómunka

A szerző ugyanis – és akkor térjünk rá a kötet első, tekintélyes méretű részét képező tanulmányokra – ritka pontos és komoly kutatómunkát prezentáló tudással rendelkezik szűkebben a Napkelet folyóiratról, annak szerzőiről és történeti koráról, valamint Tormay Cécile-ről, továbbá a vele egyidőben alkotó, elsősorban női szerzőkről, tágabb értelemben viszont a huszadik század első felének, a két világháború közötti irodalmi és kulturális életnek a fontos jelenségeiről, szerzőiről, műveiről, viszonyairól. Mindezek fölött gyakran úttörő jellegű munkát is végez; mint Soltész Márton, a kötet szerkesztője az utószóban megjegyzi: „E dolgozatok az elmúlt húsz év során íródtak. Többségük megjelent különböző nyomtatott és online irodalmi folyóiratokban, portálokon, nem egy közülük ezzel szemben hosszabb-rövidebb ideje kéziratban várakozott, vagyis itt és most jelenik meg első ízben. Amikor születtek, a felhasznált források közül több szinte teljesen ismeretlen volt a nagyközönség előtt – ez magyarázza a belőlük származó terjedelmes idézeteket. Akkor még a kontextus megismertetése volt az irodalomtörténész primer feladata.”

Nem túlzás tehát azt mondani, hogy Kollarits Krisztina az elsők között végezte el a filológiai aprómunkát mind a Napkelet folyóirat története, mind Tormay Cécile irodalomtörténeti helye, mind pedig a kötetnek szintén jelentős részét képező MANSZ (Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége) megalakulása és működése tekintetében.

Kép forrása

Napkelet

A Napkelet megalapítása Klebelsberg Kuno nevéhez kötődik; „alapötlete szerint egy modern, keresztény-nemzeti szellemű szépirodalmi folyóiratot szeretett volna indítani, mintegy a baloldalinak és liberálisnak elkönyvelt Nyugat ellenlapjaként.” Mindezek ellenére „a harcosság inkább csak a folyóirat első három évét jellemezte, az 1930-as évekre pedig már nyomokban sem igen volt felfedezhető a Napkeletnek a Nyugattal való szembenállása.” (Érdekes adalék továbbá, hogy „…a Napkelet főszerkesztőjének kiválasztásában a konzervatív kultúrpolitikus, Klebelsberg Kuno modernebb volt, mint a magát liberálisnak és újítónak tartó Nyugat vezetése: míg a Napkelet főszerkesztője Tormay Cécile személyében tizennégy éven keresztül egy nő volt, addig a Nyugatban soha szóba sem került, hogy egy női író komolyabb szerepet játszhasson a lap szerkesztésében.”)

A Napkelet kapcsán igen fontos elmondani még a következőket: „Nemcsak minden embernek, de a folyóiratoknak is megvan a maguk története. Némelyik alig él meg néhány hónapot, mint például az Ezüstkor, az 1930-as években induló fiatal költők lapja, egy másik legendává és viszonyításai alappá válik, mint a Nyugat, megint másokra a szándékos elfeledtetés és elfeledés vár, mint Tormay Cécile irodalmi folyóiratára, a keresztény-nemzeti elkötelezettségű Napkeletre. Utóbbi folyóirat a 17. évfolyamában, 1940-ben szűnt meg megfelelő anyagi háttér hiányában, valódi halála azonban öt év múlva, 1945-ben következett be, amikor lényegében indokolatlanul indexre került, vagyis felvették a fasiszta és antiszemita írások tiltólistájára. Bár a folyóirat politikai jellegű írást csak elvétve közölt, azt is csak a legutolsó évfolyamaiban, a lapot a közkönyvtárakból begyűjtötték, illetve a zárolt anyagok közé tették, és egészen 1989-ig csak külön engedéllyel volt kutatható.” (Ezek egyébként a kötet nyitómondatai, tehát már itt felsejlik Kollarits Krisztinának az Napkelettel szemben igazságtalannak tartott eljárás elleni küzdelme, mely a kötetben rendre vissza is igazolódik.)

Kép forrása

Az író és a dilettáns

A teljes korszakra kiterjedő gondos kutatómunka sejlik fel a könyv minden egyes mondata mögött, a szöveg előrehaladását számos jegyzet segíti és egészíti ki, a kép árnyalt és teljesnek tűnik – és akkor ez még csak a Napkelet. De szóba kerül a magyar irodalmi Nobel-díj-várományosok sorsa kapcsán Herczeg Ferenc, Szabó Dezső és Tormay Cécile munkássága, Tormay Cécile Bujdosó könyvének számos erénye és problémája, több korabeli női szerző (itt olvasható az egyik legérzékletesebb mondat, amelyet egy kevésbé sikeres írói pálya kapcsán el lehet mondani: „Ritoók Emma ígéretesen induló pályája már az I. világháború utáni időszakban félresiklott. Emberi gyengeségei mellett valószínűleg azért, mert szellemi igényességéhez, gondolati mélységéhez művészi kifejezőkészsége nem tudott felnőni”), valamint a szintén Tormay Cécile-hez köthető MANSZ-szal kapcsolatos események krónikája is.

Felsorolni is lehetetlen egy szerény recenzió keretében, mennyi mindenről esik szó ebben a nagyon fontos, tisztázó, igazságtalanság-elhárítási kísérletet tevő könyvben – tényleg el kell olvasni. Álljon itt azért még két elgondolkodtató idézet, mindenki okulására, aki írásra adja a fejét: „Pályakezdőként lehet valaki dilettáns, és válhat azután igazi íróvá. Sőt egy jó író is válhat később dilettánssá, igaz, az intézményrendszeren belüli státusza miatt ezt a minősítést valószínűleg már nem fogja megkapni. Sőt még egy elismert író sem érezheti pozícióját egyszer és mindenkorra biztonságban, újra és újra meg kell védenie azt újabb műveivel – akár éppen a dilettánsok ellenében.” Illetve: „Az íróvá válás egyfajta céhes befogadás révén történik, az irodalmi intézményrendszer szereplőinek álláspontja (a közlés engedélyezése és a kritikák ítélete), nem utolsósorban az olvasók döntése alapján.” Vigyázzatok ma tehát jól mikor… írni kezdtek!

Kollarits Krisztina könyvének ott a helye minden, a korszak iránt érdeklődő nyitott olvasó polcán – vagy inkább író-/olvasóasztalán. 

Kollarits Krisztina: A Napkelet és kora. Válogatott tanulmányok. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2023.